A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Tungli Gyula: Emlékezés Bocsor Istvánra születése 160. évfordulóján

A főiskolán egységes rendszerbe kell foglalni a tananyagot, tanterv előkészítését sürgeti. Kimondja, hogy korszerűsíteni kell a műveltségi anyag tartalmát. A pedagógusoknak megfelelő kritikai érzékkel kell rendelkezniök, a tanításban a lényegtelen és a lényeges dolgokat tudják elválasztani egymástól, merjenek bátran szelektálni a tanításra kerülő anyagból. Óva inti Bocsor a pedagógusokat a tanulók túlterhelésétől. A második díjat nyert pályamunkában pl. kifogásolja a polgári iskolák reál tárgyainak alacsony óraszámát, s véleménye szerint „egész gimnáziumi életünket nem fordíthatjuk az ó nyelvekre". Idézett bírálatában a 40. lapon arról ír, hogy a tanítványokkal meg kell szerettetni a tananyagot, előadásuk színessé, változatossá tételével. E gondolatok mögött ott lappang a szemléletesség elvének igénye. Az akadémiák oktatási rendszerében fontos szerepet tulajdonít a hegeli filozófiának. A hegeli történelemszemléletnek a pápai kollégiumban több híve volt, így elsősorban Tarczy Lajos, aki elvei miatt arra kényszerült, hogy a filozófiai tanszéket felcserélje természettudományi tanszékkel. Bocsor kéziratából megállapítható, hogy a hegeli dialektika elveit bizonyos, számára alapvető igazság illusztrálására használja fel. Ez az igazság úgy fogalmazható meg, hogy a világtörténelem tanúsága szerint a világszellem a történelmi eseményeken keresztül feltétlenül a szabadság megvalósulásához vezet. Magyar szempontból ez különösen fontos volt, s nem csoda, hogy nagyszámú követőre talált a szabadságharc előtt. Természetesen nem mint feldolgozott filozófiai irányzat, hanem mint követésre méltó eszme. Tanítványainak könnyen kezelhető és jól felhasználható tankönyveket is készített. Enciklopédikus műveltségére jellemző, hogy tanítványainak magyar verstant is írt. Nyomtatásban is megjelent munkája a Francia nyelvtan könyve az első és harmadik osztály számára. 1843-ban számvetési kézikönyvet készített, majd új latin nyelvtankönyvet, amit különös gonddal szerkesztett egyszerű és világos magyar stílusban, figyelembe véve a tanulók életkori sajátosságait. Földrajz könyvében a dialektika elveit alkalmazta; a szociográfiát és a történelmi eseményeket összekapcsolta a leíró földrajzzal. Nem tartozik szorosan nevelési elveihez, mégis említésre méltó, hogy ötkötetes magyar vonatkozású történelemkönyve (Magyarország története) — különös tekintettel a jogfejlődésre — korának egyik legjobban megírt történeti tárgyú munkája. Egyik bírálója ezt a művet a hasonló terjedelmű és célú történetektől nemcsak megkülönbözteti, de valójában föléjük is emeli. „1. Azon kiváló gond és hűség, mellyel a jogfejlést adja, 2. a hazai történeteket a világtörténet szemmel tartásával terjeszti elénk, 3. észtani felfogásnyelvezete ékes, tömött".

11 Javasolta a protestáns hazai oktatás reformját a „Hazánk" és a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap"-ban. A gimnáziumban nyolc osztály bevezetését, a tanításban pedig a szakrendszer alkalmazását sürgette. Erkölcstan címmel külön könyvet írt, melyben elítélte a valláserkölcs dogmatikáját. Ezért, valamint hegeli történelemszemlélete miatt komoly vádak érték. Antiklerikális jellegű írásaiért támadások sorozatát szenvedte el. Egyik bírálója mondta róla, hogy az említett történelem-könyvében az „istentelen szerző" gyalázza a vallást. A vádakra Bocsor István a magyar sajtó hasábjain kívánt felelni, válasza azonban nem jelenhetett meg nyomtatásban. A népnevelés fontosságát több pedagógiai jellegű tanulmányban hangoztatta. Saját nevelési hivatását így fogalmazta meg: ,,Míg létem rövid folyamata engedi, mindent, amit tehetek a nép nevelésére, a növendékeim mívelésére elkövetni szent kötelességemnek tartom".

12 Tanári működése második évében a kollégium felkérésére egy tervezetet készített „Az iskolák rendezéséről". Ebben hangoztatja, s a legfontosabb teendőnek tartja, hogy az „alsó néposztályt azon tudatlanság mélyéből, melybe középkori rabszolgasága süllyeszté", ki kell emelni.

13 Minden valószínűség szerint már bécsi és berlini tanulmányútja alkalmával kezdett foglalkozni a hegeli filozófiával, mely korában a leghaladóbb filozófiai irányzat volt, Másutt is volt alkalma azonban megismerkedni ezzel a filozófiával. Pápán tanított már évek óta Tarczy Lajos, aki közismerten a hegeliánusok balszárnyához tartozott. Bíró szerint: „Egyáltalán nincs kizárva, hogy új kollégáját ő vezette be a hegeli filozófiába. Ez utóbbi lehetőség mellett bizonyít az a tény is, hogy Bocsor időrendben első kézirata még nem mutatja a hegeli szellem hatását".

14 Az újkori történelemkéziratában,mely 1838 — 39-ből való, több helyen félreérthetetlenül érvényesül a hegeli gondolat. A reformációval kapcsolatban kiemeli a szellem és a lélek szabadságának a hegeli filozófiában oly jól ismert jelentőségét. A társadalom fejlődésének alapja az ellentétek harca, s ez a harc a társadalom politikai életében szükségképpen a szabadsághoz vezet. „Az emberiség szelleme állandóan küzd a természettel, és éppen ezen örökös küzdésben, örökös változásban áll a történelem folyamata, mely meggátolhatatlan törekvés az általános felé".

15 1841-ben másolták le Bocsornak a középkor anyagát összefoglaló kéziratát. Minden valószínűség szerint az eredeti kézirat egy-két évvel korábbi. Idézzük a lemásolt kézirat bevezető részét. „A világtörténetek a világszellemnek, világ általános léleknek kinyilatkozásai, annak okos és szükséges folyásai... Az okosság kormányozza a világot — ..., realizálja magát a történetekben a szellem, ennek legfőbb lényege a szabadság ... a státus a szabadság valósítása, és csak ott lehet szabadság, ahol jog is van". (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a gondolatot veszi át Petőfi „A nép" című versében, amikor azt írja: Haza csak ott van, ahol jog is van, S a népnek nincs joga!) Bocsor, Hegel felfogásához hasonlóan, a történelemben az emberi haladást látja. Ismeretes, hogy Hegel a XIX. század elején a francia forradalmat a modern fejlődés csúcspontjának tartotta. A forradalomban az emberi ész gyakorlati megvalósulását ismerte fel, Napóleont a világ lelkének ismerte el. A jakobinus diktatúrát nem értette meg, s Robespierre „uralmát" „szégyenletesnek" minősítette, így érthető csak meg Bocsor István történelemszemlélete a francia forradalommal kapcsolatban, ugyanis magát a forradalmat magasztalja, de a jakobinus diktatúra jelentősége elsikkad felfogásában. Ebben a filozófiai keretben helyezkedik el a professzor tanításának tartalma. Ezt a tartalmi anyagot erős antiklerikalizmus, a zsarnokság gyűlölete, a népek szabadságjogainak követelése és következetes védelme, valamint a forradalom jogosultságának elismerése jellemzi. Ezért ír oly lelkesedéssel az Észak-amerikai Egyesült Államokról, ahol már megvalósult a „szabadság új temploma". Ám észreveszi az államok alkotmányában levő ellentmondásokat is, nevezetesen a rabszolgaság maradványainak fennmaradását, a négerekkel szemben tanúsított embertelen bánásmódot. Mindezek ellenére az Egyesült Államok alkotmányáról elismeréssel nyilatkozik: „mi a következő igazságokat nyilvánosaknak és csalhatatlanoknak hisszük, ugyanis, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, s a teremtőtől mindnyájan bizonyos velünk született, elidegeníthetetlen jogokkal ruháztattunk fel, és, hogy ezen jogok közé tartozik az élet, a szabadság joga és a boldogság utáni szabados törekvés".

16 Majd a 17. lapon így folytatja: „bölcs elveken alapult szövetségi alkotmány, mely 1789 tavaszelőn kezdett kötelező erővel bírni". Az amerikai vallásszabadságot követendő példaként állítja kora elé: „Észak-Amerikában minden vallás egyenlő szabadsággal bír, az Európában annyi századokon által milliók vérével megírt dogmatikai igazságok csúfjára bizonyítja ezen egyesület, 50—60 vallással is virágozhat a hon, kiközösítő törvények nélkül lehet vallásosságot, erkölcsiséget terjeszteni".

17 Említést érdemel az Amerikai Egyesült Államok történetéről írt tanulmányának befejező része is: „meg fogja mutatni a világnak, mit jelent a lelki és független szabad országon önmunkáson, nem születési jogon kifejlő ember és hatalom. Rekesszük be, e rövid rajzot azon jó kívánattal, mellyel Lafayette Amerikától megvált: az itt állított szabadság új temploma szolgáljon minden időben tanulságul a zsarnokoknak, és például az elnyomottaknak. Maradjon örökös menedéke ezen ország az emberiség jogainak".

18 m