A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Kiss Ákos: A tüskevári római telep 1962–63. évi feltárása
14. A It. sz. villa fa küszöbének nyomai. 14. Spuren von der Schwelle der Villa Nr. 2. 14. Les traces du seuil en bois de la II e villa. 14. Остатки деревянного порога 2-й виллы. oltármenza lapjának része volt. Majd 1963-ban az északi két terem között ugyancsak ilyen márványból készült tábla másféle formában profilált töredékét találtuk meg több más márványtöredékkel együtt, amelyek közül egy ugyancsak profilált darab egykor vízmedence gondosan, de egyszerűen megmunkált peremrészét képezte. Ez alól ferdén elmetszett, belseje homorúan lejtő oldalú. E tárgyak durvaszemcsés, fehéres-világosszürkés steier márványanyaga igen hasonló a savariai márványemlékekéhez. (10—11. kép.) Már az első ilyen leletek felbukkanása felvetette az épület ókeresztyén kultuszhely voltát. A márvány menzalapok, medence, az épület későbbi periódusában történt új beosztásai ókeresztyén kultuszépület jeleznek, amelynek fő helyisége a legnagyobb ÉK-i terem volt; azt nem állapíthatjuk meg, hogy az apsis ebben az időben is fennállva ehhez csatlakozott-e, azonban tudjuk, hogy a szomszédos Noricumban, de magában Pannoniában is az egyszerűbb ókeresztyén kultuszhelyek között egyaránt elterjedt az apsisnélküli teremtemplom típus, amelyek sorába tán a tüskevári is tartozott. Az apsis eszerint a korábbi periódus tartozéka volt és azt a kultuszépületté történt átalakításkor szüntethették meg, amikor a padlófűtést is felszámolták, a fűtőtereket betömték és a D felé nyílással bírt fűtőcsatornát is elfalazták. Az apsisnak még a római időkben történt eltávolítása a falkiszedések miatt igen nehéz ásatási körülmények dacára is megfigyelhető volt. De ugyanígy még a római időkben távolították el az épület D felé kinyúlott apsisát is. Az említett hatszögletű burkolólapok talán ennek a kultuszteremnek a padlózatát képezték. Az ilyen, vidéki lakokba befoglalt ókeresztyén kultuszhelyek (basilicae rusticae) Pannoniában sem ismeretlenek, hasonló rendeltetésű építmények egész sorát ismerjük, így Csopakról, Kékkútról, Fenékpusztáról, Sümegről, Fertőfehéregyházáról. 27 Az épület az északi, zártabb beépítésű vidéki építmények ún. középfolyosós típusához tartozott; ez a villaféle a II. szd 2. felétől tűnt fel Pannoniában, elterjedettebbé pedig a III. szd-tól lett. 28 Ebben az időszakában az épület több kisebb belső osztattál gazdagabb tagolású volt, K-re és D-re néző apsisos helyiségekkel, légfűtéssel. (22. kép.) Az igen bolygatott talajból származó II— III. sz.-i vörös és szürke házikerámia is ennek a korábbi periódusnak az emléke. Ókeresztyén kultuszépületté történt későbbi felhasználását az épület főfalainak iránya, mint adottság tette lehetővé. Ilyen változtos térbeosztású helységcsoportból álló belsőfolyosós bazilikát Aquileiából is ismerünk. 29 A nagy ÉK-i helyiség 11X18 m-es nagyságával az aquincumi kettős bazilika ilyen helyiségeihez igen közeli méretű; a kerek oltármenza, amely talán a kis kerek márványoszlopon állott, itt foglalhatott helyet. Hogy az ezzel a helyiséggel egy tengelybe eső szomszédos 11X14 m-es É—Ny-i terem átrium, vagy inkább katechumeneum volt-e, nem állapíthatjuk meg. Utóbbi esetben a márvány vízmedencét is ide helyeznők ; e lehetőségek közül elsősorban átriumra gondolhatnánk, amely inkább itt elöl, a főhelyiséggel, a tulajdonképpeni templommal egy tengelyben helyezkedik el, 30 viszont ókeresztyén források szerint a katechumeneum és esetleg a diakonikon, amennyiben ezek a helyi körülmények között fennállottak, az oldalsó helyiségek voltak. 31 A szentély berendezésének maradványai meglehetős támpontot adnak az ilyencélú felhasználás kezdeteire, így a villa rusticának basilica rusticává átalakulására is. A márvány oltármenzákat I. Szilveszter pápa rendele15. A II. sz. villa DK-i sarkában maradék falnyomok. 15. Reste von Wandspuren in der Südöstlichen Ecke der Villa Nr. 2. 15. Restes de mur au coin sud-est de la II e villa. 15. Остатки юго-восточной стены виллы. 45
