A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Papp Jenő: Természettudományi muezológia és honismeret

szempontból a geológiai, botanikai és zoológiai muzeológiának megvannak a speciális igényei a gyűjtés, raktározás, tanulmányozás, bemutatás stb. vonatkozásában, de ez már inkább részletkérdés. Meg kell értenünk és világosan tudatosítanunk kell, hoy az élettelen természeti tárgyakkal való rendszeres foglalkozás mellett érdemben ugyanolyan hely illeti meg múzeumainkban az élő természeti tárgyakkal való rendszeres foglalkozást. Csak így lehet teljes a természettudományi muzeológia. Ellenkező esetben annyira csonka marad művelése, mintha társadalomtudományi vonatkozásban vidéki múzeumaink megtagadnák például a néprajzot, a képzőművészetet vagy éppen a régészetet (Schäfer 1964). A Veszprémvármegyei Múzeum, illetve a jelenlegi Bakonyi Múzeum története természettudományi szempontból híven tükrözi a fentebb kifejtetteket. Városunkban a századforduló idején azért vált szükségessé a múzeumügy felkarolása, illetve hamarosan az önálló múzeumépület gondolata, majd felépítése (Éri 1964), mert már megvolt egy gyűjtemény, melynek igen jelentős részét képezte a geológiai anyag. Veszprémben bármennyire a balácai rómaikori villa nagy terjedelmű és súlyos leleteinek elhelyezése vetette fel közvetlenül és sürgetőleg a múzeumépület szükségességét nem kis mértékben bírta rá erre az illetékeseket a már akkor is széles körökben ismert természettudományi gyűjtemény. Laczkó Dezső geológiai anyagáról van szó, mely tájunk kultúrtörténetében az első természettudományi gyűjtemény és mint ilyen a Veszprémvármegyei Múzeum életrehívásában is kielemkedő szerepe volt. A teljesség kedvéért hozzátehetjük, hogy Laczkó Dezsőt, a Veszprémvármegyei Múzeum első igazgatóját mindenekelőtt a geológiai tárgyak gyűjtése avatta tájunk, a Balatonvidék és a Bakony múzeumügyének gyakran sok közéleti bátorságot igénylő harcosává. Az ő személye nélkül talán a mi korunkra maradt volna például a múzeumépítés megvalósítása Veszprémben. Laczkó Dezső a természettudományi muzeológiának geológiai részét művelte, figyelme azonban nem volt érzéketlen az élővilág iránt. Specializálódását kora kívánta meg — az ő esetében is jelezve, hogy már a századforduló idején kiforrtak az egyes természettudományi területek. Ha alkalma nyílt, akkor a botanikával és zoológiával is szívesen foglalkozott. Veszprém köztiszteletben álló megyei tisztifőorvosa volt dr. Pillitz Benő, aki szabad idejében a Bakony növényvilágát tanulmányozta. „Veszprém vármegye növényzete" с kéziratának könyvalakban való megjelentetését Laczkó Dezső erősen szorgalmazta, növénygyűjteményét pedig az erre legmegfelelőb intézmény, a múzeum részére szívesen átvette. Még a múlt század végén a kor egyik legnevesebb magyar botanikusa, dr. MágócsyDietz Sándor, Laczkó gyűjtése nyomán ismertette a Természettudományi Társulatban és ennek közlönyében a Szentgál határában levő, azóta híressé vált miklóspálhegyi tiszafást. — A múzeum gyűjteménye számos olyan montírozott madarat és emlőst őriz, melyeket Laczkó szerzett a múzeumnak. Idős erdészek még ma is szeretettel emlékeznek vissza Laczkó Dezsőre, aki egyre biztatta őke* a beható faj-ismeretre és a preparálási eljárások elsajátítására. Szorgalmukat igyekezett jutalmazni azzal, hogy a budapesti preparatóriumok helyett tőlük vásárolta meg többnyire a megyében elejtett madarakat és emlősöket. Ha mai szemléltetünkkel mondunk véleményt Laczkó Dezsőnek a veszprémi múzeumügy érdekében kifejtett tevékenységéről, akkor feltétlen a természettudományi honismeret egyik első munkásának kell őt tekintenünk. 1932 őszén bekövetkezett halálával a természettudományi muzeológia hosszú időre nem talált művelőre Veszprémben. Ezt a személyi és az anyagi viszonyok alakulása egyaránt magyarázza. 1950-ben, majdnem húsz év múlva változhatott meg e téren a helyzet, amikor dr. Vígh Gusztáv folytatta Laczkó Dezső természettudományi munkásságát. Mint geológus elsősorban a Bakony triász, eocén és miocén képződményeinek gyűjtésével tetemesen gyarapította a Bakonyi Múzeum anyagát. A természettudományi muzeológiában bekövetkezett intervallum során két megyei növénygyűjtemény pusztult el. Az egyik a már említett Pillitz-féle herbárium, a másik pedig Rédl Rezső bakonyi növénygyűjteménye. Kár értük, hiszen számos flórisztikailag értékes növényelőfordulás bizonyító példányai vesztek el örökre. Egyben ez a jelenség is figyelmeztethet bennünket arra, hogy a természettudományi múzeológiának az élővilágra kiterjedő fele mennyire elhanyagolt maradt. Dr. Vígh Gusztáv 1956-ban megvált a Bakonyi Múzeumtól. Ekkor nagyon helyesen határozta el a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya, hogy bár Veszprémben a „természettudományi profil" geológiai, mégis biológust jelölt ki ebbe a beosztásba. így a geológiai kutatások után a Bakony biológiai megismerése válhatott intenzívvé. Természetesen az eszményi állapot az volna, ha a Bakonyi Múzeum természettudományi részlegében legalább 3 kutató, és pedig geológus, botanikus és zoológus dolgozna. Egyelőre azonban meg kell elégednünk a jelenlegi egyszemélyes állapottal és azzal, hogy a múzeum természettudományi vonatkozásban kizárólag zoológiai kutatásokat végez. Az elmondottakból kitűnik, hogy a veszprémi múzeumnak komoly hagyományai vannak természettudományi vonatkozásban. De az is kitűnik, hogy a múzeumon kívül is történtek próbálkozások a megye ter326