A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)
Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez
A lakóhely és a munkahely efajta szétválásáról népesedés, népmozgalom tekintetében fő forrásunk, a lókúti anyakönyv feljegyzéseiből hosszú időn keresztül nem értesülünk. „Ex officina vitriaria" bejegyzést találunk a születési, házasságkötési, halálozási adatok mellett egészen 1808—1809-ig. Ettől kezdve azonban addig nem észlelt precizitással jegyzik fel a lakosok illetőségét. Leggyakrabban Újhuta a lakóhely. Megkülönböztetik azonban még Pénzeskúttól is, néhány esetben találkozunk idevalósi hutamunkással éppúgy, mint a régi hutában lakóval. Nem valószínű azonban, hogy a pontos lakóhely feltüntetése az anyakönyvben adminisztratív rendelkezésre történt. Inkább arra gondolhatunk, hogy a régen megszűnt huta melletti kolóniát végleg felszámolta a földesúr, vagy az új huta bérlője, hiszen éppen ebben az időben személyében változás is történt (Vernhardt József). Az addig átjáró munkásokat tehát átköltözésre kényszeríthették, ezt a körülményt az anyakönyvben már rögzíteni kellett. Egyébként ugyanez a folyamat játszódott le Pénzeskútújhuta településen is, ahol a huta megszűnése után 1826-ig még éltek üvegfúvók, akik ekkor nyílván Somhegyrejártak át. Ettől az évtől kezdve azonban az anyakönyvben nem találkozunk a „Nova hutta" kifejezéssel. 139 A fentiekből következik, hogy a pénzeskúti huta munkásait, éppen mert csak az üzemi épületek áthelyezése történt meg, nem is tudjuk a lókútitól különválasztani. Megmaradtak a régi, néha több generációt alkotó családok, legfeljebb néhány, névszerint eddig nem szereplő családtaggal találkozunk s elvétve „új emberrel". 140 1790-től az 1810-es évek elejéig egyidejűleg kb 18—20 szakmunkás dolgozhatott a hutában. Miután az új huta létesítésével kapcsolatos szerződést a földesúr és a bérlő között nem ismerjük s általában hiányosak a huta működésével kapcsolatos értesüléseink, csak találgatni tudunk atekintetben, meddig volt Pénzeskút-újhuta Gleisznerék birtokában? Kétségtelen, hogy az 1790-es években a bérlő személyében változás következett be, különben nem említenék 1797/99-ben Gleiszner Károlyt „volt" lókúti vitráriusként egy intabulálásnál. 141 Ugyanúgy Gleiszner József sem szerepelne 180l-ben úgy,mint Pénzeskút „korábbi" bérlője a Gasteiger János Mihály ellen indított perben. 142 Kétségtelen viszont, hogy 1795-től Gleisznerék, elsősorban Károly, perben állott Gasteigerrel. 143 A pereskedés hosszadalmasan húzódott, 144 Gasteiger viszontpert indított, 145 ezt, akárcsak az elsőt, 1812-ben végleg el is veszítette. 146 A pereskedés tárgya a rendelkezésre álló adatokból nem derül ki. Abból, hogy Gleiszner korábban az úriszék előtt folyó perben a földesurat is perbefogta, 147 arra következtethetünk, hogy a per tárgya talán a pénzeskúti huta ügyében folyhatott. Gasteiger 1803-ban már mint pénzeskúti bérlő szerepel, 148 korábban, még ha lett volna is érdekeltsége itt, mindig mint az úrkúti huta mesterét említik. Alább látni fogjuk, hogy Úrkúton 1802-ig ő volt a bérlő. Valószínűnek kell tehát tartanunk, hogy Gleisznerrel a pénzeskúti huta bérleti szerződését esetleg felbontották s ő befektetésének megtérítéséért preskedett. Eszerint Gleiszner Károly s társa, József már 1795-től nem állottak a hutával kapcsolatban. Ha feltevésünk téves volna, legkésőbb 1802-ben bizonyosan megszakadt minden idekötő szál. 149 Ezzel a Gleiszner-család több mint félévszázados kapcsolata a bakonyi hutákkal a jelek szerint végetért Valószínű, hogy — ellentétben Adlerrel, vagy Gasteigerrel — Gleisznerék belebuktak vállalkozásukba. Erre utal egyrészt az, hogy Adler Ferenc az 1788-ban kölcsönzött 500 Ft-ját 1804-ben intabuláltatja a testvérpár ellen. 150 Korábban már volt szó a Pestre költözött Gleiszner Ignác csődbejutásáról (neki is Adler hitelezett 1000 Ft-ot). Legutolsó adatunk a családról 1824-ből való, ekkor Gleiszner Ignác pesti és Scharembeckné Gleiszner Anna veszprémi lakos a zirci fiskálisnál letett 452 Ft-os örökségük ügyében egyeznek meg. 151 Lehetséges, hogy ez a lókúti hutamesterek hagyatéka volt. Ismerünk példát, hogy egy tőkeerős vállalkozó egyszerre több üveghutát bérelt. Ezért képzelhető el Pénzeskút esetében is, hogy Gasteiger valóban már korábban, az 1790-es években kibérelhette. Annál is könnyebb lehetett ez számára, mert sógora, Vernhardt József veszprémi postamester éppen ezidőtájt kapcsolódik be vállalkozásába. Vernhardt 1784 óta állott családi kapcsolatban Gasteigerékkel. 1797-ben éppen a Gleiszner-féle perben Gasteiger teljhatalmú megbízottja. 102 1800-ban évtizedes postamesteri szolgálataiért megújítják a család 1646-ban kapott nemesi levelét. 153 1802-ben, egy intabulálás kapcsán már kifejezetten Gasteiger társának nevezik, 154 ez a viszonyuk valószínűleg korábbi. Amikor tehát 1803 áprilisában Gasteigert pénzeskúti bérlőként említik, 155 ügyleteiben Vernhardt minden bizonnyal résztvett. Igazolja ezt a feltevésünket az 1804 októberi intabulálás, amelyet 3—300 Ft értékben, éppen a cseszneki uradalom elhunyt földesurának folyósított összegre jegyeztet be Vernhardt József. 150 (Miután Lókút birtokot éppen ebben az időben adta el Eszterházy János Bertalan Józsefnek s az ügylet a rokonság óvása miatt per alatt állott, 157 feltételezhető, hogy a visszakövetelt, 1802 októberében, majd 1803 májusában folyósított, összesen 600 Ft-nyi összeg a pénzeskúti huta egy évi bérlete volt.) Gasteiger egyébként rövidesen megvált bérletétől s a megyéből is elköltözött. 1806-ban még Gleiszner Károly ellen megindított peréről értesülünk, 158 de nem 156
