A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Vörös Károly: Inasélet Pápán a XIX. század első negyedében

hogy melyiké az elsőség, megkülönböztetni nem lehetett. Ismét benyitott a paraszt és fennhangon monda: „László uram, hegyibénk verrad ám!" Éppen közel álltam apámhoz, ki is felémfordulva monda: ,,fiam neked menned kell, jó lesz ha búcsúzni kezdel, legalább azáltal széjjel oszlik az egész." Mintha kés szaladt volna keresztül szívemen, melylyem egyszerre fájni kezdett, és fájt kegyetlenül. Mindazonáltal felszólalék: „Urak! reggel van, viendő kocsisom megérkezett, nekem mennem kell" — mondám bátor hangon, és egy borral tele poharat kapék fel, mellyet a mellettem közel álló collégára köszönték, ki is hasonlót cselekedvén, egyszerre az egész szobában lévő vendégek mind poharat ragadtak, és közössé vált a búcsúzás. Ittuk a szent János áldását, és mindenki köszöntött rám valami szépet, jót . . Szegény anyám közelebb jött hozzám és sírt. Nénémet túl az asztalon pillantám meg; szinte sírva felém jönni törekedett, s midőn hozzám ért, átölelt és sírt. . . Apám könnyező mosollyal vígasztala bennünket. S míg köztünk a búcsúzás, jó kívánások, szent János áldása ivás, s.a.t. folytak, addig apám az én úti készületemet úgy ellátá, hogy nekem csak fel kellett ülnöm, még azt sem tudtam kocsira-e — szánra-e ?. .. Vörös Károly Jegyzetek 1 Francsics Károly életútját egészében (különös hangsúllyal 1850 utáni veszprémi éveire) a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei I. kötetében (1963) mutattuk be „Francsics Károly veszprémi borbélymester pályafutása" с tanulmányunkban. Vándorútjának egyes állomásai közül visszaemlékezéseinek az 1821 — 22-i szombathelyi éveket ismertető részleteit (a pápai búcsúlakomáról a szekér ugyanis egyenest Szombathelyre viszi) a Vasi Szemle 1962. évi folyamában, az 1823. évi győri hónapjaira vonatkozó részeket az Arrabona 4. kötetében (1862), az 1823—24-bsn Pesten eltöltött mintegy fél év emlékeit Pest-Budai hétköznapok című kiadványunk (Emlékek Budapest múltjából 10. sz. Bp. 1966) 31—36. lapjain tettük közzé. — A korabeli Pápa képét Gerő László munkája alapján rekonstruáltuk. (Pápa. Bp. 1959); felhasználtuk ezenkívül az 1856. évi országos kataszteri felvétel pápai térképlapjait is az Országos Levéltár térképtárából. — A franciák pápai bevonulására (1809. június 11.) Id. a Kisfaludy Sándor Gálos Rezső által (Győr 1931) kiadott hátrahagyott munkái közt az 1809. évi insurrectio történetét ismertető szöveget (111 — 113. 1.); a megölt tiszt aligha lehetett generális, mert különben Kisfaludy bizonyosan megemlítette volna halálát. A franciák pápai tartózkodásáról ld. még Madarász József (Győri közlöny 1861:91-93 sz), Zsoldos János (Tudományos Gyűjtemény 1817. XI. k) és Zakál Zsigmond Magyar Hírlap 1899. jún. 23) visszaemlékzeteit. - A pápai földrengésnek különben érdekes tudománytörténeti vonatkozásai is vannak: a földrengés része volt annak az egész Bakonyra kiterjedő földmozgásnak, melyet mint móri földrengést ismerünk és melynek kivizsgálására a kormányzat Kitaibelt, a kiváló botanikus természettudóst küldte ki : Kitaibel a jeles fizikus Tomcsányival együtt erről írott művében, az első földrengés monográfiák egyikében, az elsők között használja a földrengések erősségének azonos pontjait térképre vetítve ábrázoló módszert (Gombocz Endre: A magyar botanika története. Bp. 1936. 353 — 354. 1.). — A korabeli kispolgárosodás folyamatára (s benne mint típusra, Francsics indulására) lásd még a „Petőfi és kora" címen készülő kötetbe írott tanulmányomat (jelenleg kéziratban), melyben a folyamatot részletesebben is bemutatom és elemzem. Francsics borbélyinasi éveit különben végülis nem Sillinger úrnál fejezte be: utolsó évére már nem tudván elviselni a jelentéktelen ügyek (például egy tejet dézsmáló kutya leütése) miatt is állandósuló szekatúrát, egy másik, magyar mssterhsz, a Csuzy házban lakozó Szép úrhoz megy át, ahol azután jó dolga lesz, és némi szerény fizetést is kap. 2 Francsics pápai lakóhelyeit az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött egykorú Gyurikovits féle térképen (közli két változatban is Gerő László Pápa. Bp. 1959. 70 — 71. 1.) nem lehet megállapítani, mivel az a telekosztásokat nem mutatja ki. Több sikerrel biztat az 1856. évi kataszteri felvételnek az Országos Levéltárban őrzött pápai térképe, mely telekosztásokat is közöl — még akkor is, ha feltételezhető, hogy 4 évtized alatt a városban következtek is be változások. A térképen a Főiskola (ma Petőfi Sándor) utcában 261. számmal jelölt ma már nem álló, vagy legalábbis a felismerhetelenségig átépített ház (ld. az utca itt közölt képének baloldalán) lehetett Francsics szülőháza; — a kataszteri jegyzék szerint „Wohngebäude samt Hof". A térképen az épületet mindkét oldalról egy-egy „közle", keskeny sikátor határolja. Ezek közül a nagyon sommás Gyurikovits féle térkép csak a baloldalit tünteti fel; s ez még ma is megvan. Feltehető, hogy az épületet a Kollégiumtól elválasztó közle talán már akkor sem szolgált tényleges közlekedési célokat. Francsicsék a Preisz féle házban levő lakása, melyet Francsics olyan részletesen ír le, a térképen nyilvánvalóan a Győri úton a 353. számmal jelölt, keskeny telken elhelyezkedő, földszintes, kis belső udvarúház („Wohngebäude samt Hof"), melyet azóta lebontottak; a mellette feltüntetett emeletes saroképület (354. sz.) ma is áll. Francsicsék Új utcai lakásának (a mai Rákóczi utcában) helyét adataink alapján pontosan nem tudjuk meghatározni: jellemző azonban, hogy — ha még azt is figyelembe vesszük, hogy Francsicsék a borsosgyőri kapunál is laktak — lakásaik mindig a város perifériáján helyezkedtek el, a Belvárosba többé visszakerülni nem sikerült nekik. Sillinger úr házát a Szappanos utcában nem tudtuk azonosítani, ugyanígy a Csuzy házat, Francsics utolsó főnökének, Szép János úrnak lakását sem. 3 Valószínűleg köpeny féle. 4 Rozoga, avítt. 5 Ez egy magyar ökör. 13 Felcser, egyetemi képesítéssel nem rendelkező seborvos. 7 Helyesen valószínűleg Reckfiesel: nyújtó dorong; a tímárok által a nyers bőr kiveréssel történő nyújtására szolgáló bunkó; Sillinger úr a korbácsát nyilván az inas bőrének verését célzó szerepe miatt becézi így. 8 Hol van az átkozott kölyök, a fiú? 9 Nem tudom. 10 Te, ez a te műved. 11 (Katona) szökevény. 12 Helyesen Ständer: állvány, nyilván a korsók számára. 13 Takarodj befelé te bitang! Lehrlingsleben in Pápa im ersten Viertel des 19. Jahrhunderts Das Artikel enthält Teile von den in Manuskript erhaltenen Rückerinnerungen an das in Pápa verbrachte Kindesalter des Barbiermeisters Károly Francsics (1804—1880) von Veszprém, die er Mitte 19. Jahrhundert zu schreiben anfing. Er reicht darin eine ausführliche Beschreibung des Elternhauses, die von dokumentarischem Wert ist; weiterhin eine Schilderung des Einzugs von der Napoleon-Armee in Pápa im Jahre 1810 und am ausführlichsten beschreibt er Einzelheiten aus seinen Lehrlingsjahren 1816—1820. Pápa war damals ein bedeutender Mittelpunkt des Handels und Handwerks. Die Grundbesitzer der Stadt sind Mitglieder eines Grafenzweiges der Familie Esterházy, die ihren Namen in der Stadt durch einen Bau großen Stiles (Kirche, Kastell) verewigt hat. In der Einleitung wird betont, daß Francsics mitsamt seiner Familie einen Typ des heimischen kleinstädtischen Bürgertums bildet, das sich Anfang 19. Jahrhundert Hand in Hand mit dem Kapitalismus entwickelt und ein zähes Aufwärtsbestreben dartut. Diese Gesellschaftsschicht umfaßt Mitglieder von den unterschiedlichsten Schichten: verarmte Mitglieder des niedereren Adels, Söhne von Leibeigenen die sich in die kleinlichen Ruralverhältnisse nicht mehr einfügen wollen, Kleingewerbetreibende des Dorfes und der Stadt. Es gibt für sie nur einige wenige Aufstiegsmöglichkeiten: das Gewerbe, ein paar Ämter niedrigeren Grades in der Staats- oder Gutsverwaltung; die Stellung eines Dorfnotars, eines Lehrers, oder ein paar Überbesetzte Stellen des freien Berufes, in erster Reihe der 357