A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Éri István: A Látrány-rádpusztai templom feltárása és állagmegóvása

6. Részletrajzok: a karzatnál ásott metszetfal; az apszis alapozásáról készített metszet ; a falalapozás módja az apszisnál ; faragványtöredékek rajza. 6. Zeichnungen von Einzelheiten: der bei dem Chor gegrabene Forschgrabenschnitt; Schnitt vom Grundbau der Apsis; Bauweise des Mauersockels bei der Apsis; Zeichnung von Schnitzwerkfragmenten. 6. Détails (dessins) : paroi du fossé de recherche creusé près de la tribune; coupe du sous-oeuvre de l'abside; système de fondation de l'abside; dessin de fragments de moulures. 6. Детальные рисунки: разрез раскопанной стены у места на хорах; разрез апсисного фундамента; метод укладки фундамента апсисной стены; рисунок обломков резьбы. szerint több ízben érte átalakítás, bővítés. Ezek közül elsőnek a XIII—XIV. század fordulójára keltezhető az új hajó hozzáépítése a korábbi hajó Ny-i végéhez. Ez úgy történt, hogy a vegyesfalazatú új falat U alakban kétoldalt a korábbi hajó külső falsíkja mellé falazták s helyenként abba kötötték be. A szabálytalan homokkövekből és (nyilván a korai Ny-i zárófal bontásából származó) tégladarabokból falazott új hajó D-i és É-i falvastagsága 0,9 — 1 m volt, a Ny-i zárófalé 1,3 m. Az új hajó teljes hossza 9,5, szélessége 9 m, míg a belméret 7X7,5 m-es. Az új hajót diadalív kötötte össze a régebbi — ezután már szentélyként használt — hajóval. Ennek kiképzése úgy történt, hogy a korai Ny-i zárófalat csaknem teljesen eltávolították, kivéve az új diadalív egyszerű tagozású, kőből faragott lábazata alatti csonkot. (L. 7. kép c.) A diadalív felmenő része a levésett téglafalba nem volt bekötve. (2. kép c.) A diadalív kőből faragott darabjai közül egy párkánytöredéket megtaláltunk. (L. 6. képen.) A templom új bejárata a toldalék D-i falának középvonalában nyílt. Küszöbkövét nem találtuk meg, a külső falsíkon kiképzett káva alapján egyszerű kőkeretelése lehetett. A D-i fal nagymérvű lepusztulása miatt csupán egy helyen észlelhettük az egyik ablaknyílás rézsűjének nyomait. Elhelyezéséből ítélve két, esetleg három keskeny ablaka lehetett az új hajónak a D-i oldalon. Az új hajó Ny-i harmadában karzat emelkedett. Ennek két, szabályosan faragott kőlapokból épített, három oldalán rézsűs lábazattal kiképzett pillérét találtuk meg a törmelék alatt, közülük az É-i 1,5 m felmenő magasságig épségben került elő. A pillérek 90x90 cm-es négyzetes átmetszetűek voltak (a lábazat kiugrása miatt alul 1,2X1,1 m.) A hajó karzat alatti része egy lépcsőfokkal magasabb volt. A két pillér vonalában a Ny-i falon 1—1 s az É-i falon további 1, hevederív bekötésére kiképzett fészket találtunk, az egyikben fekvésben talált téglák alapján az ívek téglából készültek. (6. kép; 7. kép d.) A karzatra felvezető feljárat nyomát nem találtuk meg. Előkerült viszont a Ny-i lepusztult falkorona középvonalában egy, a faltest közepébe elhelyezett hatszögletű idomtégla, amely a karzatot megvilágító kétosztású nyílás osztópilléréhez tartozhatott. Az új hajó ÉK-i sarkában egy mellékoltár alapozásának maradványai kerültek elő. Lehetséges, hogy a másik sarokban is volt még egy mellékoltár, ezt azonban a nagymérvű bolygatás miatt észlelni nem tudtuk. A toldalék külső falsíkján nyomokban kivehető vakolásnyomok két, egymást követő vakolást jeleztek. Az alsó befutott a diadalív vonalában álló két támpiUér alá (ezen helyenként égésnyomokat észleltünk), míg a felső a falat és a támpillért egyaránt beborította. Ez a körülmény, továbbá az a tény, hogy az új hajó falsíkja tagolatlan, míg a támpilléreken vízvezető és körbefutó lábazat volt kiképezve, azt bizonyítja, hogy az említett két támpiUér, továbbá a Ny-i falsarkokat rézsútosan megtámasztó pillérek, ha nem is sokkal, de később épültek. Az előbbi támpillérek egyébként nincsenek bekötve a falba. (10. kép c.) Lényegében tehát a románkori templom új, karzatos hajóval történt bővítése két szakaszban történhetett meg, lehetséges azonban a kivitelezés közben végrehajtott változtatás is, A Ny-i zárófal vastagsága, a pillérek alapozás187