A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Kiss Ákos: A tüskevári római telep 1962–63. évi feltárása

téré alkalmazták ókeresztyén gyülekezetek templomaiban, így A. Barb ezek pannóniai—noricumi elterjedését is 340—370 közé helyezi.

32 A profilált peremes, korong alakú, némileg bemélyedő asztallapok pedig keleti kultuszeredetre utalnak, a keleti provinciákból számos ilyet ismerünk, így Szíriából.

33 A syracusai múzeum szép félköralakos profiláltperemes márványpéldánnyal bír. Felmerülnek ezek a menzák Pannoniában is, így Fertőfehéregyházán;

34 ismerjük az aquincumi kettős 16. A II. sz. villa kiszedett falainak nyomai. 16. Spuren von den beseitigten Wänden der Villa Nr. 2. 16. Traces des parois enlevées de la II

e villa. 16. Следы раскопанных стен 2-й виллы. bazilika márvány oltármenzájának egy részét, amely belső profilált bemélyedésével a köralakú és négyzetes formák sajátos együttese.

35 A tüskevári II. épület eszerint a IV. szd 2. negyedétől, közepétől kezdve szolgált ókeresztyén kultuszhelyül, a csopaki, kékkúti, sümegi, fenékpusztai villa-basilicákhoz hasonlóan, amelyekkel tájilag is egy csoportot alkot; távolabb a fertőfehéregyházit említjük.

36 Valószínűen a római élet kihunytáig, a politikai hatalom összeomlását követő időkbe is valamelyest belenyúlva szolgált a környék keresztyén kultuszközpontjául a savariai püspökség területén. A II. sz. épület sem állott egyedül. Itt, a Kőhányási dűlőben is észleltük a közelben több más rómaikori épület nyomait a szántásokban mutatkozó nagyszámú épülettörmelékből következően, de a nemzedékek során innen terméskövet állandóan kitermelő tüskevári lakosok is több, elszórt fekvésű környező épületről emlékeznek. Elbeszélésük szerint az ún. Pap tagban, annak minden részén alapfalakat figyeltek meg különböző épülettörmelékekkel vegyesen. A határ számos régi kőfalának a kitermelése itt annál inkább helyi szokássá fejlődött, mert a faluhoz közel a tüskevári kolostor nagyszabású épületét is elbontották 1897-ben. A falkiszedők, földművelők gyakran számoltak be főként a kései időkre valló (III—IV. szdi) sírokról is. Horváth Elek és Fehér József korábbi földjein ugyancsak sok épületalapot figyeltek meg és ezek most is a föld alatt vannak. A tüskevári régiségek lelkes gyűjtője és őrzője, Molnár István jóvoltából korábbi időtől fogva annyi lelet gyűlt össze a helységben, hogy azokat falumúzeumban állították ki.

37 Ezek jellegzetes darabjait is közzéadjuk, mert azok a tüskevári római településre szórvány voltuk mellett is jellemzőek. A kis gyűjtemény anyagából első helyen említjük kőemlékeit, ezek a helyi római építkezési kultúra maradványai és az ismertetett két épületre is jellemző fényt vetnek. 1. Oszloplábazat, balatonfelvidéki permi vörös homokkőből faragva. Négyzetes plinthusa felett az alsó torust jelző korong után élben megtörő homorú íveléssel szűkül összébb; körbefutó keskeny hornyolattal jelzett tagolású. A plinthus él: 32 cm, plinthus m: 10 cm, teljes m: 16 cm. Ez a lábazat anyagára és formájára nézve a pannóniai római épületdíszítő szobrászat jellegzetes közeli tája, a Balatonvidék felé utal. Az ottani jóféle, szilárd, fagyálló építőanyagnak, az ún. almádi vörös homokkőnek a helyi rómaikori felhasználása korábbról is ismert.

38 (26. kép.) A balatoni tájról azonban nem csupán nagyobbszámú ilyen anyagú ókori építészeti emléket ismerünk, azok között a tüskevári lábazathoz igen hasonlókat találunk. Különösen Csopakról, a Kőkoporsódombról a Bakonyi Múzeumba ke17. A II. sz. villa légfűtéscsatornája és annak metszetei. 17. Luftheizungskanal und dessen Querschnitte von Villa Nr. 2. 17. Le canal du chauffage à air chaud de la II

e villa et ses coupes. 17. Воздушное отопление 2-й виллы. Их разрез. 46