A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Beszteri Béláné: A tanácsok államhatalmi tevékenysége, tömegkapcsolataik alakulása Veszprém megyében (1954. november–1957. június)
nek oka egyrészt a helytelen káderkiválogatás, másrészt az alacsony fizetések. Ezért sok a kezdő, gyakorlattal nem rendelkező munkaerő, stb. Az MDP III. kongresszusa célul tűzte ki, hogy tanácsaink váljanak valóban helyi hatalmi szervekké. Megállapította, hogy ennek érdekében meg kell változtatni a tanácsok legfelső irányításában követett gyakorlatot, növelni kell a tanácsülések szerepét, tevékenységük tartalmi elemeit, javítani kell a tanácstagok választókerületi tevékenységét és a tanácsi bizottságok munkáját, a tömegszervezetekkel, tömegmozgalmakkal való együttműködést. Szorosabban kell a tanácstagokat a választókhoz kötni. A területi választási elvre való áttéréssel visszahívhatóságuk is biztosítható. A tanácsok tömegkapcsolatainak kedvező alakulása érdekében fontos az államigazgatási munka javítása is, harc a túlzott centralizációs törekvések ellen, a tanácsok hatáskörének bővítéséért, a bürokráciamentes ügyintézésért. A kongresszus útmutatásainak szellemében mgindultak a második tanácstörvény előkészítő munkálatai. Az elkészült törvénytervezetet országos vitára bocsátották. A vita széles tömegek bekapcsolódásával folyt. 1954. szeptember 7-ig Veszprém megyében 447 kisgyűlésen 6140 résztvevővel vitatták meg a tervezetet. Ennek során 110 javaslatot juttattak el az Előkészítő Bizottsághoz. A fenti adatokban nem szerepelnek a járási, városi, községi vb-k, több községi tanácsülés és a megyei és a Veszprém városi tanácsi apparátus, 27 üzemi gyűlés vitái, észrevételei, illetve az utolsó napok kisgyűléseinek javaslatai. A javaslatok között különösen erős hangot kapott a tanácsok és a tömegek közötti kapcsolat szorosabbra fűzésének szükségessége. A viták részvevői részben a tanácstörvénytervezetben már tükröződő előrelépéseket — elsősorban a választókerülethez kötés pozitívumait — emelték ki, melyek szervezeti megoldásban az előbbi biztosítékát jelentik. Másrészt javaslatok sora célozta a szervezeti keretek javításával a további előrelépéseket. Foglalkoztak a tanácsok felsőbb irányításának kérdésével, azt hangsúlyozva, hogy államhatalmi szerv csak felsőbb államhatalmi szervnek lehet alárendelve. A felsőbb államigazgatási szervek tehát ne szólhassanak bele olyan helyi ügyekbe, amelyekről a nép választott küldötteinek testülete, a tanácsülés jogosult dönteni. Javasolták a végrehajtó bizottságoknál, a kollektív vezetés biztosítása érdekében, hogy tagjainak száma legalább 5 fő legyen. A községi tanácsülések havonkénti összehívásával szemben a 2 havonkénti terminus mellett szálltak síkra. Hangoztatták a visszahívási jog körülhatároltabb rögzítésének fontosságát, és a választókat nem megfelelően képviselő tanácstagok gyors visszahívásának szükségességét. Sürgették a tanácsok önállóságának, hatáskörének növelését abból kiindulva, hogy a tömegkapcsolatok alakulása szempontjából elsődleges fontossággal bír a lakosság bejelentéseinek, javaslatainak intézése. A gyors és megfelelő ügyintézés azonban az adott helyzetben létező szűk tanácsi hatáskörökkel nem biztosítható. Sok javaslat hangsúlyozta az állandó bizottsági munka fontosságát is, mint olyan szervezeti megoldásét, amelynek keretében széles tömegek bekapcsolására nyílik lehetőség a helyi ügyek intézésébe. Többen úgy látták, hogy a színvonalas munka érdekében nem helyes ha egy tanácstag több állandó bizottságnak lehet tagja, mert ez oda vezet, hogy munkáját egyikben sem tudja a kívánt hatásfokkal végezni. A tanácstagok számának csökkenése, az eredményes állandó bizottsági munkához szükséges szakértelem biztosítása és újabb tömegek széleskörű bevonása érdekében sokan javasolták, hogy az állandó bizottságoknak nem tanácstag tagjai is lehessenek. A tömegek által felvetett javaslatok messzemenő figyelembevételét, a tömegektől való állandó tanulás és velük szoros kapcsolatok kiépítése elvét tükrözte az a javaslat is, hogy a vb elnök engedélyével a meghívott vendégek is felszólalhassanak a tanácsülésen. Abból az elvből kiindulva, hogy a tanácsok területük valóságos gazdáivá válhassanak, többen kiemelték a tanács és az alája nem rendelt szervek kapcsolata pontosabb szabályozásának szükségességét. Ezzel összefüggésben merült fel annak igénye is, hogy a tanácstörvényben is szerepeljenaz üzemek, vállalatok vezetői kötelesek tanácstag dolgozóik : nak tanácsi feladataik ellátására szükség esetén a munkahelyről eltávozást engedélyezni. Előfordult ugyanis, hogy a tanácsülésre sem engedték el őket. 14 Az országgyűlés elé kerülő szövegezésben az e vitákban elhangzottakat is figyelembe vették. Maga az országgyűlés 1954. szeptember 22-i ülésén fogadta el vita után az 1954. évi X. törvényként. A második tanácstörvény részben a proletárdiktatúra 4 éves fejlődését figyelembevéve eszközölt megfelelő változtatásokat, részben pedig az első tanácstörvény hibáit javította ki. Természetesen a tanácstörvény sok vonatkozásban a tanácsi munka megjavításához a kereteket adta meg, melyeknek tartalommal való megtöltése sok egyéb tényező függvénye volt. 15 II. Az 1954. november 28-i tanácsválasztások : Szoros összefüggésben a második tanácstörvénnyel alkotta meg az országgyűlés az 1954. évi IX., a tanácstagok választásával és visszahívásával foglalkozó törvényt. Ez a korábbi lajstromos elv helyébe a tanácstagok vonatkozásában a területi választási elvet vezette be. A tanácsválasztásokat az ET. 1954. 10. számú határozatával november 28-ára tűzte ki. A választás előkészítő munkálatai során októberben megyeszerte megalakultak a választási elnökségek és a választókerületi bizottságok. A jelölőgyűléseket október 15-e és november 7-e között tartották. A választók a legtöbb esetben elfogadták a Hazafias Népfront által javasolt személyeket. Csupán néhány helyen (pl. Devecser, Csetény, Pápasalamon, Bakonyszűcs 1—1 választókörzetében) állítottak más jelölteket. 1 " Megindult a választási agitáció is. Népnevelők járták a házakat, a megyei sajtón keresztül népszerűsítették a jelölteket. November 15-e és 23-a között megyeszerte választási gyűlések, nagygyűlések sora zajlott le. 17 A választások a Hazafias Népfront jelöltjeinek elsöprő sikerét hozták. Eredményei a következőképpen alakultak: 18 Megyei tanácsok Járási és járási jogú városi tanácsok Községi tanácsok választási eredményei Választásra jogosult 252.423 252.423 193.145 Leszavazott 247.379 (98%) 247.562 (98,1%) 189.969 (98,3%) A Hazafias Népfront jelöltjére szavazott 240.668 (97,3 %) 240.472 (97,1 %) 184.215 (97%) Ellene szavazott 6.006 (2,4%) 6.194 (2,5%) 4.796 (2,5%) Érvénytelen szavazat 705 (0,3 %) 896 (0,4%) 958 (0,5%) A választásokon nem kapta meg a törvényben előírt szükséges szavazatot 2 járási (a pápai járásban Kemenesszentpéter székhelyű és a tapolcai járásban Tagyon-Zánka választókörzet) és 54 községi tanácstag jelölt. Ezeken a helyeken pótválasztásokra került sor. 19 Ha a fenti eredményeket összehasonlítjuk az országossal, 20 nagymérvű hasonlóságot tapasztalunk. Országosan is a falusi lakosság vett részt legnagyobb mértékben a válasz_ 386
