A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Vajkai Aurél: Emlékezés Sági Jánosra (1874–1938)

1. ш 1912. tvm Um JkLMt a jellemző volt a szocialista szemlélet. A Balatoni Mú­zeumegyesület Keszthelyen 1898-ban alakult meg dr. Csák Árpád, dr. Lovassy Sándor, Huszár Károly és Hencz Antal kezdeményezésére, s elsőízben régiség­gyűjteményt állítottak ki. A Múzeumegyesület mun­kájába kapcsolódik be már korán Sági János, a nép­rajzi tárgyak gyűjtésével megveti a későbbi Balatoni Múzeum néprajzi osztályának alapjait. 1902-től a nép­rajzi osztály vezetője egészen 1910-ig, Keszthelyről való elköltözéséig. Egy kutató tevékenységét mindig csak a saját korá­ba, környezetébe helyezve lehet kellőképpen értékelni. Századunk elején szervezett néprajztudományról ná­lunk még alig lehetett beszélni. A néprajzot, elsősorban a tárgyi néprajzot tudományos szinten akkor a Nép­rajzi Múzeum képviselte értékes gyűjteményével, könyv­tárával, s néhány munkatársával, míg a szellemi nép­rajzot inkább a Néprajzi Társaság kevés, de lelkes tagjával. A szellemi néprajz mindenesetre nagyobb múlttal, magasabb szinttel dicsekedhetetett, filológus kutatók a nemzetközi folklórba illesztik a magyar anyagot és értékes eredményeket értek el, a tárgyi néprajz területén azonban inkább a népművészet fel­tárása és leírása volt a kor tudományának divatja. Elég, ha pl. az 1907—1910-es években megjelent Nép­rajzi Értesítő egyes számainak cikkeire gondolunk. A népi építkezésnél a díszítőművészettel kapcsolatos részleteket gyűjtik és írják le, sokat foglalkoznak népi textíliával, pásztorfaragásokkal, kerámiával, sírkövek­kel, fejfákkal vagyis általában a népművészettel. Ugyanakkor aránylag kevés a népi gazdálkodással, a földmíveléssel stb. foglalkozó tanulmány. De népmű­vészettel foglalkoznak más szakterületeken is, így az ipar­művészek, sőt a népi építkezéssel foglalkozó építészmér­nökök is elsősorban a ház díszítőelemeit vizsgálják. 4. Kedvezményesáru éves bérletjegy a MÁV összes vonalainak I. osz­tályára az 1912. évre Sági János úr, a „Magyar Nép Művészete" szerkesztője részére. 4. Jahresfahrschein erster Klasse zu begünstigtem Preise für sämtliche Linien der Ungarischen Staatseisenbahnen im Jahre 1912 für Herrn János Sági, Redakteur der „Kunst des ungarischen Volkes". 4. Abonnement à tarif réduit sur toutes les lignes des chemins de fer d'Etat pour l'année 1912, délivré à M. János Sági, rédacteur de „Magyar Nép Művészete" 4. Льготный билет для проезда в первом классе по всем же­лезным дорогам Венгрии на 1912-й год выданный госпо­дину ЯНОШУ Шаги, редактору „Венгерского народного искусства." Tudományos szakemberképzésről akkortájt nem 1 e­hetett beszélni, hisz az egyetemen a néprajznak tan­széke még nem volt, s aki a Néprajzi Múzeumba került, azt is elsősorban egyéni vonzalma hozta ide, pl. a néprajzért lelkesedő földrajzszakos tanárt vagy könyvtárost. Az időtájt alakultak a vidéki múzeumok, általában társadalmi szervezésben, lelkes amatőr ala­pon, igen kevés hivatalos anyagi támogatással. így érthető, hogy a néprajz kezdeti munkatársai mind amatőr gyűjtők voltak, a legjobb esetben középiskolai tanárok, s tekintettel a népművészet divatjára, gyak­ran rajztanárok. Ebbe az országos, lelkes — de vég­eredményben amatőr — gyűjtőgárdába jól beillett a keszthelyi telekkönyvvezető, aki hivatalos munkáján és idején túl szabad idejében bebarangolta a környé­ket, a szőlőhegyek présházait, házak padlásait kutatta át és szedte össze a néprajzi (főleg népművészeti) érté­keket. Sági Ernő Miklós, Sági János öccse A vasút humora с könyvében anekdotikus formában meg is örökítette ezt a bogaras szenvedélyt. 7 Az egyik vasúti állomáson sok lim-lommal megterhelve, a gyűjtött nép­rajzi „ócskaságokkal" a vállán az I. osztályú kocsi felé igyekszik Sági János, de az ügybuzgó kalauz fel­tartóztatja: — „Ne erre, hanem hátra barátom, hátra, ott a III. osztály". — Mivelhogy ilyen handlé csak III. osztályú jeggyel utazhat (pedig akkor már Sági János­nak, mint a Malonyay-sorozat írójának I. osztályú szabadjegye volt). Elsősorban népművészeti munkákat gyűjtött, pász­torfaragásokat, pásztor népművészeti munkákat, ke­rámiát: céhkorsókat, habán edényeket, tálakat stb., a szövés-fonás díszesebb eszközeit (kendertörő, rokka), textíliát. Mindezek közül a legértékesebb volt a pásztor­faragások és céhkorsók gyűjteménye, az anyag nagy részét közölte is a Malonyay kötetekben. A III. kötet­ben bemutatott tárgyak javarésze a Balatoni Múzeum tulajdona volt. A maga nemében igen értékes anyagot a Balatoni Múzeum felépítése utáni időkben leltároz­tam és akkor magam is meggyőződhettem a kimagasló egyedi példányok sokaságáról. Sajnos, ez a pótolhatat­lan gyűjtemény 1945-ben egy légitámadás alkalmával teljesen megsemmisült.

Next

/
Thumbnails
Contents