A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Petánovits Katalin. A vörsi bábtáncoltató betlehem

kinyitja előttük a konyhaajtót, ők bejönnek és énekük ütemére lépkedve leteszik a betlehemet az asztalra, vagy székre, úgy, hogy a Beköszöntő majd mögéje tudjon ülni, ha a bábtáncoltatásra kerül sor. Mindvégig, — mintegy testőrként — a betlehem két oldalán maradnak állva, és alkalmas időben a Beköszöntő kezébe adják, illetve veszik el tőle a babákat. Nekik nyújtják a háziak az adományt, annak, amelyikhez közelebb áll a ház gazdája. Ők pedig, 3 év óta, felírják a betlehem oldalára, tetejére az adakozó nevét és az általa adott összeget. Közben, míg a pásztorok játszanak, megkínálják őket borral, pálinkával. Csak mértékkel isznak, nem akarnak becsípni, mert „akkor igen nagy a hangulat, ami nem illik komoly emberekhez". A legények megtehetik, — fiatalkorukban megtették ők is — hogy kurjongatva, becsípve haladtak házrólházra. Előfordul, hogy a játék végén kínálják meg az összes játékost, mielőtt elköszönnének. A búcsúzáskor elől megy a Beköszöntő, utána az angyalok a betlehemmel, majd az öregpásztor, aztán a második és az első pásztor zárja be az énekelve kifelé haladó sort. Az angyalok tehát lényegében a kórus, kelléktáros szerepét játszák, mozdulataik katonásak, egyformák, amit megszab az ének, a lépés üteme, és talán elősegíti az egyenruha is. A betlehemes játék legmulattatóbb, legizgalmasabb szereplői — különösen a gyerekek, de a tréfáik által a felnőttek számára is — a pásztorok, vagy dadók. Megjelenésük eleve elüt a mindennapostól, a megszokottól. Bokáig érő, hosszú, kifordított bundájuk derekát sodort, fehértövű sáskötél fogja át. „Hitfán" kalapjuk széléhez kócot varrtak, úgy lengett a vállukra. A kalap külsejére 4 db kukoricacímert varrtak körbe, ezeket a kalap tetején összefogták, egy helyen megkötötték, s „ollan vót, mind egy bóbita. Szétát a teteje, mind egy virág, mind egy bokréta". Kb. az 1940-es évekig viseltek kalapot, utána bundasapkát. A bundasapka széléhez keskeny ruhát varrtak, s erre erősítették a kóchajat. Újabban, 10—15 éve vesznek egy „marokravaló" kócot, egy helyen „csimbókot" kötnek rá, és széthúzva a fejükre illesztik, tetejébe húzzák a bundasapkát. Az öreg pásztornak, — aki a szomszédos Balatonszentgyörgyről nősült Vörsre 1927-ben — csimbókja elől kilátszik. A fiatal pásztoroké nem. A vörsiek szerint ők nem szokták az öregpásztor csimbókját sem kinthagyni a sapkából. Itt jegyzem meg elöljáróban, hogy ez az átnősült balatonszentgyörgyi még a szövegben is megőrizte szűkebb hazájának hagyományát. Öltözetüket még kócbajusz, szakáll, és állig érő vastag, láncos bot egészíti ki, mellyel megfelelő zajt tudnak kelteni. A pásztorok alkotják a kis betlehemes csapat hátvédjét. Az utcán haladtukban a következőképpen mennek: Beköszöntő Angyal Angyal Pásztor, Öregpásztor, Pásztor A három pásztor az utcán egymás mellett megy, általában középen az öreggel, de nem ragaszkodnak ehhez. Mindnyájan csizmát hordanak, a Beköszöntő, az angyalok a pásztorok egyaránt, hisz hideg a tél, s ők órákon át az utcát járják. A ruhákat kölcsönkérik. A bundákat a vasutasoktól, „bundasapka, csizma van. Botot meg csinálunk". A tűzoltóruha a helybéli raktárból kerül ki. A jelenlegi tűzoltóparancsnok — Farkas Vendel — a betlehemezés oszlopos tagja legénykora óta. A pásztorokkal szemben támasztott követelmény, hogy tudjanak énekelni, de ha valamelyiknek nincs is éppen kiváló hangja, nem számít, „elmegy a többiek között". Viszont jó színésznek kell lenniök, mert a hallgatóság figyelme elsősorban rájuk irányul, és a betlehemezés nem bábos részét ők teszik színessé kötődéseikkel, tréfáikkal, néha vaskos kiszólásaikkal. Megfigyelésem szerint a hagyományhoz szószerint ragaszkodó szövegek mellett bő lehetőségük adódik rögtönzésre, amikor álmaikat mesélik. Mindegyik szerepének megfelelően beszél, mozog. A két fiatalabb fürgébb, frissebb beszédű, az öreg tempósabb, „reszketős, mintha fázna", rekedten beszél, mint aki hosszú, fárasztó útról érkezik. Hamar fölfortyan, de meg is engesztelődik, s míg a többiek — fiatalok lévén — általában valami földi jóval álmodnak, addig ő, az öreg, mintegy a falusi öregség jelképeként is, nem a föld felé fordítja öreg szemét és fülét, hanem az ég felé, ahonnét az angyal szól a pásztorokhoz, hogy keljenek, és siessenek Bethlehembe. Az öreg lassan tápászkodik, a fiatalok frissebben ugornak fel fekhelyükről. Az adott térhez képest igyekeznek megfelelően elhelyezkedni, de lehetőleg egymás mellett, mert szerepük, megjelenésük összekapcsolja őket. Míg a bábok táncolnak az angyalok és a pásztorok énekére, a házigazda fölváltva kínálja őket borral. Ha nem sietős az útjuk, akkor a játék végén isznak. A háztól való kivonuláskor a sort az első pásztor zárja be, fordítottjaként az érkezésnek. Beköszöntő Angyal Angyal Öreg pásztor Második pásztor Első pásztor A betlehemezés résztvevői 1963—1965. 1963. Beköszöntő: Ifi János 60 éves vörsi lakos. 16 holdas gazda volt, most állatgondozó a tsz-ben. Tagja a községi tanács VB-nak. Megbecsült, köztiszteletben álló 20 305