A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Beszteri Béláné: A tanácsok államhatalmi tevékenysége, tömegkapcsolataik alakulása Veszprém megyében (1954. november–1957. június)
tásokon (97,8 %-a), bár ez 0,5%-al alatta maradt a Veszprém megyeinek. Az összes szavazó 97,9 %-a a Népfront jelöltje mellett állt ki. Itt a megyei átlag (97,1 %) közel 1 %-al alacsonyabb. Ez azonban nem tekinthető lényeges eltérésnek az országos eredményhez viszonyítva. Hasonló megállapítást tehetünk az ellenszavazatok és érvénytelen szavazatok összehasonlításánál is. Az érvénytelen szavazatok aránya mind országosan, mind a megyében 0,4%. A népfront jelöltje ellen országosan a szavazatok 1,7 %-át adták le, míg Veszprém megyében 2,5 %-át. Országosan 586 jelölt (ebből 563 községi) nem kapta meg a szükséges szavazatokat. A népfront jelöltjei ellen leadott szavazatok illetve a meg nem választott jelöltek száma önmagában sem országos, sem megyei tekintetben nem nagy. A szép eredmények ellenére néhány helyen nem sikerült a lakosság véleményét a jelöléseknél jól megismerni. Itt a választók élve a titkos szavazás jogával, a választás napján fejezték ki ellenvéleményüket a nem kívánt jelölttel szemben. Az 1950-es megyei választási eredményekkel 21 összehasonlítást téve megállapítható, hogy 1954-ben a lakosság politikai aktivitása némileg emelkedett. (1950-ben a választásra jogosultak 96,9 %-a, 1954-ben 98,1 %-a élt e jogával). A Népfronra leadott szavazatok aránya kb megegyezik (1950-ben 97,3%). Az ellen-illetve érvénytelen szavazatok %-os aránya megfordult : 1950 1954 A Népfront ellen szavazott : 0,5% 2,5% Érvénytelen szavazat : 2,2% 0,4% Nyilvánvalóan itt arról van szó, hogy az érvénytelen szavazatok egy része már 1950-ben is tulajdonképpen ellenszavazat kívánt lenni, csak a szavazás technikai megoldásának nem kellő ismerete következtében vált érvénytelenné. Célszerű a választási eredményeket olyan szempontból is vizsgálat tárgyává tenni, hogy a megválasztott tanácsokban hogy alakult a tanácstagok foglalkozás, pártállás, kor és nem szerinti megoszlása, illetve a régi és az új tanácstagok aránya. Egy testület összetétele ugyanis jelentősen befolyásolja — ha nem is határozza meg kizárólagosan — az általa végzendő munka milyenségét, a feladatok kitűzését és megoldási módozatait. A választott testület munkájáról, — hogy tagjai kiknek az érdekeit képviselik —• önmagában is sokat elárul az az adat, hogy például az 1935-ös megyei törvényhatósági közgyűlés 280 tagja közt egyetlen munkás vagy dolgozó paraszt sincs, de van 54 grófi — illetve nemesi — eredetű, egyházi — és egyéb nagybirtokos, 5 vitéz, 83 ügyvéd és bankár, nagyvállakozó, kereskedő, kulák, stb. Ezzel szemben az 1954-ben választott Megyei Tanács öszszetétele a következő : 16 üzemi munkás, 16 egyéni vagy termelőszövetkezeti paraszt illetve mezőgazdasági munkás, 12 alkalmazott, 9 értelmiségi és 22 egyéb. 22 A megyében a tanácstagok összetétele foglalkozásuk szerint a következő (zárójelben az országos adatok !) : 23 üzemi munkás kisipari munkás mezőgazdasági munkás termelőszövetkezeti tag egyéni paraszt (7 kh alatt) egyéni paraszt (7 kh felett) értelmiség önálló kisiparos alkalmazott egyéb Mint a fenti adatok is mutatják, a tanácstagok megyei és országos összetétele között 1—2 csoportot kivéve nincs lényeges eltérés. Megyei vonatkozásban érthető az üzemi munkásság nagyobb aránya, mivel a megye az ipartelepítés szempontjából is megelőzi az országos átlagot. Az egyéni parasztok tanácstagi pozíciókból való részesedése a 7 kh alatti és feletti csoportot együttesen vizsgálva nagyjából H,l% (10,2%) 2,9% ( 2,5%) 5,2% ( 5,1%) 5,3% (10,8%) 22,7% (24,3%) 18,5% (15,9%) 6,8% ( 7,1%) 2,5% (2,3%) 14,5% (14,4%) 7,5% (7,4%) azonos képet mutat. Indokolatlanul alacsony viszont a termelőszövetkezeti tagok aránya. Ennek oka valószínűleg a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos jobboldali nézetekben keresendő. Ilyen értelmű szemlélet jelentkezését látszik alátámasztani az egyénileg dolgozó parasztoknak a 7 kh alattiak országosnál gyengébb és a 7 kh felettiek országosnál jobb aránya is. Pártállás szempontjából az arány megyei átlagban lényegében egészségesnek mondható (zárójelben az országos ada tok!) 24 , párttag pártonkívüli 32,1 % 67,9 V, (39,06%) (60,94%) Az országos viszonylatban magasabb párttag-arányszám összefügg ъ.гъъ\, hogy a párt vezető szerepének érvényesítése szempontjából kívánatos, hogy a magasabb szintű államhatalmi testületekben a párttagok aránya is magasabb legyen. Az országos adatok eltérése részben abból adódott, hogy ebben a megyei adatokon túlmenően szerepeltek a fővárosi illetve megyei jogú városi tanácsok adatai is. A Veszprém megyei tanácsokon belül is megtalálható ez az eltérés, hiszen a fenti adatokon belül a megyei tanácsban a párttagok aránya 57,3 %, míg legalsó szinten, a községeknél csak 29,8 %. Néhány helyen alacsony volt a párttagok aránya a községi tanácsokban, (pl. Nemesbükkön a 20%-ot sem éri el). Ennek okai elsősorban abban kereshetők, hogy az adott községben igen kislétszámú pártszervezet működött. (Mint pl. Nemesbükk esetében is). Esetenként ehhez helyi személyi ellentétek is hozzájárultak. A tanács, mint választott testületi szerv csak akkor tudja munkáját megfelelően végezni, ha a társadalomban meglevő (nem ellenséges) osztályok, rétegek, csoportok képviselethez jutnak benne. A foglalkozás szerinti összetételben is tükröződik ez, de nem elhanyagolható a nemek, korcsoportok megfelelő képviselethez jutása sem. Az 1954-ben megválasztott tanácsok nemek szerinti összetétele a megyében a következőképpen alakult: (zárójelben az országos adat !) 26 férfi nő 85,4°/ 14,6% (85,75%) (14,25%) Az arány kétségkívül nem a legjobb, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vezető tisztségekben való részesedés még kedvezőtlenebb (vb vezetőknél 13%, ezen belül vb elnököknél és elnökhelyetteseknél 6,6% a nők aránya). Értékelésünknél azonban több tényezőt figyelembe kell venni. Az egyik, hogy ez is óriási előrelépés a Horthy-korszakhoz képest. A másik, hogy egy hosszú, történelmi idő alatt kialakultszemlélet megváltoztatása sem történhet meg rövid idő alatt. Jelentős volt a nők politikai funkcióktól, közéleti tevékenységtől való húzódozása is. A korszerinti összetételt vizsgálva megállapíthatjuk hogy az megfelel a követelményeknek. A konkrét megyei (zárójelben az országos) adatok a következőképpen alakultak: 27 18—24 éves 25—30 eves 31—40 éves 41—50 éves 51 év feletti A 4 évenként választott tanácsok munkájának bizonyos ellenőrzését jelenti, hogy egy-egy ciklus lejárta után, hogyan alakul a régi és új tanácstagok aránya. Nem tudunk egyetérteni a tanácsokra vonatkozó irodalomban helyenként található olyan álláspontokkal, mely szerint a tanácstagok 40—45 %-os kicserélődése kívánatos jelenség. Ennek már önmagában ellentmond az is, hogy a tanácstagi munka felelősségteljes nagy tapasztalatokat igénylő tevékenység — éppen a tapasztalatok hiányát jelenti a tanácstagok közel felénél a 4 évenkénti fluktuáció. Tehát mire a tanácstag kellő mértékben gyűjt tapasztalatokat, gyakorlatot, lejárt a man6% (4,3%) 16,1% (15,1%) 29,8% (29,6%) 29,1% (30,3%) 19,0% (20,7%) 25* 387
