A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)
Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez
adatokkal lényegében kimentettük forrásainkat, a huta megszűnésének éve, 1796, már ismeretes. Ez azért következett volna be, mivel a püspökség a fa közvetlen értékesítését jövedelmezőbbnek tartotta, mint a hutában való felhasználást. 81 Bizonyos azonban, hogy a huta körüli erdők kiirtása itt is költségesebbé tette az üveggyártást, tehát nemcsak a földesúron, hanem a vállalkozón is múlott az üzem leállítása. Ehhez bizonyára személyi okok is hozzájárultak: a bérlő időközben Veszprém város köztiszteletben álló, vagyonos polgára lett s felhagyott a mesterséggel. Tekintsük át az Adler-családra vonatkozó adatainkat: A hutaalapító A. Ferdinánd 1715—20 körül születhetett, errevonatkozó adataink eltérőek. (1757-ben 40, 1771-ben 45 esztendősnek írják össze!) Családjáról semmit sem tudunk. Lehetséges, hogy már eredetileg is 3. Adler Ferenc csehbányái hutamester sírköve a veszprémi temetőben. 3. Der Grabstein des Hüttenmeisters Franz Adler von Csehbánya im Friedhofe von Veszprém 3. Pierre tombale de François Adler, maître de la verrerie de Csehbánya, au cimetière de Veszprém 3. Надгробие мастера чехбаньяйской гуты Ференца Адлера на веспремском кладбище Veszprémben telepítette le őket. 1771-ben mindenesetre Csehbányán vele él ekkor 31 esztendős öccse, Ferenc, továbbá az 54 éves Szermáth Ferenc és felesége, mint rokonai. Minthogy egy 1777. évi összeírásban már Adler Ferenc a csehbányái huta bérlője, 82 fel kell tennünk, hogy bátyja vagy meghalt, vagy visszavonult ekkorra. Adler Ferencről lényegesen több adatunk van. Valószínűleg attól kezdve, hogy hasznát vehették, bátyja mellett dolgozott. 1773-ban nősült meg Veszprémben, az anyakönyvben mint Városlőd-csehbányai lakos szerepel ekkor is. 83 Felesége veszprémi, Gleiszner Teréz a neve. E névvel nem először találkozunk, nem is utoljára. Régi pilléi üvegfúvó család ez, mint tudjuk, rokonságban voltak a Rubner-familiával is, a házasságkötés időpontjában azonban már a Gleisznerek kezén van a lókúti üveghuta — a jelek szerint tehát a családi kapcsolatokat itt is befolyásolta ez a körülmény. A házasságkötés után Adlerék Csehbányán élnek, itt születnek meg 15 évi házasságuk alatt gyermekeik. 1788ban, néhány héttel a legutolsó gyermek születése után az asszony meghalt. 84 Röviddel ezután az özvegy újraházasodott. A második házasságból született hét gyermek közül négyet még Városlődön kereszteltek, legutoljára 1794-ben. 85 Az ötödik, az 1796 májusában született Franciska azonban már Veszprémben látta meg a napvilágot. 86 Ez az adatunk is jelzi, hogy a huta megszűnése egyúttal Adlerék végleges Veszprémbe költözését is jelentette. A város és Adler között azonban már jóval korábbi időtől fogva állott fenn igen szorosnak mondható kapcsolat. Ugyanis Adler 1782-től kezdődően Veszprém egyik hitelezője. Első, legalábbis általunk elsőnek ismert kölcsönét, 3.000 Ft-ot ez év nyarán adta a városnak. 87 A rákövetkező esztendőben kétízben 1.000— 1.000 Ft-ot adott még s azt kérte, hogy a háromszori kölcsön összege, ,,.. .mind az ötezer forint egy chartabiancara irattassék, hogy az egyszerre való Interes ki szolgáltatássában könnyebbség szereztessék". 88 A kölcsönösszegeket Veszprém a városháza építése céljából vette fel. 89 Tőkéjét Adler 5 %-os kamatra hosszú ideig tartotta a városnál, hiszen több mint húsz esztendő múlva még mindig 4.000 Ft-tal tartoztak neki, 90 sőt, ezt az összeget végül is 1825-ben fizették csak ki Adler árváinak. 91 152
