A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Szíj Rezső: Úrbéri elkülönítés és tagosítás Inotán(1857–1864)

radna követelésük, az a Káposztás kertek alatti rétekből adódna ki. Zichy Miklós grófnak a következő területek maradnak: a Hajagosi földek a Vadalmással együtt a major alatt, amelyek eddig is az ő tulajdonában voltak. Őt illeti meg a falu és a Káposztás kert alatti s ekkor gróf Zichy Istvánné és Zichy Miklós birtokaként szereplő két tábla 50 holdig. További járandóságát a Réti pusztától kelettől nyugat felé — kell kiadni. — A legelő illetőséggel kapcsolatban: a háromkerekű Sulák-malomhoz csatolt rétet a kerttel együtt, amely eddig nem volt Zichy Miklós tulajdona, mostantól fogva neki adják át s további járandóságát Réti pusztán, az úgynevezett Malomhelyi-rétre dűlő inotai rétekből, nyugattól — kelet felé, hasítják ki. Az ő birtoka lesz az Iharforrási malomnál levő mintegy 1100 négyszögölnyi forrás és nádas, a malomhoz tartozó kerttel és réttel, de az odavezető út közös használatban marad. — Gróf Zichy Miklós tulajdonában maradnak a kallók melletti üres térségek a szántóföldekig, a Cigányház alatti malmot körülvevő térséggel együtt. A Töröksosos és Darudélőn keresztül futó közlekedési utak eddigi szélességükben közös tulajdonban maradnak. Azokat a szántóföldeket, amelyek a jobbágyok és zsellérek tulajdonába kerültek, az egyezség nem is soroja fel. Ellenben a legelőket részletezi: a Fehérvárra vezető országúton fölül — mondja az egyezség — a Hidegvölgy, föl egészen a Kúti határig, onnan tovább a Vadalmási földek végétől nyugat felé, a harasztos rétek kimaradásával, a Kőbányák felé a Bögre szőlő aljáig, hozzá számítva a Kálvária földek fölötti térséget is. Ha ez nem fedezné az előírt szükségletet, a további rész a Széphegy feletti legelőből, a Palota felé eső részből adandó ki. — Hasznavehetetlennek csak azokat a területeket számítják, amelyeket a hivatalos földmérésnél annak nyilvánítottak s amelyeket éppen ezért a jobbágyi illetményekbe nem is sorolnak be. Erdőnek a volt jobbágyok által eddig is használt erdőből hasítanak ki a palotai határ szélétől a Nyerges hegyig. Ha a jobbágyok illetőségébe gróf Zichy Istvánné és leánya részéről több adatott volna, azért gróf Zichy Miklós saját erdejéből, közös megállapodás szerint, becsű útján térítéssel tartozik. Ilyen, vagy hasonló vitás ügyeket azonban a jelen úrbéri egyezségen kívül maguk között kötelesek elintézni. A szükséges csapásokat és dűlőutakat a jobbágyság megrövidítése nélkül kell kihasítani. A soronkívüliek — tehát a református lelkész és mester bel- és kültelki birtokai sértetlenül kiadandók. (Csak róluk történik ily értelemben intézkedés.) Az Inotai utolsó malomtól Rétibe vezető vízárok, vízpartok és a vízjog kisajátítás útján már eddig is Zichy Miklósé s ezután is az övé marad. Az uradalmak a Káposztás kerteket tovább is eddigi birtokjog szerint tartják. Gróf Zichy Istvánné és leánya számára a Kálvária alatti tábláról az áthajtást a Kálvária fölé a „bérceken" át biztosítani kell. A Bögre alatt gróf Zichy Miklós számára kell biztosítani öt holdnyi területet kőbányának. Ebben az uraság négyszögölenként hat (akkori) pengő ellenében fejtési jogot biztosít a parasztoknak — külön kőfejtési dij fizetésemellett — azzal a megszorítással, hogy követ a jobbágyok és zsellérek csak saját szükségletükre termelhetnek, azzal kereskedést nem űzhetnek, idegenek pedig ilyen feltételekkel sem juthatnak kőfejtéshez. A volt földesurak temető céljaira egy holdat ajánlottak meg az egyezségben. Ezek után már csak egyetlenegy megjegyzés olvasható: mivel a „földmérési munkálat egész tökélyre nem emeltetett''' — annak befejezése után esetleg felmerülő elosztási szükségleteket a felek pótlólag a bíróságnak bemutatják. Az egyezségnek azonban még jogerőre kellett emelkednie s közben néhány további kérdést kellett tisztázni. Az alispán ugyanis hivatalosan felvilágosítást kért arra nézve, hogy miért nem kapott a csóri plébános — akinek plébániájához Inota is tartozott — erdőélvezeti jogot. Erre felvilágosításul Zichy Miklós és Zichy Istvánné (megbízottja) azt válaszolta, hogy Inotán a katolikus egyház csak fiókegyházközségként létezik, ilyen esetben pedig a törvény értelmében nem jár erdőélvezet a plébánosnak. (Ugyanakkor a legelőt megkapta.) —- Az alispán másik kérdésére, hogy a maradvány földekkel mi történik, a Zichyek azt felelték, hogy mivel az inotai jobbágyok igen „józan" magatartást tanúsítottak a tárgyalások során, ezért a maradékföldekért a jobbágyságtól semmiféle váltságösszeget nem kívánnak. Ugyanezért — bár a törvény nem kötelezi őket — még egy holdat kiadnak a sajátjukból faiskola céljaira a Darudélőben, a malmok mellett. Ezután már semmiféle akadály sem állta útját az egyezség jogerőre emelkedésének, annál kevésbé, mert közben a határtérképek is elkészültek és azokat a törvényszék hitelesítette. A szerződést 1862. szeptember 29-én tartott ülésén a fehérmegyei törvényszék, mivel ellene fellebbezés nem érkezett, jogerőre emelte. Az egyezséget aláírta Zichy Miklós és meghatalmazottjai révén Zichy Istvánné és leánya, Waldstein Jánosné sz. Zichy Terézia, a csóri plébános, Sály Kálmán, Papp József katolikus tanító, Szenes Károly református lelkész és Papp István református tanító. Szőllősy Pál, az inotaiak képviselője ekkor nem írta alá az egyezséget, az ezzel kapcsolatos bonyodalmakat később ismertetjük. A fentieken kívül aláírták az érde278