A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Tóth Sándor: XIII. századi építőműhely Veszprémben
ráfiája. Szerk. Dercsényi D. VI. Budapest műemlékei II. Szerk. Pogány F. Bp., 1962, 372. o.), majd stíluskritikai alapon a 13. század első harmadának végére helyezi az építkezést (uo. 380. o.) Végül Dercsényi Dezső (A magyarországi művészet története. Szerk. Fülep L. I. A ma gyarországi művészet a honfoglalástól 1800-ig. Szerk. Dercsényi D. Bp. 1964 3 , 73 — 75. o.) az óbudai várat az 1220 körüli évekre keltezi, és egy —Pannonhalmán is működő—ciszterci műhelynek tulajdonltja. A felsorolt véleményeket alapul véve, az építkezés időhatárait az 1210 — 1235 közötti időszakban rögzíthetjük, ami azt jelenti, hogy az óbudai műhely munkássága részben, vagy egészében párhuzamosan zajlott a veszprémiével, illetve azt csak kevéssel előzhette meg. 52 vö. Gyürky i. m. 378. o. L. még if j. Csemegi J. : Az óbudai amfiteátrum ásatása alkalmával előkerült középkori faragványok. Magyar Mérnökés Építész Egylet Közlönye 77 (1943) 124. o. és 1 /3. ábra. 53 L. Lux K. i. m. 4. és 16 —18. ábra. A 4. ábrán látható gyémántmetszéses töredéket Lux (i. m. 9. o.), és nyomán Csemegi is (i. m. 10. jegyzet) az 1270 körüli évekre keltezni, amit nem tudok elfogadni. Erre a formai megoldásra többek között a gyulafehérvári székesegyházban is számos analógiát találhatunk a 13. század első feléből (vö. Entz i. m. 29. 104, 105, 132, 137, 146, 149, 168, 171. kép és 83-87. o.). 54 Gyürky i. m. 12 kép és XX/2. tábla, vö. Tóth i. m. 11. jegyzet. 65 A bimbós fejezetek alapos tipológiai vizsgálata mindeddig nem került sorra, így ilyen apró eltérésekből egyelőre nem lehet távolabbi következtetéseket levonni. Ennek ellenére nem látjuk szükségtelennek e jellegzetesség megemlítését, amely esetleg stílussajátosságokkal is összefügghet. Az utóbbi típust 1. pl. Entz i. m. 120, 146-147, 154, 170. kép. A két típus együtt fordul elő pl. Kalocsán : Entz G. : A kalocsai székesegyház faragványai. A Szépművészeti Múzeum Közleményei № 28. Bp., 1966, 23-24, ül. 26. kép. 56 Példák attikai külső lábazatra: Gyulafehérvár (Entz i. m. 17. kép és 18. o., 25. kép és 20. o.), Ják (Bogyay T. : A jaki apátsági templom és Szent Jakab-kápolna. Szombathely, 1943, 6. kép és 17. o.), Sopronhorpács (Az északi hajófalon. A részlet tudomásom szerint, közöletlen; bővebb leírás nélkül említi Dümmerling Ö.: A sopronhorpácsi román kori templom helyreállítása. Műemlékvédelem V (1961) 199. o.) Bélapátfalva (Gergelyffy A.: Bélapátfalva. Bp., 1960, 10. o. és 5. kép) Az éltagozásnál feltűnő hullámos profilmegoldás szintén előfordul Gyulafehérvárott, a déli kapun (Entz i. m. 8. kép); eltérő arányokkal és bizonytalanabb módon pedig az esztergomi palota kettős kapuján (Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. Bp., 1938, CXLII/3—4. tábla). A háromkaréjos pillér a veszprémivel azonos szerepkörben, külső faltagolóként bukkan fel ajaki északi mellékhajón (Bogyay i. m. 5, 7. kép, 18. o.), Zsámbékon pedig a főhajó boltozatát hordozza (Lux G.: A zsámbéki templomrom. Bp., 1939, 48. kép). A háromkaréjos lezáiáselső példái ívsorokon (Zsámbék: Lux i. m. 56, 57, kép; Ják: Bogyay i. m. 14. kép), ívsorokkal rokon jellegű szoborfülkéken (Ják : Bogyay i. m. 21. kép), kapuivmezőkön (Bogyay i. m. 17, 18. kép, Gerevich i. m. LXXXVII, CCXIV, CCXV. tábla) tűnnek fel. Alkalmazzák kisebb fülkelezárásoknál is (Árpás: Magyarország műemléki topográfiája. II. Győr-Sopron megye műemlékei. I. (Szerk Dercsényi D.) Sopron és környéke műemlékei. Bp., 1956 2 , 449. és 450. kép) Figyelemreméltó a szegedi egykori Szent Demeter-templom ikerablakait befoglaló fülkeforma háromkaréjos lezárása is (Gerevich i. m. LXIV. tábla). A motívum eddig ismert első nagyobb léptékű alkalmazása a gyulafehérvári székesegyház északi mellékszentélyének belső vakárkádsora volt (Entz i. m. 129, 153, 154. kép), amelyet Entz Géza a jaki műhely ottani működésével hozott összefüggésbe, és a tatárjárás utáni évtizedre keltezett (uo. 88—90. o.). Mint láttuk, Veszprémben — hasonló léptékben — kétségtelenül a tatárjárás előtt bukkant fel a motívum. Ez azt jelenti, hogy a forma későisége önmagában véve egyáltalán nem indokolja Entz keltezését, amelynek bizonytalanságát egyébként ő maga is érezte (vö. uo. 106. jegyzet). Nem kívánunk itt Entz további érveinek részletes vizsgálatára kitérni, csupán azt jegyezzük meg, hogy az ugyanennek a mellékszentélynek a külső oldalán levő, nem kevésbé fejlett formákat mutató frízt minden további nélkül a tatárjárás előtti periódushoz sorolja (85 — 87. o.). A külső és belső díszítés különválasztását sem építéstechnikai, sem egyéb okokból nem tartjuk indokoltnak, ezért a vakárkádsor keltezésének helyességét kétségesnek érezzük. A jaki műhely gyulafehérvári működésének kérdése ilyen körülmények között — véleményünk szerint — revízióra szorul. 1967. nyarán, a kézirat lezárása után, az OMF soproni köszobrászcsoportja megkezdte a Szentháromság-szobor restaurálását. E munka során az alapozásból újabb faragott kövek kerültek elő, amelyeket pótlólag jegyzékbe vettem. E faragványok jegyzékét itt közlöm, folytatólagos sorszámmal : 92. Félköríves ablakzáradék. 60x35x15, nyílás szélessége 17. Románkori. 93. Pálcatagos saroktagozat (?) töredéke. 45x16x16.5. Románkori (?) 94. Elszedett ajtószárkő. 106x27x26. Gótikus. 95. Vörösmárvány padlóburkolat-darabok és oltármenzatöredékek. 38 db. A padlóburkolat-darabok vastagsága 7—8 cm, egy ép négyszögletes példány 44X44 cm-es, egy másik háromszögletű oldalhosszai: 43, Addig is, amíg ez meg nem történik, valószínűnek tartjuk, hogy a motívum Veszprémben és Gyulafehérvárott nagyjából egyidőben — a tatárjárás előtti évtizedben — került alkalmazásra. 57 A ,,jáki kör" kifejezéssel elsősorban azt a sajátos plasztikai stílust kívánjuk jelölni, amelyben lombard, rajnavidéki és normann elemek keverednek, és amelynek két legkiemelkedőbb gyűjtőhelye Ják és Lebeny. Ettől teljesen függetlenül magán a jaki templomon is találunk olyan megoldást, amely szoros rokonságra utal a Szent György-kápolnával : az északi mellékhajó kívül hármas oszlopkötegekkel tagolt falára gondolunk, ahol a lábazat profilja, továbbá a lábazat és a pillérek kapcsolata is a veszprémi formákra emlékeztet (vö. 56. jegyzet). Ez a faltagolás Jakon az építkezés legelső fázisában készült, tehát időben megelőzte a „jaki kör" plasztikai stílusának kibontakozását. Az első fázisnak megfelelő plasztikai stílust nem is ismerjük, minthogy biztosan meghatározható emléke csupán kettő van (a mellékhajó keleti végén levő ívsor-alátámasztó oszloptörzs levéldíszes fejezete és gyámja), és ennek hiányában a fenti rokonságból bajos lenne további következtetéseket levonni. (A jaki periodizációra vonatkozóan 1. Bogyay i. m. 13 — 15.0.). Mindenesetre megjegyzendőnek tartjuk, hogy a puszta kronológiai adatok — a jaki építkezés megindulása a Szt. Györgykápolna építése előtti' évtizedre esik (Dercsényi i. m. 94. o.) — nem zárják ki egy esetleges műhelyösszefüggés lehetőségét. 88 A homlokív profilját és nézetrajzát 1. Szakái E.: Jelentés a bélapátfalvi munkálatokról. Műemlékvédelem III (1959) 7 — 8. kép. 89 Esztergom: Gerevich i. m. 56. o. és LIV. tábla. — Óbuda: Lux K. i.m. 5. o. és 1. kép. — Pannonhalma: H. Gyürky K. — Gergelyffy A.— Kőfal vi I. — Sedlmayer J. : A pannonhalmi kerengő és kolostorudvar helyreállítása. Arrabona 5. Győr 1963, 139-140, 142-143, 153, 159. o., 20-23. és 28-29. kép. - Kalocsa: Entz i. m. 141. o. во Gergelyffy i. m. 3—4., kép. 81 uo. 15. és 21. kép. 62 Esztergom: Gerevich i. m. XXV. és XXVI. tábla. — Ócsa: Magyarország műemléki topográfiája V. Pest megye műemlékei (szerk. Dercsényi D.) II. Bp., 1958, 544. és 550. kép.-Kerc: Entz G.: A kerci (cirtai) cisztercita építőműhely. Művészettörténeti Értesítő XII (1963) 7. kép. — Gyulafirátót: Pámer N. : A gyulafirátóti középkori monostor feltárása. 1. kép. (L. e kötetben.) — Óbuda: Budapest műemlékei. II. (vö. 51. j.) 316. kép. A kérdéses szentélyzáródást Csemegi (51. jegyzetben i. m. 38. o.) egykorúnak, Gerevich L. (i. m. 374. (o. későbbinek tartja a későromán építkezéseknél. es Gergelyffy i. m. 15, 16, 18, 28, 30., kép. 64 A. Gergelyffy : L'église abbatiale de Bélapátfalva. Acta Históriáé ArtiumIV(1959)257. о. 05 Naumburgban a kripta-előtér lábazatain és a keletről számított második északi és déli hosszházpillér főhajó felé néző féloszlopának lábazatán, Magdeburgban a déli kereszthajó kapuzatának egyes lábazatain bukkan fel a motívum (Magdeburgban — kevésbé tiszta formában — a szentélykörüljáró egyes lábazatain is észlelhető). 66 A magdeburgi dóm megfelelő részleteit H.-J. Mrusek (Drei deutsche Dome. Dresden, 1963, 38-40. о., alaprajz: 37. о.) egy 1220-32 közötti építési periódushoz köti. Naumburg keltezése bizonytalanabb. G. Dehio (Geschichte der deutschen Kunst. Leipzig, 1930, szövegkötet 270. о.) az építkezést 1200—1240 közé teszi, a kriptaelőtér falához hozzáépülő keleti Lettnert pedig az 1225 körüli évekre keltezi (uo. 271. o.). L. Manikowski (Der Naumburger Dom. Architektur und Plastik. Dresden, 1956, 15. o.) szerint a keleti részek a kriptabővítéssel 1200-1220 között épültek, a felszentelés 1242-ben történt. E. Schubert (Führer durch den Naumburgei Dom. Berlin, 1964, 8. о.) a kripta előteret 1223 — 1236 közé, a déli kereszthajó kapuját az 1220-as évekre keltezi. 67 Ez a rokonság eddig elsősorban a jaki és gyulafehérvári építkezésekkel kapcsolatban került szóba. A háború előtti szakirodalom konkrét, összefüggést tételezett fel (Gerevich i. m. 167. o., Bogyay i. m. 92 — 93 o.); az utóbbi két évtizedben, elsősorban kronológiai érvekre hivatkozva, ezt általában tagadják, és a közös eredőjű, párhuzamos fejlődés mellett foglalnak állást kutatóink (Dercsényi i. m. 100. o., Entz i. m. 113. о.). E mellett szólnak — mint láttuk — legfrissebb adataink is. 68 R. K. Donin: Die Bettelordenskirchen in Österreich. Baden b. Wien, 1935. 139, 141.es 153. kép. в» uo. 97-98. о. 70 Dercsényi i. m. 102. о. ill. 30, 31 cm. Az oltármenza-töredékek egyikén négyszögletes mélyedés maradványa: a töredékek szegélye sima függőiéges,vagy lemez-rézsü profilú;egy esetben a függőleges lemezhez rézsűs lemezek közötti sekély horony csatlakozik. Vastagságuk átlag 8—10 cm, méreteik különbözők. Gótikus. 96. Szárkő (?) félkész darabja, kifaragásra nem került horonnyal. 90x24x24. Középkori. 97. Faragott kő töredéke, egyik oldalán lemez-rézsű profillal, másik oldalán négyszögletes mélyedés maradványával. 46X32X22. Középkori. A 95. sz. alatt közölt faragványok minden valószínűség szerint a székesegyházból származnak, a többi eredete kérdéses. Függelék 179
