A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Tóth Sándor: XIII. századi építőműhely Veszprémben
12. Lábazati részlet a magdeburgi székesegyház déli kereszthajójának kapujáról. 12. Sockelteil vom Tore des südlichen Kreuzschiffes der Kathedrale von Magdeburg. 12. Détail du socle du portail du transept sud de la cathédrale de Magdebourg. 12. Часть цоколя поперечного нефа магдебургского собора. azt jelenti, hogy a veszprémi építkezés a tatárjárás előtt lezajlott. Minthogy azonban Felsőörs esetében nem valószínű, hogy a torony építése éppen a tatárjárást közvetlenül követő években ment volna végbe, véleményünk szerint a kápolna építése legkésőbb az 1235 körüli évekre tehető. Ugyanakkor azonban az is valószínű, hogy Felsöörsön a kutatás során világosan elkülöníthetővé vált két periódus között — amelyek közül a torony a korábbiba tartozik — éppen a tatárjárás okozta a cezúrát. így a torony építése nagyjából a 30-as évekre keltezhető, ami a Szt. György-kápolnára vonatkoztatva 1225—1235 közötti dátumot jelent. A kápolna építése tehát hozzávetőlegesen egy évtizednyi pontossággal meghatározható. A műhely többi veszprémi munkája és a tihanyi kolostor ehhez képest természetesen néhány év eltolódással keletkezhetett; így a műhely összes eddig ismert munkája szempontjából továbbra is a Gyürky általjavasolt 1220—1240 közötti keltezést tekinthetjük mérvadónak. A szóban forgó épületek, illetve épületrészek készülésének sorrendjére vonatkozólag egyelőre nincsenek támpontjaink, így e kérdés eldöntését át kell engednünk a további kutatásnak. A keltezés tekintetében tehát Gyürky véleményét lényegében az újabban szerzett adatok is alátámasztják. Annál különösebb, hogy Gyürky az esztergomi királyi műhellyel keres közvetlen összefüggést, holott az analógiák sorában maga is többször említ egy másik, Esztergommal egyenrangú királyi építkezést, amely az említett időpontnak sokkal inkább megfelel: Óbudát. 50 Az óbudai vár keltezése eléggé tág határok között mozog, de abban eddig minden kutató egyetértett, hogy az építkezés döntően a 13. század első harmadában zajlott le, mégpedig inkább a 20-as, 30-as években, mint a század elején. 51 Kétségtelen, hogy az adott periódus királyi építészeinek és kőfaragóinak stílusát ennek az épületnek a maradványai reprezentálják leghitelesebben. Aligha szükséges részletesebben bizonygatni, hogy a 12. század végén és a 13. század legelején működő esztergomi műhely közvetlen hatásáról nem lehet beszélni olyan időpontban, amikor a király legfontosabb központi építkezésén már egészen más összetételű és jóval fejlettebb formakincset alkalmazó műhely dolgozott. Függetlenül attól, hogy milyen összefüggés van az esztergomi és óbudai királyi műhelyek között stílusfejlődés és személyi összetétel szempontjából, annyi bizonyos, hogy nem két egyidőben működő műhelyről van szó, hanem az utóbbi az előbbit felváltotta, tehát létrejötte egyértelmű az esztergomi műhely megszűnésével. Ha tehát mindenképpen a központi királyi építkezésekkel igyekeznénk kapcsolatot teremteni, akkor csak Óbuda jöhetne számításba, és semmiképpen sem Esztergom. Óbudán valóban vannak olyan részletek, amelyek meglepően egyeznek a veszprémiekkel: a Szt. György-kápolna három bordatípusa közül kettő — az elszedett és a sarkantyútagos — itt is együtt fordul elő. 52 Ugyanakkor azonban a Gyürky által analógiaként említett bimbós oszlopfőtöredékek már olyan eltéréseket mutatnak (palmettás díszítés, gyémántmetszés), 53 amelyek ismert veszprémi farag ványaink kai nehezen egyeztethetők össze. A Szt. György-kápolna két, lényegében teljes, és egy töredékes oszlopfőjén 54 a leveleken semmiféle idegen díszítőelem nem jelentkezik. A leveleket itt sekély, élben találkozó kanellurák tagolják, ellentétben azzal a — talán gyakoribb — típussal, ahol a kanellurákat erőteljesebb bordák választják el egymástól. 55 Minthogy a többi veszprémi részletformák megfelelőit az óbudai töredékek között hiába keressük, az említett bordatípusok pedig az adott időszakban széles körben el voltak terjedve, véleményünk szerint helytelen lenne a királyi műhely és Veszprém között közvetlen összefüggéseket keresni. A kétségtelenül fennálló rokonság a két műhely egyidejűségéből és művészeti forrásainak részbeni azonosságából adódik. A magyar későromán építészet meglehetősen bonyolult stíluskapcsolatai nagyrészt mindmáig tisztázatlanok. Az olyan részletformák, mint az említett bordatípusok, vagy a bimbós oszlopfő, csaknem minden építkezésen előfordulnak a 13. század első felében, méghozzá a legkülönbözőbb formai együttesekben. így ezek önmagukban véve nagyon kevéssé alkalmasak konkrét összefüggések rögzítésére. De ugyanez vonatkozik a lapos, sarokleveles lábazatokra, valamint — bár 175
