A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Szíj Rezső: Úrbéri elkülönítés és tagosítás Inotán(1857–1864)

Mindezek még nem hoztak minden vitás kérdésre nézve végleges eredményt, ezért további tárgyalások váltak szükségessé. Az 1958. november 8—10-i tárgyalás után lényegében hosszabb ideig nem tapasztalható érdemleges előre haladás. 1859. december 31-én újra tanúk bejelentését igérik, a felek, de csak 1860 augusztusában kezdik sürgetni az eljárás megindítását. Közben Farkas Imre székesfehérvári római katolikus püspök is jelentkezik s 1860. június 22-én megbízza Sály Pál csóri plébánost, hogy az inotai úrbéri szabályozásnál a plébánia, templom és iskola, egyáltalában az egyházat illető ügyekben az egyház érdekeit a legmesszebbmenőén képviselje. 1860. augusztus 4-én az úrbéri törvényszék felhívja a járásbíróságot, hogy a felek kérésére elhalasztott előmunkálati tárgyalást azonnal indítsa meg s mielőbb végezze be. A járásbíróság a felhívás értelmében „sürgölőleg" eljárt, de az 1860. szeptember 22-éről felvett jegyzőkönyv szerint ismét elnapolták a tárgyalást, mivel a Zichy Miklós részéről igért adatok nem érkeztek meg. A halasztás ellen az inotaiak képviselője, Szőllősy Pál sem emelt kifogást. A bíróság pedig szeptember 27-én jelentette a törvényszéknek, hogy az inotai ügyben kényszerült elhalasztani a „nyomozódás" folytatását s azt csak október hóban „eszközölheti". — Újabb tárgyalási napul a törvényszék október 16-át tűzi ki. Ezen a napon a tárgyalást meg is tartották, s most az uradalmak részéről megnevezett tanúk kihallgatására került a sor. A szekerek számára nézve a tanúk nem nyilatkoznak (nem tudják, mint mondják), de az ág vastagságára nézve három colt vallanak. Ezt egyértelműleg állítják, mintha közös lapról olvasnák. A tanúk egyébként majdnem mind palotaiak s erdőőr, kerülő, csősz, erdész akad köztük. — Ez után a járásbíróság október 24-én határozathozatal (ítélet) végett az összes iratokat megküldi az úrbéri törvényszéknek. Ez a jegyzőkönyv is, akárcsak a fentiek, 1862. április 8-án került hitelesítésre, annak ellenére, hogy Szőllősy Pál már 1961. október 17-én kérte az alispánt, hogy hitelesíttesse azokat, továbbá rendelje el a per folytatását, mert a huzavona a jobbágyoknak tetemes kárt okoz. 1861 november 5-én az alispán intézkedik, hogy a szakértő becsüsöket „hiteztessék" meg s ennek érdekében 1861 november 21-ére az inotai községházhoz megidézteti az érdekelteket. Újabb intézkedés 1862. március 15-én történik a tanúvallomások (jegyzőkönyvek) hitelesítése iránt, s ennek időpontjául április 8-át tűzik ki. A késlekedés oka a megyei tisztikar lemondása, illetve újjáalakulása, amely hosszú hónapokig eltartott. Már az előző évi november 21 -ére kitűzött tárgyalás is ez okból maradt el. 1862. március 31-én az inotai úrbéresek beadványban kérik a per lezárását. „Minden áron meg kell egyezni Zichy Miklós úrral" — írják kérvényükben s ennek lebonyolítására teljes joggal felruházott „bizalmi" férfiakat választanak: Bencze István, Bencze József, Bernáth János, Hajdú András, Károly János, Kiss Ferenc, Kúti István, ifj. Pap János személyében a telkes birtokosok, Pesszer Jánost és Vajda Józsefet a zsellérek részéről. Harmincketten írják alá a határozatot, noha jobbágyok huszonötén, zsellérek ötvenheten voltak érdekelve. Végre 1862. április 9-én megszületett az egyezség az uradalmak és az inotaiak között. Az erről szóló eredeti szöveg értelmében: 1. Mind a jobbágyoknak, mind a házas zselléreknek a birtokkönyv szerint ki kell adni azt a földet (kül és belső telek), amelyet eddig is használtak. 2. Legelőt kapnak a jobbágyok 25 zsellérek 7 1 /8 (ennyi földet használt 57 zsellér) katolikus plébános 1 református lelkész 1 katolikus mester 4/8 református mester 4/8 jegyző 4/8 összesen 35 5/8 telek után, Í telekre 14 hold erdőt számítva, 1200 négyszögölével, az összes telek után 498 6/8 holdat. 3. Erdőt kapnak az élvezett faizás fejében a jobbágyok 25 a zsellérek 7 1/8 a református lelkész 1 katolikus mester 4/8 református mester 4/8 összesen 34 1/8 telek után, egy telekre 5 holdat számítva, összesen 170 holdat és 150 négyszögölet (1200 négyszögöles holdakban számítva). Mint a fentiekből látható, az egyezség a katolikus lelkész, valamint a jegyző számára, aki egyszemélyben tanító is, erdőélvezetet nem állapított meg. Az egyezség szerint gróf Zichy Istvánnénak és Waldstein Jánosnénak a következő szántóföldek jutottak: A Sárforrási-, Berekaljai-, Farkaskúti-, Tó-föli-, Kálvária-föli- és Kálvária alatti dűlő, amely eddig is az ő tulajdonukat képezte. Továbbá az országúton aluli Darudélő és Töröksósos ettől kezdve szintén az ő tulajdonuk. Ami járandóság még ezen felül mutatkozna számukra, gróf Zichy Miklós illetőségéből kapják meg Réti puszta felől, ahol Zichy Miklós birtoka végződik. — Rétből Zichy Istvánné és Waldstein Jánosné számára a Nádas körüliből adnak s ha még raa277