A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Füzes F. Miklós–Sági Károly: A Keszthelyi-öböl regressziós jelenségei

hogy a tóban naponta mintegy háromszáz tonnányi mészmennyiség csapódik ki", melynek okát a vegetáció fotoszintézisében látja. Véleménye szerint a lehulló por és a bevezetett szennyvizek is hozzájárulnak a feltöltődéshez, így végeredményben a Keszthelyi- öbölben 5—10 mm-es friss üledék kialakulásával számol. Ugyanezen évben Tóth András a mezőgazdaság és a tó feltöltődésének korrelációját vizsgálja.

156 „Délnyugat-Dunántúl hegyes-dombos vidékein egy-egy nagyobb zápor — a műveléstől függően — nem kevesebb, mint 0,5—2,7 cm talajréteget pusztít le, amelynek jelentős része a patakokon és folyókon keresztül a Balatonba jut". A preventív eljárások mellett hangsúlyozza az iszap rendszeres gépi kiemelésének fontosságát. Szükségesnek tartja a kitermelt iszap vizsgálatát abból a szempontból, hogy talajjavításra gazdaságosan felhasználható-e? Megemlíti, hogy „a keszthelyi öbölben kitermelt iszappal a keszthelyi síklápunkon állítottuk be első kísérleteinket".

157 1963-ban jelent meg Pásztó Péter munkája a balatoni víz minőségéről,

158 amelyben sok közvetlen adat vonatkozik a Keszthelyi- öbölre, annak pusztulására. 1963-ban Tölg István a tó regressziós jelenségeinek hatását a balatoni halállomány vetületében vizsgálja és a kérdés népgazdasági jelentőségét halászati szempontból tárgyalja.

159 Régen tökéletes egység volt a halak szempontjából a Balaton, ma már nem az. A berkek lefűződése, ill. lecsapolása folytán a tó képtelen már a süllőivadék táplálására. A harcsa régen jellegzetes hala volt a Balatonnak, ma alig játszik szerepet. A berkekkel a csuka is elvesztette igazi otthonát. A ponty az, melynek a mai tó is megfelelő környezetet biztosít. ,,A nemes halakban gazdag Balaton kevésbé értékes tömeghaltermelő vízzé alakult át". Sebestyén Olga, a magyar tótörténeti kutatás egyik megalapítójának cikkével folytatjuk a Keszthelyi- öböl, sőt a Balaton szempontjából is annyira szomorú felsorolást. Sebestyén szerint

100 a feltöltődés egyik lényeges oka biológiai eredetű. Cikkében részletesen foglalkozik a förna (elpusztult vízinövények törmeléke) detritusszá való alakulásával. Megjegyzi, hogy „ma, amikor a keszthelyi öböl hidrológiai állapota már gondot okoz, különösen előtérbe kerül a szerves életnek a tó sorsát munkáló, vagy befolyásoló szerepe". A nádas kb. 70 évvel ezelőtt „szélárnyékos területekre (északi part) szorítkozott, utóbbi évtizedekben parti építmények védelmében, eróziós szakaszokon (déli part) is terjeszkedik". A nádasnak nagy jelentőséget tulajdonít a förna képződésében. Szerinte „a Balatonra a terjedelmes víztükör, a dús, de aránylag keskeny nádas partszegély egyaránt jellemző". Ugyanilyen jelentőséget tulajdonít a nyíltvízi vegetációnak is. „Hínáros nemcsak parti, de nyíltvízi területen is alkot ritkás foltokat, mely utóbbiak azonban nem zárulnak jól körülhatárolható állománnyá. E területek litorális jellege múlékony". A Keszthelyi- öbölben a legdúsabb a hínár, „ahol az utóbbi évtizedekben a feltöltődés jelei mind rohamosabban mutatkoznak". Ezt a tényt a Zala hordaléka is elősegíti, amely a Kisbalaton térségében még szerves iszappal is dúsul. „A makrovegetáció térfoglalása tavi jellegű állóvíz esetén öregedés jele. . . A Balaton tavi jellegét — sekélysége ellenére — a meder földrajzi helyzetének, morfológiájának, a szeles klíma tényezőinek, továbbá a víz kémiai és fizikai sajátosságának egybekapcsolódása alakítja és tartja fenn. A Keszthelyi-öböl tavi jellege ma már múlóban van". Megállapításait különös esemény támasztja alá. A Keszthelyi-öbölben 1966 szeptemberében óriási méretű vízvirágzás kezdődött.

101 Első hulláma szeptember 2— és 13-a: a második pedig 21— és 23-a között zajlott le. Ennek során az „öböl vize zöld, helyenként kékes-zöld színűvé és tejfölsűrűvé változott". Hortobágyi Tibor és Kárpáti István első híradásában már arról is tudósít, hogy „a keszthelyi öböl környékén élők, számukra eddig nem tapasztalt" eseményként figyeltek fel a jelenségre. „A Balatonban ritka jelenség. . . a vízvirágzások megjelenése. Alig néhányról van eddig tudomásunk. Az 1966 szeptemberéhez hasonló méretű (4. kép) még sohasem fordult elő". A vízvirágzást, meghatározásuk szerint, egyetlen fonalas kékalga faj, az Aphanizomenon flosaquae (L.) Ralfs okozta. A szerzők kihangsúlyozták, hogy a „vízvirágzások a biotop egyensúlyi zavarára utalnak". Ez a közismert tény már önmagában is nagyon aggasztó jel számunkra. Következményei azonban igen súlyosak lehetnek. A gyors szaporodás önárnyékolást okoz, ami az oxigéntermelést csökkenti. „A víz tehát szennyeződik, ami a nagymérvű egyedpusztulás, a mérgező bomlástermékek még súlyosbítanak. Az oxigénhiány tömeges halpusztuláshoz vezethet". Az Aphanizomenon flosaquae (L.) Ralfs-ra vonatkozó irodalmi adatak még súlyosabb árnyékot vetnek előre: P. R. Gorham és társai 1962ben a Burton tóban (Kanada) e fajból 15 kultúrát tenyésztettek, amelyből 5 toxint termelt! D. W. Bennett ugyanebben az évben megfigyelte, hogy virágzásuk madarak, emlősök pusztulását okozza a halakén kívül. Arról is olvashatunk, hogy a „vízvirágzásos víz közvetve, a halak fogyasztásával, fürdőzéssel az emberre is veszedelmessé válhat, amint arról M. Shilo tájékoztat". A Keszthelyi- öböl tavi jellege múlóban van, de ezt tudomásul venni kevés. Azzal kezdtük cikkünket, hogy Keszthely gazdasági létének a Balaton a leglényegesebb tényezője. Keszthely léte viszont idegenforgalmi tényező. Megmentése érdekében gyors segítség szükséges. S ez a segítség a XX. század tudományos technikai szintjén csak pozitív eredménnyel zárulhat. Ez a megállapítás önmagában nem megoldás még. 352