A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Sz. Czeglédy Ilona–Ágostházy László: Berhida középkori temploma

közben meglazult részeket plextollal kötött műanyagos va­kolattal körülszegélyeztük. A mintegy 2 m 2-nyi feltáskáso­dott és elvált vakolatrészek injektálásához túrómészkazeint alkalmaztunk. Felületi konzerváláshoz Plextol В 550 vizes disszperzióját használtuk. Az egyéb felületi javításokat az alapszínnek megfelelő, plextollal kötött tömőmasszával ol­dottuk meg. Ennek anyaga Calciumcarbonat, porfesték, plextol, víz. Kiegészítést vagy rekonstrukciót a hiteles hely­reállítás követelményeinek megfelelően végeztünk. Az oszlopokról, vállkövekről, boltozati bordákról, ajtó­keretekről, — tehát a faragott kőfelületekről — eltávolí­tottuk a számtalan rétegben felhordott meszelést. E munka során módunkban volt megállapítani azt is, hogy a kőfelüle­teket csak fehér mésszel meszelték, azok színezve nem voltak. E fontos tény meghatározta egyúttal a kövekkel kapcsolat­ban követendő eljárást is. A nagyobb sérülések javítása, hé­zagolások pótlása után valamennyi faragottkő felületét egy réteg híg, törtfehér meszeléssel láttuk el. Ezzel a felületke­zelési móddal többféle célt kívántunk elérni. Egyrészt össze akartuk fogni, egységesebb megjelenésűvé tenni a többfajta, eltérő színű kőből készült, s — főleg a javítások után — meglehetős foltosán ható felületeket, másrészt pedig bizto­sítani kívántuk a kőfelületek bizonyos mértékű konzerválá­sát is. Mindezeken felül elvi-esztétikai szempontok mérle­gelése után arra is utalni akartunk, hogy a középkorban soha nem hagyták nyersen a faragottkő felületeket, hanem vakolták, vagy leginkább a csatlakozó felületekkel együtt meszelték, gazdagabb kialakítás esetén azoktól eltérően színezték őket. Az anyagbeli eltérés érzékeltetése céljából választottuk a híg, nem teljesen fedő meszelést. így a kő­felületek egységes megjelenésűek, a kő struktúrája jól érzé­kelhető, de mégsem válnak kellemetlenül el a sötétebb színű kövek a fehér, vakolt felületektől. 25. A pasztofórium — helyreállítás előtt. 25. Das Pastophorium — vor der Rekonstruktion. 25. Le pastophorion — avant la restauration. 25. Пастофорий — до реставрации, 24. A szentélyablak — helyreállítás után. 24. Das Apsisfenster — nach der Rekonstruktion. 24. La fenêtre du choeur — après la restauration. 24. Окно святилища — после реставрации. A faragott kőanyag restaurálása A templomtornyot két igen szép kőből faragott kereszt, a szentély csúcsban összefutó tetejét egy kereszt díszíti (22. kép). Ezek a keresztek hozzátartoznak a templom épület­szobrászati díszéhez és minden bizonnyal a kő tetőszerke­zettel egyidőben készültek. A XVIII. századi tanúvallomá­sokban sok szó esik a keresztekről annak bizonyítékaként, hogy a templom katolikus volt. A keresztek magassága 130 cm, vastagsága 12 cm. Típu­suk latinkereszt, kiemelkedő végződéssel, alsó szárán orr­tagszerű díszítőformával, körbefutó íves tagozattal. A ke­resztek anyaga: üledékesen rétegződött félkemény mészkő, kisebb márgás csomókkal. A tornyon levő kereszteket rossz állapotuk miatt kicseréltük, míg a szentély felettit felső- és egyik oldalsó szárának pótlásával helyreállítva visszaépítet­tük. Az új keresztek margitbányai félkemény mészkőből ké­szültek a meglevők alapján, azonos méretben és formában, laposvésős faragott felületekkel. A szentély feletti kereszt kiegészítése szintén margitbányai kőből készült, vörösréz csapos bekötéssel és cementes meszes ragasztóval. (23. kép) Az eredeti helyükre vissza nem került köveket a nyugati karzat alatt kialakított kőtárban mutatjuk be. A templom nyíláskeretei közül a szentély délkeleti ablakát kellett még szobrászrestaurálás alá venni. Itt találjuk a téglaalakú, hár­mas karélyzáródású ablakot. (24. kép) Anyaga: félkemény 230

Next

/
Thumbnails
Contents