A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Éri István: A Látrány-rádpusztai templom feltárása és állagmegóvása

fordulását s az ezeket felépítő faluközösségek — főleg egyházi birtoklású településekről van szó — szerinte „... a birtokos egyházi testület feltehetően egységes útmutatásai alapján építik fel templomaikat".

55 Ugyanakkor az íves szentélyzáródású templomok építtetőit világi földesurakban látja, bár a két típus későbbi keveredését sem tartja kizártnak. Feltételezi viszont, éppen az íves szentélyzáródású, gazdagabban díszített templomok művészeti részletei alapján, hogy ezek inkább a XII. század végén s a XIII. században ép ültnek látszanak, míg az egyenes szentélyzáródásúak talán már a XI—XII. században elkészültek, éppen a Szent István-féle templomépítésről szóló kötelezettségi törvény szigorú figyelembevételével.

56 Ugyanő a Kővágóőrs-ecséri templomrom feltárásáról szintén Czeglédy Ilonával közösen publikált munkájában a többszöri átalakításon átesett épület első, szerény megjelenésű — bár kegyúri karzatos — formáját a XII. századra datálja: ,,.. .főleg a templom alaprajzi formája, ezen belül a feltűnően széles szentély nyomán egyaránt a XII. századra tehetjük templomunk építési idejét." Majd odább: „.. . ezzel átmenetet alkot az ismert XI. századi alaprajzok... és a XIII. században épített számtalan kisméretű íves szentélyű szomszédos falusi templom ... között."

57 Bizonyítékul hozza fel még, hogy a derékszögű négyzethálós rendszer, mely e templomok alaprajzára kiszerkeszthető, a XI. századi templomokra még, a XIII. századiakra már nem, vagy legalábbis nem kizárólag alkalmazható.

58 Entz Géza, már jóval korábban, a csarodai templomról írott, 1955-ben megjelent tanulmányában felvetette, hogy ,,.. .még a XII. században a kisebb földesúri családok .. . a szerényebb lehetőségek következtében szerzetesi monostorok helyett kis falusi plébániatemplomaikban építtetik meg a nemzetiségi monostorok mintájára a kétoszlopos, háromíves földszintű, három- vagy egyíves emeletü, falazott kegyúri karzatokat a monostorok szokásos két tornya helyett egyetlen, a középső boltív fölé helyezett toronynyal."

59 Megemlíti, hogy a Dunántúlon és az Alföldön sem hiányozhatott ez a megoldás, bár jóval kevesebb példánya ismeretes, mint Erdélyben, vagy a Felvidéken.

60 É gondolatmenetet folytatva a nyugati karzatokról írott munkájában

61 sajátos magyar vonásnak tartja, hogy ,,... az eredetileg központi hatalom által megindított és kifejlesztett kezdeményezést nálunk nem a király, hanem a nemzetségek és a belőlük kiágazó kisbirtokos családok veszik át ..." mégpedig a XII—XIII. században.

62 Kívánatosnak látná egyébként annak tisztázását, vajon ,,... a legegyszerűbb falusi templomokban a falazott karzat előzményeként alkalmazták-e a fából készült karzatot, mint ahogyan erre Csehországban a XI—XII. század fordulóján akadnak ma is meglévő példák ..."

63 Amint a fentiekből kitűnik, a falusi románkori templomtípusok szétválasztása, építtető, alaprajzi kivitel, illetőleg időrendi sorolás tekintetében a kutatás napirendi témái közé tartozik — még ha nem is idéztük a további, a kérdéssel kapcsolatba hozható dolgozatokat. A rádpusztai templomrom feltárása kapcsán tett észrevételeinket, anélkül, hogy a kérdés sokrétű vizsgálatába belemerülnénk, azzal a reménnyel közöljük, hogy némelyikük talán a továbbiakban figyelembevehető s hogy ezek alátámasztják azon felfogásunkat, mellyel Rád egykori templomát a XII. század közepén épültnek tartjuk. 1. Szerkesztési arányokat vizsgálva feltűnő, hogy az íves szentélyzáródású — fentebb felsorolt és ismert alaprajzú — falusi templomok kétharmadánál a hajó belső hosszának és szélességének aránya 1,3 : 1 körül van, — így a rádpusztai is — míg a többié 1,5 : 1 arányú. Ugyanakkor éppen fordítottja ennek az egyenes szentélyzáródású templomok hajóterének aránya, itt kétharmadrészt 1,4 — 1,6:1 arányt észlelünk s csak egyharmadnál található 1,2 — 1,3 : 1 arány. Nem képzelhető-e el az, hogy — elfogadva azt a véleményt, mely a négyzetes szentélyzáródású falusi templomok jórészét XIII. században épültnek tartja — az 1,3 : 1 arányú, főleg íves és kisebbrészt egyenes szentélyzáródású templomok építését korábbra, a XII. századra tegyük? 2. Méretek tekintetében is különbség mutatkozik az ívelt és egyenes szentélyzáródású templomok között, utóbbiak általában nagyobbak, több hívő befogadására alkalmasak. Az esetek felénél — mindkét típusra vonatkozik ez — megállapítható a templomhajó és a szentély méreteit összehasonlítva, hogy az ívelt szentélyű templomok „ideális" mérete 12X7 m, — ilyen a rádpusztai is — míg az egyeneszáródásúaké 14x8 m. Figyelembevéve az Árpádkori falusi településeink lélekszámára vonatkozó legutóbbi vizsgálódásokat, úgy tűnik, hogy a szabadabb jogállású, későbbi kisnemesi lakosság falvainak lélekszáma általában kisebb, mint a főleg egyházi, de világi nagybirtokon is levő falvaké.

64 így a templomok nagysága és az építő közösség lélekszáma közötti összefüggés kézenfekvőnek látszik. 3. Kozák Károly elmélete szerint a XIII. század közepetáján épült egyenes szentélyzáródású falusi templomok éppen az esetek jórészében egyháziak kezén levő, de általában a kialakuló feudális nagybirtokokhoz tartozó falvakban állottak volna, míg Koppány Tibor éppen megfordítva gondolja a dolgot; s az építőkényszer korábbi érvényesülését főleg az egyházi birtokokon feltételezi, már a XI—XII. században. А ХШ. századi építkezések ellen több érv hozható fel. Elsősorban az, hogy az egyházi nagybirtokosok — hogy csak ezt vizsgáljuk — már a XII. században, ha nem korábban birtokolták azokat a falvakat, ahol oly megkésve építkeztek, vagy építettek volna. Nem képzelhető el, hogy éppen az egyházi birtokosok hajtották volna végre legutoljára a templomépítésre vonatkozó rendelkezéseket. Nem fogadható el az az indok sem, hogy eleinte csak a tíz falu — egy templom elv megvalósítása volt a feladat s hogy a XIII. századi építkezések a falvak számának gyarapodásával (osztódás, telepítés) váltak aktuálissá. Szabó István fentebb már hivatkozott munkája alapján megállapíthatjuk, hogy a települések száma legkésőbb a XIII. század elején — ha nem előbb — kialakult s később már inkább csökkenő tendenciát mutat.

65 Különösen a Balatonfelvidéken kell feltételeznünk az országosnál nagyobb ütemű templomépítkezéseket, tekintettel egyrészt a történelmi előzményekre, másrészt az egyházi nagybirtokok túlsúlyára. Mégis — elfogadva, hogy az egyenes szentélyzáródású templomok jórésze, sőt az ívesszentélyűek bizonyos hányada is XIII. századi — hogyan lehetséges az ellentmondás feloldása? A XI—XII. század folyamán a kialakult egyházi birtokok (püspökségek, kolostorok) jövedelmük nem kis részét a központi egyházi épületek emelésére kellett hogy fordítsák. Ugyanígy jelentős anyagi erőt igényelt egyes tehetős világi birtokos-nemzetség, -család részéről a monostorok építése is (pl. az almádi monostoré). A szolgálónépek anyagi megterhelése tehát meglehetősen nagy lehetett. Ilyen körülmények között elképzelhető a XI—XII. században még az időtálló építőanyagban gazdag vidéken is romlékony anyagú fa-, sövényszerkezetű falusi templomok építése — átmeneti megoldásként. Kétségtelen hogy errevonatkozó régészeti bizonyítékaink — eltekintve a honfoglalás előtti zalavári fakonstrukciós templomoktól

66 — nincsenek. De vájjon ilyesfajta előzmények kutatására fordítottunk-e ezidáig kellő figyelmet? Annak valószínűsége, hogy a XI—XII. században épült falusi templomok eredetileg íves, majd későbbi átalakítás révén egyenes szentélyzáródásúak lettek volna, szintén csekély, az egy Zalaszántó sem kivétel ez alól, hanem a történeti adatokkal egybehangzóan azt mutatja, hogy az ívelt szentélyű korai templom építtetői szintén világi kisbirtokosok voltak. 4. Utalva Entz Géza megállapítására a falusi kegyúri templomok építőivel kapcsolatban, valóban szükséges a karzatok nyomait keresnünk, főleg az ívelt szentélyzáródású, XI. századi falusi templomoknál. Ebben a korban a homlokzati torony (ha egyáltalán volt) ugyanúgy fából 13 193