A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Sz. Czeglédy Ilona–Ágostházy László: Berhida középkori temploma

5. Romer F. felmérési rajza a templomról. 5. Vermessungszeichung der Kirche gezeichnet von F. Römer. 5. Plan de l'église — dessin de F. Romer. 5. Съемочный рисунок церкви Ф. Ромера. legkorábbi vakolatréteget nem találtuk meg: itt azt teljesen leverték, majd a felületeket egyetlen vastag, újkori cementes habarcsréteggel síkra vakolták. Hasonlóan javították a sekrestye teljes belső felületét is. A csatlakozó falfelületek és vakolatrétegek vizsgálatából megállapítható volt, hogy a hajó északi és déli falpilléreit, valamint az összes boltozati vállkövet utólagosan, a falazat megbontásával helyezték el, más anyaggal falazták körül. A boltozat tehát később épült. A torony alatti előcsarnok boltozatáról meg lehetett állapítani, hogy az egyidőben épült a falazattal. Ugyanekkor készültek az ülőfülkék is. A kutatás során a hajó északi falán a legalsó vakolatrétegen festésnyomokat, a szentély északi-keleti és keleti falán pedig bekarcolásokat találtunk. A festésnyomok miatt a hajó északi falán nem folytattuk a kutatást, a további feltárásra festőrestaurátor igénybevételével a helyreállítási munkák megfelelő szakaszában került sor. A szentélynek bekarcolásokat mutató falfelületeit a lehetőséghez képest teljesen feltártuk, lefejtve a későbbi vakolat- és mészrétegeket. Itt a különféle figurális ábrázolásokon kívül neveket, évszámokat is találtunk, sűrű szövevényben. Ezek teljes feltérképezése, alapos áttanulmányozása hosszabb munkát igényelne, így itt csak az épület története szempontjából legérdekesebb adatokat közöljük. ját. A kutatást az épület belső felületein kezdtük. Megvizsgáltuk a falsarkok csatlakozásait, a boltozatok és falak öszszeépítési vonalait, a falpillérek és vállkövek helyzetét, a boltozatok és oldalfalak felületét, a befalazott nyílásokat. A külső falfelületeken folytattuk a kutatást, tisztáztuk a vakolatrétegek helyzetét, a támpillérek és a sekrestye falcsatlakozásait, az eredeti és az utólag tört nyílások kialakítását. Vizsgálatainkat a torony belső falfelületeinek megfigyelésével és a tetőszerkezet átvizsgálásával fejeztük be. A kutatás során az alábbiakat állapítottuk meg: A hajó és a szentély falain legalsó, legkorábbi rétegként kemény, mészben gazdag simított vakolatot találtunk, mely megszakad a falpilléreknél, vállköveknél, az északi oldal befalazott ablakainál. Ez a vakolatfajta felül határozott vonalban végződik a szentélynél, mind a négy falon. Ez a vonal a diadalív csúcsa, záradéka fölött mintegy 80 cm magasságban húzódik, s felette más szerkezetű, más anyagú vakolatréteg van. Ez utóbbi vakolatfajta ráfut a boltozatok fe'ületére is, sőt az oldalfalakon is jelentkezik, a korábbi réteg javításaként. Ezek felett további kétféle vakolatréteget találtunk, mindkettőt javítóvakolás formájában, kisebb, nem összefüggő foltokban. A boltozatfelületeken tehát csak egyetlen összefüggő vakolatréteg van, bizonyos mértékű javításokkal. A szentély északi, délkeleti és déli oldalfalán a 6. Rómer F. rajza a tetőszerkezetről. 6. Zeichnung des Dachwerks gezeichnet von F. Römer. 6. Dessin de F. Romer de la construction de la toiture de l'église. 6. РИСУНОК стропильной фермы Ф. Ромера. 220