A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Kiss Ákos: A tüskevári római telep 1962–63. évi feltárása
rült két lábazat és két ugyanott Őrzött ismeretlen lelőhelyű oszlopláb közeliek a tüskevárihoz, 39 de ilyen a fonyódi római villa teljes oszlopának a lábazata is. A tüskevári emlék amazokkal együtt a Balatonkörnyék római épületplasztikájának külön csoportját képezi. Ennek a vörös homokkőből faragott épületszobrászatnak —, mint korábban kimutattuk —, főbb időszaka a tartománynak a markomann háborúkat követő félszázados felvirágzására esett; tüskevári tagozatainkat is erre az időszakra, a Severusok korára helyezhetjük. Itteni felbukkanásuk azért is figyelemreméltó, mert táci (Gorsium) előfordulásukon kívül eddig csupán a Balaton közvetlenebb vidékén voltak ismeretesek. 2. A másik oszlopláb szürke homokkő anyagú. Ez négyzetes plinthusa felett egyetlen szabályos kerek torussal bír, afelett homorú íveléssel szűkül össze. M: 35 cm, a plinthus éle: 56 cm, f. átm.: 37 cm. A forma a hellenisztikus idők újítása és az ún. újattikai bázisok közül való, amelyeket később főként a toszkán-dór szerkezeteknél használtak. A provinciális leegyszerűsítések világában különösen gyakran alkalmazott lábazatfajta volt; Pannoniából is számos helyről ismerjük, így Aquincumból, Brigetioból, Savariából, stb. 40 A tüskevári határból további figyelemreméltó kőemlékeket találunk a helyi múzeumban. 3. Oltárkő. Mészkőből faragott, alsó része törött, előoldalán feliratos, jobboldalán Victoria domborműves alakjával, amely jobbján koszorút, baljában pálmaágat tart, baloldalán szalagos koszorúábrázolással díszített. A kő pereme felül profilált és kötéltag dísszel ellátott. Felirata kétsoros, szépen metszett betűkkel : I. O- M. S AC... FL- TIT- FIL (I(OVI) O(PTIMO) M(AXIMO) SAC(RO) (T[ITUS]) FL(AVIUS) TIT(I) FIL(IUS) A cognomen hiánya a II. szdra és az azt követő időkre vall, a névadás jellegéből italicus eredetű személyek II. szdi itteni megtelepedésére következtethenénk. 41 A flaviusi nőmének a nagy markomann háborúk befejeztével Nyugatpannoniában határozott növekedést mutatnak, e néven mintegy 100 személyt ismerünk, 42 így megkockáztathatjuk, hogy településünk nagyobbmérvű feltöltődése a II. sz. utolsó 19. A II. sz. villa fémleletei. 19. Metallfunde von Villa Nr. 2. 19. Trouvailles en métal de la II e villa. 19. Металлические предметы, найденные при раскопке 2-й виллы. 18. А П. sz. villa terrazzo felületei a kiszedett falak helyével. 18. Terrazzoflächen und Stelle der beseitigten Wände von Villa Nr. 2. 18. Les surfaces en terrazzo de la II e villa, avec l'emplacement des parois enlevées. 18. Терразитовые покрытия 2-й виллы с местом расположения раскопанных стен. negyedében ment végbe. Magából a kétnevűségből (praenomen és nomen) a római polgári status hiánya is következnék, azonban a császári névhangzás alapján mégis olyan római polgárt gyanítunk az egykor itt élt személy mögött, aki bennszülöttként nyerte el ezt a jogosultságot. 43 Pannoniában az I — II. szdban határozottan nyugati jellegű személyeknél találjuk e nevet, Emona, Poetovio környékén; a név viselői a boioknálazok felső rétegében fordulnak elő, majd Savariában (hat esetben) és Scarbantiában ismeretes, sőt egy ízben (T. Flavius Maximus) bennszülött személyként a Balaton-tájon is felbukkan e névforma, Balatonkövesdről. Itt említjük meg, hogy a Savaria Múzeum is őriz Tüskevár határából származó kőemléket, ez: 4. Oltárkő, mészkőből faragott, újabb olvasása szerint nem luno Caelestisnek, hanem Nemesis Reginának állította C. Iulius Constans beneficiarius feleségével Iulia Severaval együtt a tetrarchia időszaka alatt. 44 Felirata — templum constituerunt — az istennőnek emelt helyi szentélyről ad hírt. Eszerint a jelentősebb tüskevári településen Diocletianus korában Nemesis szentély is volt. A változatos történelmű Pannoniában gyakran találkozunk a sorsistennő 47