A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Boros Ádám–Vajda László: A Bakony-hegység lápjainak mohaföldrajza

Mnium Seligeri, Chrysohypnum stellatum gyakoriak. A Drepanocladus Sendtneri néhány más termőhelyen is előfordul a Bakonyalján, így Ukk mellett a Német-tó nevű zsombékosokban, továbbá Zalagyömörő mellett a Marcal és a vasút közelében levő zsombékosokban. Ez is boreális jellegű faj, bár a Duna-Tisza-közén is vannak termőhelyei. A jégkorszakvégi tőzegrétegekben valóságos vezérkövület. A Drepanocladus lycopodioides-nek ezeken (Gyepűkaján, Nyirád) kívül még csak egy termőhelye van Magyarországom éspedig a nevezetes Tűrje melletti lápréteken. A dunántúliakhoz legközelebbi termőhelye az alsóausztriai Margarethen am Moos. Egyébként a Kárpátokban is ritka, bár több termőhelyen, mint a Dobsinai jégbarlang alatt, Blatnica, Szepestapolca, végül a brassói medencében Szászhermány mellett részben BOROS Á., részben VAJDA L. is gyűjtötte. A Tapolcai-medence láprétjei ugyancsak nagyon érdekesek mohaföldrajzi szempontból. Virágos nevezetességei a Primula farinosa és a Pinguicula alpina. Itt egy másik boreális moha, a Scorpidium scorpioides fordul elő, éspedig a tapolcai vasúti pályaudvar mindkét oldalán (egykor a láp összefüggött, ma a pályaudvar kettéosztja). Megtalálható még itt a boreális Drepanocladus Sendtneri, valamint a Calliergon giganteum is. A Tapolcai-medence legérdekesebb része a Lesence-patak menti rész Lesenceistvánd vasútállomás közelében a „Sörény" nevű rétek Biliege pusztánál. E terület vegetációtérképét KOVÁCS M. (1962) készítette el. Azon a helyen, ahol a Primula farinosa és a Pinguicula alpina a leggazdagabban pompázik, távol az alpesi és kárpáti termőhelyeitől, ott mohaérdekességeket hiába keresünk. E forráslapokban csupán a gyakori mészlakó mohák, mint a Cratoneurum commutatum, C. füicium, Chrysohypnum stellatum, Ctenidium molluscum tö2. A Drepanocladus lycopodioides a Kárásztó láprétjén Nyirád mellett (foto Szabó László) 2. Drepanocladus lycopodioides auf der Kárásztó Moorwiese nächst Nyirád 2. Drenanocladus lycopodioides au pré marécageux de Kárásztó près de Nyirád 2. Drepanocladus lycopodioides на болотистом лугу Карасто рядом с Нирадом mege, kevesebb Fissidens adiantoides, Bryum ventricosum, Mnium Seligeri, Phüonotis calcarea él, a sokszori, nagyon tüzetes kutatás során se sikerült semmiféle különösebb érdekességre akadnunk. A Lesence-patak mentén, kissé feljebb itt-ott gyéren Aulacomnium palustre-t és Camtothecium trichoides-t találtunk. Néhány évtizeddel ezelőtt a Lesence-patak jobbpartján (a legalsó halastó partja közelében), kis kiterjedésű, nagyon érdekes tőzeges mohás láp volt, amit GÁYER GY. fedezett fel. Itt 5 Sphagnum faj élt : a S. recurvum, S. acutij'olium, S. palustre, S. subsecundum és a S. Warnstorfii, köztük a Polytrichum strictum és az Aidacomnium palustre is előfordult. E lápfoltocska nevezetes növénye volt a harmatfű (Drosera rotundifolia) és a csarab (Calluna vulgaris). Sajnos a termőhelyet az egyik száraz évben a nád égetése során, teljesen tönkretették. Legtovább élt a harmatfű, ezt 1949-ben még megtaláltuk a tőzegmoha minden nyoma nélkül, 1961-ben azonban már ez is nyomtalanul eltűnt. Egy évszázaddal előbb hasonló sorsra jutott Vindornyaszöllős valódi tőzegmoha-lápja, melyről a bazalthegyek mohaföldrajzával kapcsolatban írtunk (1965). A Bakony lápmohákban való szegénységéhez hozzátartozik, hogy az egész Bakony területén csupán két helyen fordul elő a Camptothecium trichoides, a Bakonybél melletti Szömörkés völgyben és a Maci-árok szerény kis Caricetum Davallianae-iában, utóbbi helyen Aulacomnium palustre-vel. Másik termőhelye, a Lesence-patak mentén már a Tapolcai-medencében van. 189