A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

E hosszúlejáratú kölcsöne mellett Adler többízben adott a városnak rövidebb időtartamra is nagyobb öszszegeket. így 1794-ben 6.000, majd a következő évben 7.000 Ft-ot.

92 Egy 1797. évi, 690 Ft-os kölcsönét azonban 1806-ban a már említett 4.000 Ft-tal együtt intabuláltatta.

93 Ugyanebben az évben ismét kérte a várost, hogy az adósleveleket összevonva cseréljék ki „... ezen kívánságát mind az által több fontos okokból a Város nem tellyesítheti..." — volt a tanács válasza.

94 Ismerünk adatokat arra vonatkozóan is, hogy Adler magánosoknak adott kölcsönöket. 1788-ban sógorait, Gleiszner Károlyt és Józsefet segítette ki 500 Ft-tal, 1804-ben kénytelen intabuláltatni az összeget.

95 1795ben a lókúti üveghutánál ismert nevű Peidl-családot perli adósság visszafizetése ügyében.

96

1803-ban Talián Pál nevű adósával egyezett ki.

97 Adler halála után az árvaszék kölcsönözte ki az árvák vagyonát: 3.000 Ft-ot (6%-os kamatra) Khilperger Györgynek 1810-ben.

98 Gleiszner Ignác pesti kereskedő 1813-ban 1.000 Ft-tal volt adósuk, mivel azonban ellene „...megbukásbéli Per indíttatni határoztatott meg..." nem tudni, megkapták-e?

99 Adataink alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a bakonyi üveghutáknak legalábbis némelyike — így a csehbányái -— a vállalkozó számára meglehetős hasznot hozott. Jellemzőnek kell azonban azt is tartanunk, hogy a tetemes összegre felgyülemlett tőkét Adler kivonta az üzemből, másutt sem fektette be, hanem kamatoztatni kívánta.

100 Veszprémbe költözés után egyébként a hutamesterről nem sokat tudunk. Gyermekei közül — a jelek szerint — egyik sem folytatta apja mesterségét. Egyik leányát, az 1780-ban született Annát Tumler József, a híres veszprémi vízvezetéképítő család ifjabb tagja vette feleségül, 1801-ben azonban már az árvaszék intézkedik Tumler fiatalon elhalt felesége javainak összeírása ügyében.

101 Másik leányát, az 1794ben született Terézt viszont, 1811 utáni, az urkúti üveghutát bérlő és igazgató Pfantzelt (később tomesti Pánczély) Antal vette feleségül. 102 Ezt a házasságkötést azonban Adler Ferenc már nem érte meg, 1807-ben meghalt. Veszprémben, az alsóvárosi temetőben temették el, fennmaradt sírköve (3. kép) műemléki védelem alatt áll.

103 A csehbányái üveghutára vonatkozó ismereteink összefoglalása : 1. Működött: 1760/61 -tői—1795/96-ig. 2. Hutamesterei : Adler Ferdinánd (1760—1777 előtt) Adler Ferenc (1777 előtt—1796). 3. Munkáslétszáma: 1771-ben maximálisan 18—22, 1785-ben 12 fő. 4. Termelt : Fehér- és zöldüveget, kerek ablaküveget stb. 1771 táján kb. évi 10.000 Ft értékben. 5. Bérletösszege: 1760—1783 között évi 400, 1783tól évi 1.000 Ft. 4. LÓKÚT—ÓBÁNYA Ez a település már nem kifejezetten az üveghuta alapításával jött létre, bár kétségtelen, hogy fejlődésének egyik szála évtizedeken át a huta sorsával függött össze. A Zirc alatti hegyes-völgyes, erdővel borított vidék eredetileg a zirci cisztercita apátság birtoktestéhez tartozott.

104 A török hódoltság idején teljesen elpusztult területet a XVII—

XVIII. sz. fordulóján az Eszterházycsalád itteni, cseszneki uradalmához csatolták, ez látott hozzá megtelepítéséhez is. Egyes adatok szerint 1720 körül, szlovák nemzetiségű telepesek alapították volna Lókutat.

105 A telepítés azonban később, 1758-ban történt, a lakosokkal 1759-ben kötöttek az Eszterházyak szerződést, melynek értelmében ekkor 20 háznép letelepedését engedélyezték.

106 Az erdőségek irtása, a rétek feltörése miatt hat évig adómentességet élveztek.

107 A lakosság ekkor valóban egynyelvű, szlovák, főleg fafeldolgozásból élt, sajátos „társulatba" (congregatio, confraternitas) tömörült.

108 A falu megtelepülése után nem sokkal később, attól NY-ra a ma is Óbányá-nak nevezett pusztán azonban az Eszterházyak megvetik uradalmuk első üveghutájának alapjait. 1762 szeptemberében a csehországi Klyma Karián Károly „officináé vitrariae prefectus" és a cseszneki uradalom fiskálisa 12 pontból álló szerződést kötöttek. Ennek értelmében az uraság engedélyezte, hogy Klyma üveghutát létesítsen Lókút possessióban, ahhoz a bakonyi erdők fáját felhasználhassa. A huta évi bérletét 450 Ft-ban állapították meg.

109 A huta létesítésének jogi alapjai tehát 1762-re nyúlnak vissza. Arról azonban az eddig rendelkezésre álló adatok nem szólnak: mikor indulhatott meg a munka, kik voltak a huta első munkásai ? Az eddigi huta-alapítások gyakorlatát ismerve kb. három év volt szükséges az előkészítés, építkezés elvégzéséhez. Legkorábban tehát 1765 táján indulhatott meg itt a termelés. Az első időszak eseményeiből megítélve Lókút és a vele szorosan összefonódó huta-település valóban ezidőtájt alakul ki véglegesen. 1763-tól a lakosság lelki gondozására a veszprémi ferencesekből küldenek ki egyet-egyet, 1765-ben kezdik az anyakönyvezést.

110 Az 1768-ban, telepesekkel kötött szerződést megújítják s további 15 család megtelepülését engedélyezik.

111 A település már említett confraternitásának „protectora" 1770-ben az üveghuta vezetője volt.

112 Személye azonban minden bizonnyal nem Klymával volt azonos, hiszen 1771-ben éppen ő panaszolja az urasághoz benyújtott kérvényében, hogy a lókúti hutát megszervezve Gleiszner Antalt tette meg annak adminisztrátorává s ez nem akar neki elszámolni. Ezért kéri, hogy kényszerítsék erre.

113 Ez az 177l-es adat egyrészt arra világít rá, hogy Klyma, az eddig ismert hutamesterektől eltérően maga nem szándékozott Lókúton megtelepedni. Másrészt 153