A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

1. Működött: 1815—1859között. 2. Bérlői: Neumann Ábrahám (1815—1820), Neumann Salamon (1824—tói). 3. Munkáslétszáma: 12—14 fő között. 4. Gyártott: Fehér-, zöld- és kéküveget (öblösüveg) és táblaüveget egyaránt. (1819-es adat szerint évi 10 000 shok-ra tehető mennyiségben, 40 000 Ft-os értékben.) 5. Bérleti összege: 1815-ben évi 7000 Ft körül volt 8. ÚRKÚT II. A Zichy-család a Kinizsiné Magyar Benigna örökö­seinek 1648-ban történt kihalása után megszerzett nagyvázsonyi uradalmát, 241 1851-ben eladta Todesco Mór és Ede bécsi bankároknak. 242 Az új birtokosok, felmérve, hogy birtokuk (13 000 kh) túlnyomó része (11 000 kh) erdőség, nagyobbarányú befektetéssel, mezőgazdasági feldolgozó üzemekkel igyekeztek gaz­daságossá tenni az uradalmat. A már 1837-ben üzembehelyezett szeszgyárat (burgonyaszesz) korsze­rűsítették, ugyanígy az 1831-ben létrehozott kabhegyi deszkametszőt gőzgéppel látták el, iparvasútat, Nagy­vázsony és Úrkút között kövesutat építettek. Kísérle­teztek egy pipagyárral is, foglalkoztak az Ajka-kör­nyéki kőszén előfordulások kiaknázásának tervével is. 243 Elgondolásaikat természetszerűleg egészítette ki az úrkúti üveghuta újból történő üzembehelyezése is. Errevonatkozó véleményüket a soproni váltótörvény­székhez 1865-ben intézett beadványukban ki is fej­tették: ,,... N.-vázsonyi uradalmunk legnagyobb részben erdőségből áll, mellyből az erdészeti szabá­lyok szerint évente kivágandó fát, az ottani viszonyok­nál fogva, közlekedési utak hiányában, távol valamelly nevezetesebb piacztól, és az amúgy is nagy kitbrjedésű erdőségek közepette, nem csak hasznosan nem érté­kesíthetjük, de annak bármelly alanti áron eladása is teljesen lehetetlen, ezen oknál fogva voltunk kényele­nek oda üveg gyárt építeni, a melly ezeknek elkészíté­séhez szükséges anyag, nevezetesen a hamuzsír (Pota­sche) is birtokunkon nyeretik; csakis ezen üveg gyá­runk teszi lehetővé nagy mennyiségű fakészletünk el­használását és értékesítését. .. Ezekből tehát követke­zik. .. hogy valamint szesz gyáraink, úgy üveg gyá­runk is gazdasági tekintetből állíttattak fel, hogy csak saját birtokunkon termesztett anyagok feldolgozását eszközlik, hogy nem tartoznak azon gyárak sorába, mellyek nyereményre számított vállalatok következ­tében épültek. . ." 244 Az 1824-ben teljesen felszámolt huta egykori he­lyén, szinte teljesen elölről kellett kezdeni a munkát, így az építkezéseket is. E munkálatok megkezdésének időpontjára vonatkozóan két adatból következtet­hetünk. Egyike ezeknek a somhegyi huta 1859-ben tör­tént megszűnése (amely szoros összefüggésben állha­tott az új létesítésének tervével), a másik adat a vázso­nyi uradalom fennmaradt iratai között, 1862-ből szár­mazik. Ebben a „Glasfabrik Bau Conto" címen el­számolt 3490 Ft, továbbá a „Glasfabrik Betrieb" cí­men elkönyvelt 1637 Ft mellett még egy harmadik té­telt is találunk: „Gehalt an Fabrikleiter Jos. Neumann vom 1 Jänner bis 31. März 1863." szövegezéssel. 245 Miután az 1863 elejéről véletlenül ugyancsak fennma­radt néhány bérjegyzékben szereplő munkások jórésze ugyancsak somhegyi származású, kézenfekvő felten­nünk : Todesco-ék a somhegyi huta akkori, a Neumann­család immár harmadik generációjához tartozó veze­tőjével egyeztek meg az úrkúti üveghuta üzembehelye­zésével kapcsolatban. Nem ismeretes az errevonatkozó szerződés, de bizonyos, hogy ezúttal az uradalom már saját kezelésében kívánta a gyárat üzemeltetni, Neu­mann-t nem mint bérlőt, hanem mint fizetett üzem­vezetőt alkalmazva. Az építkezések tehát 1861/62-ben bizonyosan elvég­zést nyertek. Talán már 1862-ben meg is indult a ter­melés. A gyér számban fennmaradt iratokból kitűnik, hogy 1863 januárjában két kemence építéséért össze­sen 196 Ft-ot fizettek ki. 246 Mindenesetre ez után fel­tétlenül meg kellett indítani a munkát, ha eddig nem folyt volna. Az 1863 január 11—17. közötti 10. sz., január 25—31. közötti 12. sz. és a február 1—8. kö­zötti 13. sz. hetibérjegyzék számozásából következtetve a huta munkásait 1862 novemberétől alkalmazták. 247 Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a három listát. Saj­nos csak az elsőn szerepelnek a napszámbérek, a má­sik kettőn csak a névsor olvasható. Leszámítva a vál­tozó személyü napszámosokat, 22—25 szakmunkás és két csomagolólány volt ekkor a huta személyzete. 248 A napszámbérekből ítélve egy fő (Hedl Károly) volt az üvegfúvók vezetője (70 kr/nap), 8 fő napi 55 kr, 1 napi 45, 7 fő napi 40 kr fizetést húzott. Valószínűleg inaskodott 3 fő, napi 30 kr-ért, üvegcsiszoló, vagy ol­vasztó volt 2 fő napi 1—1 Ft fizetésért. A csomagoló­lányok napszámbére 24 kr volt. A huta létszáma esze­rint nagyjából egyezett az első úrkúti huta 1810—20 közötti létszámával, vagy a somhegyi hutáéval. Todesco Ede és nagyvázsonyi ügyvivője, Politzer Henrik között váltott néhány levélből értesülünk ar­ról, hogy a huta munkásai 1866 táján bizonyos fokig kicserélődtek, valószínű azonban, hogy a munkáslét­számot egyébként növelték is. Todesco 1867 február­jában kelt leveléből kitűnik, hogy az ügyvivője által kért német szakmunkások szerződtetésére — kellő je­lentkező híjján — nincs mód, ezért morvákat fog ke­restetni Iglau és Polna környékén, mivel itt munkanél­küli, szegény munkásokat kapni. 249 Bár az úrkúti üveg­11* 163

Next

/
Thumbnails
Contents