A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)
Vajkai Aurél: A Balaton északi partjának présházai
részt, istállót, pajtát magukba foglaló épületek, de vannak különálló istálló + pajta + présház + pince épületek is. Ha megújításra került a sor, legtöbbször először a pajtát újították meg, megelőzve így a lakóépületet. Gyakoribb a kődisznó-ól, padlásán esetleg a baromfióllal. Az istállóban divatos volt a kerékjászol: a padlásról az istállóba vezető 60X100 cm. keresztmetszetű, részben bedeszkázott akna, amin keresztül tömték, dobták le télen a padlásról a szénát az istállóba (64. kép 17.). A pince általában földfeletti építmény. Ha lejtős domboldalba építik, mellette, vagy a végén a tetejére is földet szórtak. Viszont a földbevájt pince igen ritka. Egy 1822. évi jegyzőkönyv szerint pálinkás kunyhó a hegyben nem volt, a pálinkás kazán a konyhában állt kőfal közé rakva. Később azonban építettek egyszerű, nádfedeles kis (2,2—3,0X5,0 m alapterületű) egysejtű házakat pálinkafőzőnek. E kukollák&t manapság szilvaaszalónak, faragóműhelynek, lomtárnak stb. használják, s időnként — pálinkafőzőnek. Kocsi, szekér részére szilárd építmény nem volt, hanem fészerben állt: hat-kilenc vagy még több ágas dúcot szúrtak le, ezekre keresztbe rudakat fektettek, oldalát náddal vagy kukoricaszárral borították, s az egész alkotmányra jó púposán (de még az oldalára is) szalmát raktak, a szalma tetejét esetleg póznákkal leszorították (64. kép 15., 16.). A fészer teteje, oldala tehát egyszersmind szalmakazal is. Az ilyen ágasfás fészerek különben kicsinyek: 3,3X3,5 m, 3,0X5,0 m alapterületűek, magasságuk kb. 160 cm, a fészer tehát oly rövid, hogy belőle a szekér rúdjának nagy darabja kiáll. Még a cséplőgéptulajdonos nagygazda is (természetesen magasabb és jóval hosszabb, pl. 14 méter hosszú) fészerben tartotta gépeit, közlekedési eszközeit. Különben a fészerben a szekerén kívül egyéb gazdasági eszközt, tragacsot, fogas hengert, boronát, ekét, ekelovat, szekéralkatrészeket, gráblát, mindenféle rossz holmit, esetleg ölfát is láthattunk. Fészerszem tetőt kapott olykor a favágitó, nemkülönben a hegyben található kevés méhes is. A reterát (a WC) a trágyadomb mellett vagy a ház megett lapuló, rendszerint nádfalú, ritkábban deszka, esetleg szilárdabb kőből épített kis helyiség, általában ajtóval, deszkaülőkével. 1 A Malonyay kötet (Dunántúl) több hegyközségi ház képét közli: Vonyarcvashegy 365, Gyenesdiás 428, 431, 543, 598, 604, 605. sz. képek. — Gyenesdiáson áll az ismert legrégibb datált Balaton melléki borospince, a Dornyay féle pince, 1644. Népr. Ért. 1939, 48—59. Ugyanitt több gyenesdiási boronapince leírása. Ethn. 1956, 67. 2 Plan der neuern Einrichtung des Diaser Presshauses Gezeichnet von W. Kehrn Ob. Ing. 1819. (Festetics Levéltár Keszthely. Dl. 343. — 1945. évi gyűjt.) s A helyszíni gyűjtést 1945—47-ben végeztem. 4 Cserszegtomaj múltjára, kialakulására, építkezésére vonatkozólag: Vajkai Aurél, Cserszegtomaj (Egy hegyközség élete). Népr. Ért. 1939, 170—204. — Vajkai Aurél, Elet a cserszegtomaji házban. Ethn. 1948,54—72.—Vajkai Aurél, Présházak, pincék a XVIII. századból a Balaton északi partján. Ethn. 1956, 57—90. — Vajkai Aurél, A hegyközségek kialakulásának kérdése. Népr. Közlemények. 1958, 59—70. — Vajkai Aurél, Cserszegtomaj helynevei VMMK II. 1964. 303-328. - Vajkai Aurél, Cserszegtomaj. Kortárs, 1967, 471-481. 5 Ethn. 1956, 68. skl. 6 A Dornyay-féle diási boronapince is csak 1852-ben kapott tömésfalú présházat. NÉ. 1939, 48—59. 7 Ethn. 1956, 73. skl. 8 Uo. 71. skl. 9 Képét 1. uo. 75. * * * Áttekintve a fent leírt présházakat, ismételten megállapítható, hogy éppen a Balaton északi partja mentvén igen változatos formájú és egymástól lényegesen eltérő építészeti objektumokat találhatunk, a legegyszerűbb, régi parasztház formájú présháztól kezdve számtalan fokozaton keresztül a pompázatos, gazdagon díszített urasági borházig, kis kastélyszerű kúriáig. Az egyszerűbbek tiszta népi alkotásoknak tekinthetők, míg a volt kisnemesi, urasági borházak tervezésében már tanult mesteremberek működhettek közre, a népi jelleg azonban az urasági borházakban is érezhető. Bizonyosfokú kölcsönös stílushatás fedezhető fel az egyes építészeti objektumokban, amennyiben a történeti stílusokat képviselő tanult pallérság befolyással volt a paraszti építkezésre, de másrészt a népi építő szemlélet, ízlés is hatott az urasági, kisnemesi építkezésre. Ha akármily messzire is esnek stílusban, kivitelben, méretben az egyes szőlőhegybeli épületek egymástól, valami közös alapszín mégis lappang bennük, s ez a Balaton menti pannon táj sajátos népi, az egykori kisnemesség szemléletére emlékeztető jellege. Az is kétségtelen, hogy Magyarország egész területéhez viszonyítva itt találjuk aránylag kis területen a legtöbb építészetileg értékes népi jellegű objektumot, úgyszólván egy nagyszabású szabadtéri múzeum formájában. Talán az sem véletlen, hogy ugyancsak a Balaton északi partmellékén és környékén áll a legtöbb középkori templom, templom- és várrom hazánkban, utalva az egykori fejlett itteni építő tevékenységre. E gazdag sorozatú, de rohamosan pusztuló építészeti emlékek számbavétele alkalmával önkénytelenül is felmerül a kérdés: mi lesz a jövőbeli sorsuk e magasan kiemelkedő műemléki értékeknek? A néprajztudomány tiszta ideális feladatain túlmenőleg gyakorlati hasznot is kell, hogy nyújtson, s ma már nem elégedhetünk meg az értékek felkutatásával, számbavételével, s azok leírásával, mindezen túlmenőleg az értékek megmentésének gondolatával is foglalkoznunk kell. Az Országos Műemléki Felügyelőség mindenestre az értékesebb objektumokat védett műemléknek, 231