A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Boros Ádám–Vajda László: A Bakony-hegység lápjainak mohaföldrajza

ellentétben itt a halastavak partján még sokkal nagyobb épségben levő tőzeges rétek vannak. A Carex lasiocarpa-t azonban BOROS Á. csak a láp egyik zugában találta meg. E láprétek mohái egészen semmitmondók, a Chrysohypnum stellatum tömege mellett csupán a közönséges Bryum ventricosum, Calliergon cuspidatum, Cratoneurum filicinum fordul elő, éles ellentétben a fonalas sás többi magyarországi termőhelyeivel: keleméri Mohos-tó, siroki Nyirjes-tó, csarodai lápok, ahol a kárpáti előfordulásaihoz (pl. Nagymohos vagy Kukojszás, a tusnádi Szentanna-tó mellett) hasonlóan tőzegmohás lápban, boreális reliktumnövények társaságában, acidifil körülmények közt él. A talán rejtélyesnek látszó jelenség magyarázata csakis a faj nagyobb alkalmazkodó képességében keresendő. Előfordulásának optimuma a tőzegmohás láp, régi, megbízható adatok mégis azt bizonyítják, hogy az alföldszéli lápok lecsapolása előtt — mint erről BOROS Á. az Ecsedi-láp növényvilágával kapcsolatban (1962) közelebbről szólott —• a Carex lasiocarpa egykor a Sárréten, Kálóz mellett, Budapest mellett, a Rákoson és Gubacson az egykori Rétközön Veresmart mellett is élt, amit teljesen megbízható, a múlt századból származó herbarium! példányok bizonyítanak. Tekintettel a Carex lasiocarpa két bakonyi, továbbá felsőnyirádi (SZODFRIDTés TALLÖS1961, PÖCS 1967) előfordulására, jelenlétét, az előbbi adatok birtokában többé rejtélyesnek nem tarthatjuk. Mégis nagyon feltűnő, hogy a fonalas sás egyik keleti-bakonyi 1. A Kárásztó láprét a Felsőnyirádi erdőben, Nyirád mellett, a Drepanocladus lycopodioides termőhelye (foto Szabó László) 1. Die Kárásztó-Moorwiese im Walde von Felsőnyirád, nächst Nyirád, Standort vom Drepanocladus lycopodioides l.Lc pré marccag-eux do Kárásztó, dans la forêt de Felsőnyirád, près de Nyirád; habitation do Dreponoclaudus lycopodioides 1. Болотистый луг Карасто в Фелшёнирадском лесу рядом с Нирадом-место обитания Drepanocladus lycopodioides. termőhelyén sem kíséri semmiféle boreális vagy északias jellegű moha faj. Bakonyalji termőhelyén más a helyzet: itt a boreális Drepanocladus lycopodioides él a termőhelyén (Nyirád mellett), amint arról alább lesz szó. Mohaflórájuk szempontjából sokkal érdekesebbek azok a láprétek, amelyek a Bakony nyugati lábánál, valamint a Tapolcai-medencében foglalnak helyet. Általában ezek sem acidifil, hanem enyhén meszes láprétek. E területeket a növény földrajz már nem számítja a Magyar Középhegység, az Ösmátrához (Mátricum), hanem a növényföldrajzi Dunántúlhoz, Zalához (Saladiense). Az érdekes lápfoltok a Marcal forrásvidékén és a Kisalföldre való kifutása mentén sorakoznak. Mohaföldrajzi szempontból a legérdekesebb lápok a következők. Nyirád község mellett, a Marcal egyik forrása közelében, a Felsőnyirádi-erdő szélén, a Kárász-tó láprétjén TALLÓS P. és PÖCS T. a boreális Drepanocladus lycopodioides-t és a D. revolvens-t találta meg (1. és 2. ábra) A Botanikai Közlemények 1966. évi 53. kötetének 31. oldalán a Scorpidium-ra vonatkozó közlés, valamint PÖCS T. 1967. évi közleményének a Drepanocladus vernicosus-ra. vonatkozó adata az itt közöltek szerint módosulnak. Utóbbira hasonló körülmények közt a sárosfői halastavak közelében BOROS Á. bukkant. A Drepanocladus lycopoioides-t 1967 őszén BOROS A., TALLÓS P. társaságában Nyirád mellett egy másik lápréten, az Alsónyirádi-erdő szélénél is megtalálta. A Drepanocladus lycopodioides-t a Marcal mentén tovább haladva a jobbparton, Gyepűkaján alatt, Csabrendekkel átellenben BOROS Á. és VAJDA L. fedezték fel. Utóbbi termőhelyen a Drepanocladus Sendtneri kíséri, Fontinalis antipyreticaval. Kevésbé vizes helyeken nevezetes itt a Riccia canaliculata, Fissidens adiantoides és különösen az ugyancsak boreális Bryum neodarnense. A 188