A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Füzes F. Miklós–Sági Károly: A Keszthelyi-öböl regressziós jelenségei

8. Hínármezők a gőzhajókikötő északi oldalán, 1966-ban. 8. Laichkrantpflanzen-felder an der Nordseite der Dampfschiffsstation, 1966. 8. Tapis de potamot du côte nord du port de vapeurs, en 1966 8. Площади, занятые водорослями, с северной стороны пароходной пристани в 1966-м году ton vizében a szennyvíz hatása a beömlésnél biológiai úton is kimutatható, a Balatonba került szennyvíz nyomai a beömléstől 120—150 m-re viszont már sem biológiai, sem kémiai úton nem észlelhetők. Javasolják, hogy a Büdösárok torkolatánál 150 m-es körzetben strandot ne létesítsenek. 1953-ban jelent meg Sebestyén Olga cikke a Balaton táplálékforgalmáról.

142 A tápláléktermelés és lebontás a tó egész területén folyik, kivéve a tihanyi "kutat" és pár, somogyi parttal párhuzamos mélyebb árkot. Cikke a tó feltöltődésének biológiai tényezői szempontjából érdekel bennünket. Lényeges megállapítása, hogy a tó víztömege 3—8 évenkint cserélődik. 1955-ben adta közre Bogárdi János a Zala hordalékméréseinek eredményét. Számítása szerint a folyó évi átlagos törmelékszállítása 20—30 ezer tonna.

143 Ez a hordaléktömeg kb. négy és félszerese a Fazekas számításai nyomán megismertnek, tehát a teljes Balatonra viszonyított feltöltődés 0,315 mm/év, a Keszthelyi- öböl viszonylatában 0,765 mm/év. 1958-ban Sebestyén Olga foglalta össze a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi Biológiai Kutató Intézetének harmincéves kutatási irányait és eredményeit,

144 melyek ismerete nélkül a tó jelenségeit, így a bennünket érdeklő Keszthelyi- öböl regressziós jelenségeit sem lehet megfelelően értékelni. A tó regressziójának egyik tényezője a biológiai termelés. 1951 óta az Intézet munkájához tartozik e folyamat mennyiségi és minőségi vizsgálata,

145 melyről Sebestyén megjegyzi, hogy „a biológiai termelés megoldhatatlan".

146 A részeredmények ennek ellenére igen elgondolkoztatóak. 1951 július 12-én a tó planktonállománya 2900 tonnára becsülhető. 1952 januárjában a plankton-állomány a tóban „valamivel meghaladta a 2000 tonnát". A fecskemoszat (Ceratium hirundinella [A. F. M.] Bergh.) virágzása nyár derekán több héten keresztül tart és állománya 3—5 naponkint cserélődik. Sebestyén szerint napi termelésük több száz tonnát tesz ki.

147 A Magyar Meteorológiai Társaság és a Magyar Hidrológiai Társaság Balneológiai Szakosztálya által 1960 szeptemberében Hévizén rendezett VI. vándorgyűlésen is szó esett a Balaton regressziójáról. Sági Károly régészeti, történeti és kartográfiai adatok alapján kísérelte meg a keszthelykörnyéki öblök pusztulásának időrendjét vázolni.

148 Ezt követően Ligeti Lászlóval közösen írt tanulmányukban a keszthelyi Balatonpart alakulását vizsgálják 1846—1958 évek közti időben.

149 A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából Szesztay Károly foglalta össze a Keszthelyi- öböl és általában az egész Balaton feliszaposodásának kérdését 1960 végén.

150 Szesztay az összes tényezők figyelembevételével évi 7 mm-ben adja az utolsó 60 év feltöltődési átlagát. 1961-ben a Balatoni Intéző Bizottság kezdeményezésére a Vízgazdálkodási Tudomány Kutató Intézet koordinálta a Balatonnal foglalkozó intézmények munkaját, valamint kutatási programot is dolgozott ki velük egyetértésben.

151 A programmal kapcsolatos tudományos eredmények közül lényeges a kérdés szempontjából Szesztay Károly 1962-ben megjelent munkája,

152 mely a Balaton vízháztartásának kérdéseivel foglalkozik. Megállapítása szerint:

153 „A tó felszínére hulló 620—630 mm-nyi csapadékot teljes egészében a Sión leeresztett vízmenynyiség, a vízgyűjtőterületekről a tóba jutó 880—900 mm-nyi hozzáfolyást pedig a párolgás emészti fel". Optimális számításai szerint az egyensúly éppen csak fennáll. Lényeges megállapítása :

154 „A tó vize átlagosan, kereken 2 évenkint cserélődik ki". Ez azért érdekes számunkra, mert a viszonylag gyors vízcsere ellenére is a tó, mint „biotóp" eutroph jellegű. Entz Béla 1962-ben a Balaton, ezen belül a Keszthelyi- öböl feliszapolódásának kérdését vizsgálja. Megjegyzi, hogy a Kisfaludy gőzösnek kikötője volt Balatonhidvégnél. Ma Balatonhidvég 10 km-re van a tóparttól. A Zala deltáját is megemlíti, amely „olyan sekély, hogy a Zala a Balaton felől csak lapos fenekű vízijárművel közelíthető meg". Az iszapolódás tényezői között említi az oldott sók szerepét: „kiszámítható, 351