A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

Piltner József szentlukai vitrarius elhalálozását.

124 A bőszénfai plébániához tartozó filiák összeírásában 1820ban ezt írják: „In Szent-Luka, quae alias est Fabrica Vitri-Fusoria, numerantur 30 Domus, cum 146 personis catholicis ex natione germanica, et gente plerumque migratoria".

125 Végül, ugyancsak a bőszénfai História Domus szolgáltatja a huta megszűnésének időpontját: „... Szent Mise e kápolnában némelykor szolgáltatott 1826-ikig, ez évben a Bánya megszűnvén.. ."

12

°. A Somogy megyei üveghuták történetének felkutatása bizonyára szolgáltat még adatokat. Számunkra a fenti adatok azért fontosak, mert az üvegfúvók vándorlása megyénkbe és megyénkből ezzel is bizonyítható. Hozzátehetjük még ehhez, hogy Somogyban, a Német-Lukafa-i, az 1860-as évek táján még működő,

127 de a század végére már megszűnt

128 hutából csoportosan települtek át az ajkai üveggyárba 1880-tól szakmunkások. Közülük nem egyről kimutatható, hogy szüleik, nagyszüleik a bakonyi üveghutában dolgoztak.

129 Hasonló esetekkel a későbbiek folyamán még találkozunk. E kitérő után térjünkvissza a lókúti üveghuta további sorsának ismertetéséhez. Amint éppen Szent-Luka esetében is láttuk s a továbbiakban TJrkút is példázza, a huta körül kialakuló településeken fontos szerepet játszanak a templomok, kápolnák. Óbányán is felépült egy kis kápolna az 1770-es években, Nepomuki János tiszteletére. A huta megszűntével megfelelő gondozó híjján romladozni kezdett, ezért 1880-ban lerombolták.

130 A lókútiak és az üvegbánya lakói az addig alkalmaként folyó lelki gondozás folyamatossá tétele érdekében 1782-ben a zirci cisztercitákkal kötnek szerződést,

131 majd megkezdődik a falu plébániatemplomának felépítése.

132 Más adatok híján a fentiek rávilágítanak arra a különbségre, mely a pilléi, Németes csehbányái hutatelepülések és az óbányai között fennállottak. Amazoknál a helység lakossága és a hutamester láthatólag teljes önállóságra törekedett; ez megnyilvánult az italmérés, mészárszék-fenntartás privilégiumának, sőt még a bíráskodásnak is a hutamester számára történt biztosításában, egyházi tekintetben az önálló filia létrehozásában. Minderről itt nincsen szó, így azután amikor a huta megszűnik, Óbánya pusztává fejlődik vissza, ahol, mint külterületen, 1824-ben már csak 24 lakost írtak össze.

133 Az „Óbánya — Antiqua Hutta" kifejezéssel egyébként először az 1794. évben találkozunk, ez a jele annak — ahogyan Békefi is helyesen felismerte — hogy ekkor már kellett lennie egy másik, új hutának.

134 Valóban az 1793-ban a helytartótanácshoz beküldött jelentésben az Eszterházy birtokon fennálló üveghuta helyéül már Pénzeskutat nevezte meg a megye.

135 A megyéről 1797-ben készített Gerlisch-féle térkép (1. kép) szintén csak ezt jelöli.

136 E közvetett adatok birtokában tudjuk csak meghatározni: mikor szűnhetett meg a Lókút-óbányai huta? Véleményünk szerint a Pille-Németbánya eseténél megismert módhoz hasonlóan történhetett a huta áttelepítése. így a régi huta 1790 táján, de legkésőbb 1793-ban már beszüntette működését, bérlője és munkásai a néhány km-rel északnyugatra eső Pénzeskúton folytatták tevékenységüket. A Lókút-óbányai üveghutára vonatkozó ismereteink tehát : 1. Működött: kb. 1765-től — kb. 1790-ig. 2. Hutamesterei: Klyma Marián Károly (kb. 1772ig), Gleiszner Antal (kb. 1772-től — kb. 1786-ig), Gleiszner Károly (már 1782-ben így említik, — kb 1790-ig). 3. Munkáslétszáma: 1780-ig maximálisan (Gleiszner-családtagokkal együtt) 10—12, 1780—90 között 18—20 fő. 4. Termelt: Fehér- és zöldüveget, öblösüveget stb., 1771-ben kb. 10 000 Ft értékben. 5. Bérletösszege: évi 450 Ft. 5. PÉNZESKÚT-ÚJHUTA Amint az előbb vázoltuk, meggyőző indokok szólnak amellett, hogy a Pénzeskút közelébe eső új üveghuta létrejöttét 1793 előtti időre tegyük. Maga Pénzeskút is friss szórványtelepülés, 1785-ben találkozunk említésével elsőízben, ekkor 7 házból állott, Zirc külterületi lakotthelye volt.

137 Az itt létrejött hutának éppúgy nem volt önálló településteremtő szerepe, mint az óbányainak. Jellemző erre a már egyízben hivatkozott 1824. évi egyházi összeírás, mely mindössze 22 lakost sorol fel Újhután — ekkor természetesen már itt sem működött a huta.

138 Egyik helyen sincs teljesen lakatlan vidékről szó, az üveggyártás megszűntével a kis kolóniáknak a hutánál csak közvetve foglalkoztatott népessége beköltözhetett a szomszédos falvakba, vagy néhányadmagával azok külterületén, egy-egy „pusztán" élt tovább. De ugyanennek fordítottja is érvényes: a huta szakmunkásainak —• éppen a huták egymástól való kis távolsága miatt — nem volt szükséges egyszerre, egyidőben áttelepülni az új műhely köré. Ebben a körzetben számításba kell vennünk az egyelőre még nem tárgyalt, hiszen jóval később, a pénzeskúti huta megszűnésekor létesített somhegyi hutát is, amely hasonló körülmények között működött, mint ezek. Az üvegfúvók tehát megmaradhattak régi lakóhelyükön s onnan járhattak át az új hutába. Voltak természetesen olyanok, főleg újonnan jöttek, vagy új házasok akik már a munkahely közvetlen közelében építették fel házaikat. 155