A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Péczely Piroska: A Helikon Könyvtár XVIII. századi iparművészeti tárgyú metszetgyűjteménye

A Helikon Könyvtár XVIII. századi iparművészeti tárgyú metszetgyűjteménye A keszthelyi Helikon Könyvtár, mely ma az Országos Széchenyi Könyvtárhoz tartozik, egykor Festetics hercegi könyvtár volt. Jelenleg is a kastély XVIII. századi részében, eredeti helyén van. Teljes épségben meglevő beépített bútorzatát Festetics György gróf készíttette Kerbl János keszthelyi asztalossal 1800—1801-ben. A könyvtár azonban régebbi keletű, mert könyvtárhelyiség már a XVIII. század közepén is volt a kastélyban, de szellemi fénykorát Festetics György (1755— 1819) idejében érte el. A család e legkiválóbb tagjának kulturális és gazdasági tevékenysége a maga idejében országos, de némely vonatkozásában európai jelentőségű volt. A könyvtár jelenlegi nevét az általa rendezett és Helikonnak nevezett irodalmi ünnepségek emlékére kapta. Az itt őrzött közel 200 darab iparművészeti tárgyú rézmetszet Festetics György és atyja, Festetics Pál korában került a keszthelyi kastélyba. A gyűjtemény nagyobb része bútorterv, kisebb része kocsi, oltár-, szószék-, epitáfium-, vasrácsok és egyéb kovácsoltvas munkák tervrajza. A kastélyt már a XVIII. században is többször átépítették és megnagyobbították. A helyiségek szaporodásával a berendezési tárgyak mennyiségét is növelni kellett. A Festeticsek e mintalapok nyomán készíttették vagy vásárolták korszerű berendezési tárgyaikat. A kor, melyből a tárgyalt metszetek származnak a XVIII. század második fele, tehát a rokokó, az átmenet és XVI. Lajos korának stílusa. Ebben az időben már Magyarországon, de különösen annak nyugati részén az előző századokban érvényesült olasz, majd németalföldi és német hatást a francia váltotta fel a bútorművészetben is. Ez a hatás sok esetben osztrák közvetítéssel, de gyakran egyenesen Franciaországból került hazánkba, mint ezt a helikoni metszetek is bizonyítják. A gyűjteményben elenyészően kevés a német kéztől származó terv, közülük csupán három mesterrel találkozunk, ezek Franz Xaver Habermann, Emanuel Eichel és G. P. Schillinger. Ezzel szemben a franciákat Jacques-François Blondel, Duval, Poulleau, Delorme, Martinet, Mansart de Jouy, Le Canu, Delafosse és Boucher fils képviseli. A gyűjtemény gerincét mennyiségileg és minőségileg is Delafosse tervei alkotják. A lapokat a könyvtár Chalcographia elnevezésű csoportjába leltározták, sajnos eléggé ötletszerűen, egyes szerzők sorozatát megszakítva más szerzőket iktattak közbe, ami az egységes szemléletet zavarja. Mégis a könyvtári számsorhoz kell ragaszkodnunk, hogy a további felhasználásban a jelzetek keveredése ne okozzon még nagyobb zavart. Ehhez a sorrendhez mérten közöljük a szerzők röviden összefoglalt életrajzi adatait is. Boucher, Jules François. (1736—1782.) A kitűnő rokokó festő François Boucher fia, gyakran összetévesztik atyjával, aki iparművészeti munkakörben is működött, bár minőségben nem éri el atyja színvonalát. Ameublement et Décoration intérieur et extérieur című művét 1773 végén adta ki, ebben 200 bútorterv is van. A Helikon Könyvtár gyűjteményében levő lapjainak kiadója a párisi Le Pere et Avulez. A lapokat nagyrészt Dupin metszette rézbe, közülük csupán néhányat Duval, Pelletier és Boutrois. A lapokból kitűnik, hogy a stílusmeghatározásnál Boucher az addig használatos és klasszicizáló törekvésekre utaló „à la grecque" kifejezéssel felhagyott. A „modern" és „antique" terminológiát használja, teljesen ellentétes értelemben, mint azok, akik ezt előtte használták. Nála az antik a rokokó, a modern pedig a klasszikus ízlés sugallta stílus. A Helikon gyűjteményében 42 olyan lapja van, mely bútort és egyéb mozdítható berendezési tárgyat képvisel, a legtöbb lapon több darabbal. Ezen kívül közel száz lapján kandallók, belső és külső építészeti díszítmények tervei. A füzetek 6—6 lapra oszlanak. Delafosse, (De la Fosse) Jean Charles, (1734—1789) Parisban született, építész, díszítménytervező és rajztanár volt. Művei több gyűjteményben készültek. Az elsőnek címe: „Nouvelle Iconologie historique ou attributs hiéroglyphique", ennek tárgya a négy elem, a négy világtáj, a négy évszak és az emberiség fejlődése. Ez a műve — melyet a művészeknek ajánlott — 1768-ban jelent meg saját kiadásában és felirata szerint nála is kapható volt: „à Paris, chez l'auteur, rue Poissonnière, en la maison de M. Menant paveur, et chez Delalain lib., rue Saint-Jacques." Ennek a műnek második kiadása J. В. Chéreau fils-nél 177l-ben látott napvilágot. A Helikon Könyvtár gyűjteménye a Daumont kiadásában megjelent negyedik sorozat, 24 füzetből áll, egyenként négy lappal, méretük 32 x 20 cm, nagy lapok és kisebb tárgyak terveiből több is szerepel egyegy lapon. A tervek berendezési tárgyakat ábrázolnak. Jelzésük: J. C. De la Fosse inv. — à Paris chez Daumont, rue St. Martin. Avec privilege du Roi. A lapokon metsző nem szerepel. Mivel Delafosse műveinek előbbi kiadásában lapjainak egy részét maga is metszette, talán ez esetben is ő végezte a metsző munkáját. A füzetek számozva nincsenek, csak betűkkel jelzettek A-tól Z-ig. Az M, N, O, P, Q, jelű füzetekben nem Delafosse művei vannak, ezeket Daumont valószínűleg az ABC teljessé tétele céljából illesztette be a sorozatba. Ezt a sorozatot Guilmard a „Les Maîtres Ornemanistes"-ben 22 füzetből állónak mondja és csak az X jelű füzetig ismeri. A Helikon Könyvtár gyűjteménye két további Y és Z jelű füzettel egészül ki 24-re. További 8 füzet kettős széria, „Série des doubles lettres", A A-tól HH jelzésig, 4—4 lappal, ugyancsak Daumont kiadásában jelent meg. Ez utóbbiakból csak négy füzet van Delafossetól, a többi más szerzőktől való. A teljes áttekinthetőség érdekében, a sorozat leírásának végén közöljük a füzetek eredeti tartalmát és sorrendjét, mely a Helikon Könyvtár átrendezésében megváltozott. A sorozat Delafossetól származó tervei teljesek volnának, ha nem hiányozna az U jelű füzet. Ezt, mint ahogy Guilmard írja, ő sem tudta megtalálni, eszerint feltehető, hogy valmilyen okból forgalomba hozatala 315