A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Katona Imre: S-betűs herendi porcelánok az Iparművészeti és a Bakonyi Múzeumban

keretek és körülmények között működő herendi kisüzem egyetlen ezidőszerint ismeretes készítménye. Mayer csak 1839 őszétől bérlőtársa Stinglnek, azonban még Stingl távozása után évekig Herenden van, s ott mint Fischer közvetlen munkatársa jelentős szerepet játszik a herendi porcelán alapanyagának és mázaínak kialakításában. Ezért a nevével és Herenddel jelzett tányérjának készítési ideje sem tehető kizárólag 1839-re, a Stingllel való rövid együttműködés hónapjaira, hanem 1839 és 1842 közé.

5 Egyes jelekből — mint pl. a gyár Stingl távozása utáni nehézségeiből — arra következtethetünk, hogy éppen 1840 júliusa és 1841 március 24-e közötti időszakban folyt újra keménycserépgyártás az átmenetileg válságba jutott herendi porcelángyárban. Az is lehet, hogy azoknak a kísérleti daraboknak egyikével állunk szemben, melyeket 1842 nyarán éppen Mayer útmutatásai nyomán készítettek Fischer egyre bővülő és újabb részlegekkel gyarapodó herendi műhelyében. Ezek alapján tehát még az is kétséges, hogy a tányér a Stingllel való kooperáció eredménye-e és mintájából lehet-e következtetni az egykori Stingl-műhely stíluselemeire és formáira ? Az Iparművészeti Múzeum egy másik, éppen a fentiek miatt említésre méltó tányérjával még bizonytalanabbul állunk. A tányérnak Stingl műhelyében való készítését csupán stíluskritikai érvek valószínűsítik, hiteles történeti dokumentáció ezt azonban nem erősíti meg, ezért további vizsgálódásaink szempontjából nem vehetők figyelembe. A gyár 1839 előtti időszakának eseményei ezért csak dokumentatív adatokkal rekonstruálhatók. Ismeretes, hogy Stinglnek 1840 júliusa után Herenden nincs maradása. Előbb Pápára költözik vissza, majd Városlőd lesz tevékenységének színtere. Érdekes, hogy átmeneti, vagy tartós működése színhelyein korán megindul a porcelángyártás. E jelenségből egyesek arra következtettek, hogy Stingl herendi megjelenésével a porcelánkészítés feltételei ab ovo adva voltak. Ezért a herendi porcelángyártás kezdetének tisztázásához Stingl herendi letelepedésének idejéből próbáltak kiindulni. E koncepciónak tulajdonítható, hogy kutatóinkat éveken át foglalkoztatta a Stingl-rejtély megoldása. Ez az évekig tartó kutatómunka igen sok eddig nem ismert adatot hozott felszínre, de az így kialakult kép számos antagonisztikus vonásával csak alig változtatott a már kialakult képen. Továbbra is nyitott kérdés maradt, hogy miért éppen innen indult el és itt fejlődött sok szempontból európaivá a magyar porcelángyártás, milyen tényezőknek, helyi energiáknak tulajdonítható, hogy éppen Herenden — a Bakony akkor még egyik legeldugottabb falujában — létesült az első porcelángyár Magyarországon? Stingl herendi tevékenységére s a porcelángyártás kezdeteire utaló adatanyag előkerülését sokáig a Herendi Porcelángyár irattárában remélték a kutatók. Hamar kiderült azonban, hogy az első itt található 1840-es feljegyzésben lévő néhány szavas utaláson kívül szinte egyetlen számottevő említés sem található Stinglre.

(> A Stingl és Fischer közötti rossz viszony ismeretében egyesek még annak a véleményüknek is hangot adtak, hogy Fischer szándékosan tüntette el a Stinglre és tevékenységére utaló dokumentumokat, hogy a „gyáralapító" büszke címét magának vindikálhassa. A herendi porcelángyár irattárának rendezetlensége mindmáig lehetetlenné teszi a rendszeres és folyamatos kutatást. A Veszprém megyei közgyűlések jegyzőkönyvei ugyan számos figyelemreméltó adattal szolgáltak a Stinglkép kialakításához, de még mindig tisztázatlan kérdés, mit csinált Stingl Herenden 1825 és 1839 között, — mikor és hogyan jutott arra a gondolatra, hogy nem közönséges fazekasárut és keménycserepet, hanem porcelánt gyárt? Ilyenformán újra és újra előkerült a sokat vitatott kérdés: minek tulajdonítható, hogy itt kezdődött el a magyarországi porcelángyártás? A találgatások sorát a Herendi Porcelángyár irattárának már említett 1840-es feljegyzése azon részei indították el, melyek szerint már 1840-ben — Stingl herendi távozása előtt — cseh kaolinból készültek Fischer árui. Ebből arra lehetett következtetni, hogy Stingl is ebből állította elő porcelánját. Uymódon Stingl alakja mint ügyes vállalkozóé jelent meg a Herenddel foglalkozó szakirodalomban, aki a kor követelményeiből és igényeiből kiindulva számos nehézséggel küszködve az elsők egyikeként állított elő porcelánt Magyarországon. Fischer csak 1839-ben jelenik meg Stingl életében. Ettől kezdve kölcsöneivel támogatja Stingl törekvéseit. E kölcsönök révén jut 1840-ben annak üzeméhez is.

7 A telek ugyan 1840 július 28-a után is nagyalásonyi Barcza Pál tulajdona, aki időközben ,,a gyár kültágasbítása végett a közvetlenül mögötte fekvő" rétet is megvásárolta s azt 17 pft 30 kr „évi díj mellett a gyártulajdonosoknak valósággal át is adá"

8

, — az épület azonban már ekkor, 1843-ban Fischer Móré. Stingl sohasem volt vállalkozó — mint ezt sokáig gondolták — hanem feltaláló, akinek 11 évi kísérlet után 1839 tavaszán sikerült elsőízben hazai alapanyagokból piacképes porcelánt előállítania.

9 Erre egyebek mellett egy 1837 július 12-én írt újságcikk is fényt derít. A cikk írója Papp Gábor, akit az 1837 szeptember 28-i megyei tiszti választáskor megerősítettek Veszprém megye első alügyészi tisztségében. A joghoz nyílván kitűnően értő szerző klasszikus műveltségére és a helytörténeti irodalomban való jártasságára utal, hogy 1836-ban Esterházy Dániel egyik 1647-ből eredő levelét publikálja a Hasznos Mulatságokban.

10 Esterházy Dániel a gannai ágnak volt az őse, akiknek jelentős 248