A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Tungli Gyula: Emlékezés Bocsor Istvánra születése 160. évfordulóján

Emlékezés Bocsor Istvánra, születése 160. évfordulóján Pápának több mint négyszáz éven keresztül fontos szerepe volt Dunántúl kulturális életében. Városunkat a Dunántúl Athénjének szokták nevezni. Ez az elnevezés különösen a XIX. század első felében volt találó, amikor a pápai kollégiumban olyan kiváló tudósok tanítottak, mint Tarczy Lajos, Márton István, Bocsor István, akik a reformkorszakban magas színvonalon, magyar nyelven oktatták a tudományokat. A pápai kollégium (mely ugyanazon iskola különböző tagozatainak összefoglaló neve) 1531-ben létesült. A kollégium történetének fénykora a reformkorszakra és a szabadságharc idejére esik. 1831-ben új oktatási reformot vezetnek be a protestáns iskolákban. A reform végrehajtása eredményeképpen megvalósul az öntudatos fegyelem. Az új iskoláztatási törvény lehetővé tette a demokratikus gondolkodást, a hagyományos kéziratos történelemtanítás pedig a tanárok egyéniségének, véleményének sokoldalú kifejtését eredményezte. A protestáns főiskolákon mindig is szabadabb volt az előadásra kerülő anyagok magyarázata, mint a katolikus intézményekben. Ez a megállapítás különösen vonatkozik a reformkorszakra és a szabadságharc idejére. Ezekben az iskolákban évszázadokon keresztül erős volt a Habsburg-gyűlölet, mert a katolikus uralkodók rendeletei a protestáns kollégiumokat különösen sújtották. A klerikális szellem ellen a protestánsok sokszor felvették a harcot, és ennek a harcnak egyik kiemelkedő bástyája volt Pápa, illetve a pápai református főiskola. Itt tanítottak először magyar nyelven, itt fordították le magyar nyelvre Kálvin műveit, itt írták meg az első görög nyelvtankönyvet magyarul, itt szólalt meg először Kant és Hegel magyar nyelven. Itt tanított 51 éven keresztül Tarczy Lajos, a nagy természettudós és Bocsor István, a kiváló történész, s az említetteken kívül Zádor György, Gondol Gábor és Vali Ferenc is, akik a hazai tudományok művelésében elévülhetetlen érdemeket szereztek. Magyarországon a XIX. század első felében még az egyházi intézményekben sem volt tanárképzés. A protestáns hagyományok szerint „ha valakit híres főiskola tanszékére hívtak meg, az illető külföldi tanú 1 mányútra ment magát tökéletesíteni", csak azután foglalta el a neki felajánlott tanszéket. Ez a gyakorlat általános volt ez időtájt. Rendszeres volt a tanárképzés Franciaországban és Poroszországban, Ausztriában csak 1850-től indult meg a főiskolai szintű tanárképzés.

1 A magyar diákok elsősorban a berlini, a bécsi, a drezdai, a lipcsei, a hallei és a wittenbergi protestáns főiskolákat látogatták, s innen hazatérve vették át a hazai főiskolák irányítását. Ezzel függ össze szélesebb látókörük, sokoldalú műveltségük, nagy nyelvismeretük és demokratikus gondolkodásuk. A reformkorszakban a szarvasi evangélikus főiskolának, valamint a debreceni, a sárospataki és a pápai kollégiumnak igen jó híre volt. A szarvasi főiskolán tanított megyénk szülötte, Vajda Péter, kitűnő pedagógus, kinek örökségét szülőfaluja, Vanyola különös szeretettel őrzi. Ezeknek az iskoláknak a jó híre az 1830-as évektől kezdve gyorsan terjed. 1841-ben jutott el a pápai kollégium neves tanárának, Bocsor Istvánnak a híre Petőfihez, aki ekkor egy katolikus gimnázium tanulója volt, ,,s fehér barátok tanítják". Naplójában így vélekedik: „Van egy város a Bakony aljában, s abban egy collegium, ahol fiatal, világi tanárok à „la Hegel" lobogtatják a felvilágosodás szövétnekét. Az egyik tanár azt tanítja, hogy a kor philozophiája szerint az absolutumnál egyéb való nincsen. A másik a történelemben a világszellem megvalósulását keresi, s a francia forradalom dicsőségéről, jogosultságáról beszél. Szóval ott hirdetik, mégpedig magyarul a haladás, és az aranyszabadság igéit".

2 így kerül Petőfi 1841-ben Pápára. Őt nem tanította Bocsor, ám Jókait igen. Petőfi azonban minden valószínűség szerint ismerte a kiváló professzor történelmi tárgyú kéziratait, amelyekből a nála egy évfolyammal feljebb járó Jókai tanult. Kimutatható a főiskola hegeli történelemszemléletének, Bocsor filozófiai állásfoglalásának hatása Petőfi felfogására. Itt szívta magába a költő a francia forradalom iránti rokonszenvét, itt vált igazán a világszabadság eszméjének hirdetőjévé. „Hitt az emberiség tökéletesítésében, a világszellem magasra fejlődésében, az evolucionizmusban, s ennek legfőbb eszközéül a szabadságot tekintette".

3 „Ebben a történelemszemléletben nagy szerepet játszik a francia felvilágosodás és forradalom öröksége, valamint Hegel világszemléletének hatása".

4 Eszerint már itt kedvelt olvasmányává lesz Petőfinek a francia forradalom története s ez kétségtelenül Bocsor István oktató-nevelői munkásságának érdeme. Pápán áttanulmányozta az iskolai könyvtár anyagát, és a magánosoktól megszerezhető könyveket. Petőfi Pápán irdodalmi tanulmányokon kívül elsősorban történelmi kérdésekkel foglalkozik. 1841 tavaszán, majd az 1841 — 42-es iskolai évben a főiskola bölcseleti (VII.) osztályában mint önkéntes hallgatót írják be. Felvételét Bocsor István engedélyezi. Ebben az évben ugyanis ő a főiskola igazgatója, és már negyedik éve tanítja az egyetemes és magyar történelmet. Nemrég elhunyt kiváló Petőfi-kutatónk, Dienes András írja: „Pápa büszke lehet a tudós Bocsor Istvánra, történetíróra, aki nemcsak tudományát adta át Petőfinek, hanem ruháit is".

5 Bocsor István azonban nemcsak Petőfi pártfogója, 359