A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Papp Jenő: Természettudományi muezológia és honismeret

Természettudományi muzeológia és honismeret Hazánk kulturális szervezetében másfél évszázada működnek a múzeumok. Tevékenységük mindig élénk társadalmi érdeklődést váltott ki. Tudományos munkatársakkal és gyűjteménnyel rendelkező vidéki múzeumokról általában azt szokták tudni, hogy gyűjtőterületükön régészeti, néprajzi, kutúrtörténeti, általánosságban társadalomtudományi kutatásokat végeznek. Annak ellenére, hogy múzeumaink tevékenysége hosszú ideje közismert, még mindig nem tudatosodott eléggé, hogy nemcsak a budapesti, tehát a fővárosi Természettudományi Múzeum folytathat kövület-, ásvány- és főleg növény-, vagy állatgyűjtést, tehát természettudományi gyűjtést, hanem végezheti ezt egy vidéki múzeum is. Ha azután kiderül, hogy botanikával vagy zoológiával foglalkozó muzeológus is dolgozik ott, akkor — a természettudományok évszázadában — nagyon sokan megütköznek ezen. Valahogyan a közfelfogásban nagyon nehezen válik természetessé, hogy jelenlegi tudományművelési rendszerünkben kizárólag a múzeumokra hárul a természetben levő tárgyak gyűjtése, megőrzése, tudományos ismertetése és nem utolsó sorban kiállításon való bemutatása. Ennek részben történeti, részben pedig (a történeti okból következően) szervezeti oka van. A XVIII. század folyamán és a XIX. század elején, a múzeumi élet hőskorában számos olyan természettudományi témával foglalkoztak az akkori múzeumokban, melyek azóta régen más intézmények kutatási körébe kerültek. Gondoljunk csak arra, hogy a párizsi Musée d'Histoire Naturelle-ben a korhoz képest magaszínvonalú élettani, technológiai és egyéb vizsgálatokat végeztek, vagy J. F. Böttger a szász fejedelemség drezdai múzeumában is folytatta sok megpróbáltatás közepette az azóta híressé vált porcelán-kísérleteit. A természettudományok közül egy egész sor tudományágnak ringott valamikor a bölcsője múzeumi intézményen belül. Felmerülő új szempontok, új szemlélet és nem utolsó sorban megnövekedő anyagi lehetőségek egyre inkább lehetővé tették, hogy egy-egy szaktudomány kilépjen a múzeumi keretből, és most már ettől függetlenül, önállóan művelhessék. így érkeztünk el a XIX. század harmadik harmadába, amikor kialakul, hogy a múzeumi szervezeten belül, mely természettudományok maradnak meg véglegesen. És itt lép fel a történeti fejlődés alapján kialakult helyzetbe szervezés ténye. Ettől kezdve a természettudományi muzeológia a szó eredeti értelmében vett természettel foglalkozik. Mint gyűjtő a természetben található élettelen és élő tárgyakat gyűjti, mint intézmény megőrzésükről gondoskodik, illetve a tudományos és ismeretterjesztő szempontoknak megfelelően közkinccsé teszi őket. Általában az őslényekkel való foglalkozást, a kihalt szervezetek kövületeinek gyűjtését és tanulmányozását, az ásványok és kőzetek rendszerezését vidéki múzeumban még helyénvalónak tartják. így lehetséges, hogy a paleontológiának, a mineralógiának stb. mind hazánkban, mind hazánkon túl komoly múzeumi hagyományai vannak. Kövület-gyűjtemény, ásvány-gyűjtemény, kőzet-gyűjtemény — ezek olyan fogalmak, melyek régóta társultak a múzeum fogalmával. Hogy kövület-, kőzet-, illetve ásványanyagunk legyen, azokat a természetben kell tudni megtalálni és a múzeumba beszállítani. A gyűjteményeket raktározni, aprólékosan vizsgálni és tanulmányozni, továbbá a tudományos szakembereknek és az érdeklődő nagyközönségnek egyaránt be kell mutatni stb. stb. — minderre mai kultúrpolitikánkban kizárólag a múzeumok alkalmasak. Itt állnak ugyanis rendelkezésre a termek és az installáció, raktárak és dolgozószobák és mindenekelőtt itt működnek a társadalomnak azon tagjai, akik hajlandók egész életüket ennek a munkának szentelni. De miért lehet csupán a geológiai tudományokat a természettudományi muzeológia tárgyának tekinteni? Miért lehet egyoldalúan csak ezeket a vidéki múzeumok művelési körébe vonni ? Kőzetek, kövületek, ásványok mellett ott vannak az élővilág szinte végtelen tömegei, melyek ugyancsak megérdemlik, hogy az ember kiterjessze rájuk a figyelmét. Elvi múzeológiai szempontból ugyanolyan elbírálás alá esnek az élővilág, azaz a növények és az állatok tanulmányozásának a feltételei, mint a már érintett kőzetek-kövületek-ásványok, az úgynevezett élettelen természeti tárgyak tanulmányozásáé. Természetesen gyakorlati 325