A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Katona Imre: S-betűs herendi porcelánok az Iparművészeti és a Bakonyi Múzeumban

változatlan, kétségtelen, hogy már a szeptember 5-i égetéskor Y masszát használtak. Ha Fischer jelöléseit megtartjuk (zettlitzi kaolin = Zetl., Agyag = S, Kvarc = K, kiégett cserép = Gsch., kiégett porcelán = GP., stb.) az Y massza összetételét az alábbiak szerint írhatjuk fel: 100 Zetl. 58 S. 38 K. 30 Gsch. Y massza Ez az összetétel a G összetétel variációja. A G betűs és az Y betűs massza összetétele áll legközelebb egymáshoz, mint ezt képleteik is bizonyítják: 100 Zetl. 100 Zetl. 58 S. 58 S. G. massza= 38 K. Y. massza = 38 K. 30 GP. 30 Gsch. A kettő között tehát mindössze annyi az eltérés, hogy míg a G masszába már kiégetett porcelánt őröltek, az Y masszába viszont cserepeket kevertek. A G massza а С massza továbbfejlesztése. 105 Zetl. C. massza = 58 S. 38 K. A közbülső masszatípusokban nemcsak új alkotóelemekkel, hanem más-más viszonyszámokkal is találkozunk. Helytelen lenne feltételezni, hogy a C-G masszáig, s a G masszától az Y masszáig egyenes út vezetett, s mintha az ABC utolsó betűivel jelzett minden egyes massza jobb lenne az első betűkkel jelzett típusoknál. A betűkön belüli kisebb eltéréseket számokkal jelezték. A D masszán belül pl. 7 féle variációt ismerünk, ugyanígy az E masszánál, melynek 6 változata ismert a kimutatásokból. Az Y masszánál a betűn belüli variációk közül csak az egyszerű Y-t és az l-es alszámút ismerjük. Ezek után aligha kétséges, hogy a Herendi Porcelángyár múzeumának kancsóján lévő „nyílszerű jegy" és az l-es szám az égetéspróba masszajele és olyan összefüggésben van Mayerrel, hogy talán az ő adataival sikerült ezt a Telki bányáról is használt receptet előállítani. Az Y massza összetétele kizárólag a cseh kaolinra van felépítve, így valószínű, hogy a zettlitzi földdel együtt kerülhetett Mayer révén Herendre. Miután azonban a porcelán minősége nemcsak az alapanyagban lévő kaolintól, hanem a többi alkotórészek finomságától, kémiai összetételétől, arányától is függ, érthető, ha ugyanezen recept segítségével egészen másféle és minőségű porcelánt sikerült előállítani Telkibányán, mint Herenden. Ami pedig a szóban forgó edény veszprémi Bakonyi Múzeumban levő párdarabját illeti, a rajta levő S betű sem Stingl kezdőbetűje, hanem ugyanolyan masszajel, mint az állítólagos ,,nyílszerű jegy", az Y. Nemcsak az ABC kezdőbetűivel jelzett A, B, C, D, E, F, és G masszajeleket ismerjük, hanem az ABC végén állókból is ismerjünk néhányat, mint pl. a már említett Y-t és a Z-t. Az Y és a Z massza közötti különbséget összeállításunk szemlélteti: 100 Zetl. 66 Zetl. 58 S. 33 Passauer 38 K. 58 S. 30 Gsch. 38 K. 30 Gsch. 30 G P. Y-massza Z-massza Az S, az Y előtti 6. betű. A Z és az Y ,,1" jelű massza próbájára — mint már említettük — 1841 november 3-a és 7-e között került sor. Feltehető, hogy az ez előtti masszákat, így az S jelűt is ezideig már kikísérletezték. Miután az égetéspróbák csak 1841. március 24-vel kezdődnek, érthető okokból az S massza összeállítását nem sikerült a kimutatásból megtudnunk. Anélkül, hogy a kétféle S-betűs porcelántípust egy pillanatra is azonosítanánk, elöljáróban tisztázzuk, hogy a két típus készítési ideje között 2—3 évnél nagyobb különbség nincsen. Ezzel szemben Molnár László a már említett tanulmányában a bisquitek S-betűjében arra a határozott következtetésre jut, hogy Stingl még 1842ben is Herenden van, miután ezek S-betűiben is ugyanúgy Stingl neve lappang, mint a Bakonyi Múzeum kannájáéban. Kétségtelen, hogy a veszprémi múzeum kannáján lévő ,,S"-betű és a bisquiten levő ,,S"-betű más-más jelentésű. Erre nemcsak abból következtethetünk, hogy a kanna fenekén levő S-betű kalligráfiája egészen más, mint a litophán lapoké, hanem abból is, hogy a bisquit betűje — tekintettel arra, hogy alkotója az ábrázolt karakterisztikus hűségére törekedett — az alkotó öntudatát kifejező mesternév-monogramm, míg a kanna, — figyelembevéve a darab kísérleti jellegét — ab ovo nem rejtheti alkotója monogrammját. Az S betű elvben lehet Stingl monogrammja, noha egyetlen ilyen jelzetes, kétségtelenül Stingl-nek tulajdonítható darabot sem ismerünk. Egyébként az ,,S" jelzéssel — ugyancsak bisquiten — még 1843-ban is találkozhatunk, noha — mint ez az égetési kimutatásból kitűnik — Stingl már 1841 március 24-én nincs Herenden. Minthogy felesége, Stingl Vincéné (szül. Paur Anna) 1841 április 30-án Pápán hunyt el, azt bizonyítja, hogy Stingl Herendről Pápára telepedett át. Abból viszont, hogy 1842 október 27-én már csak közvetve, Lipóttól (?) jut Mayer adata Fischerig — arra következtethetünk, hogy ekkor már Mayer sem áll a herendi por252