A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

valósítani azt a szándékát, hogy a megszűnt huta népeit Városlődre telepítse át.

65 Összefoglalva Németbánya üveghutájára vonatkozó ismereteinket : 1. Működött: 1757 tavaszától—1781 tavaszáig. 2. Hutamesterei: Gasteiger J. M. (1757—1760), Gasteiger F. (1760—1773), özv. Gasteiger F.-né sz. Puchler Teréz (1773—1781). 3. Munkáslétszáma: 10—12 fő között. 4. Termelt: Fehér és zöldüveget, kerek ablaküveget és min. 10 féle öblösüveget, kb. évi 10.000 Ft értékben. 5. Bérletösszege: évi 400 Ft. 3. CSEHBÁNYA A huta létrejöttének előzményeit fentebb már láttuk. Tudjuk, hogy az új huta megtelepítésére ideérkezett Adler Ferdinánd és emberei néhány éven keresztül a régi pilléi hutában dolgoztak. Nyilván ezzel párhuzamosan épültek fel a csehbányái huta épületei. Az itteni termelés megkezdésének időpontja nem volt pontosan ismert, Gulden 1761-re tette,

66 ezt ismétlik más szerzők is. Ila-Kovacsics szerint a hatvanas évek valamelyikében indult meg a munka.

67 Néhány újabb adatunk szerint azt kell mondanunk, hogy Csehbányán legkésőbb 1761 tavaszán, de inkább egy évvel korábban kezdődött meg a termelés. 1761. július 28-án a városlődi anyakönyvbe már csehbányái lakosként — „ex officina Bohemica" — jegyzik be Krajner Jakab vitrariust, házasságkötése alkalmából. Véletlenül ugyan, de fennmaradt az Adler által 1761 második felére szóló bérlet fejében befizetett összeg nyugtája.

68 Eszerint 1761-ben már állanak a hutamunkások házai is, a munka folyik. Minthogy az Adler aláírta szerződésben három év leforgása alatt kötelezte magát az új huta felépítésére és üzembehelyezésére, minthogy Gasteiger is ennyi idő alatt létesítette Németbányát, inkább 1760 tavasza lehet a munkakezdés időpontja, figyelembe véve, hogy 1757-ben jelentek meg emberei Pillén. A csehbányái huta működéséről sajnos szintén minimális adatunk van. A szerződés szerint fehér-, zöldes táblaüveget készítettek itt. Ha az 177l-es összeírás adatának hihetünk, 3 kemence működött, évi termelése 10.000 Ft értékű lehetett. 1784—85-ben a Helytartótanácsnak megküldött megyei jelentés szerint 12 főt foglalkoztattak a veszprémi püspökség városlődi üveghutájában.

69 Amint az adatot közlő Mérei írja: ,, 1793-ból nincs adat a foglalkoztatott munkások számáról, annyi azonban a nyersanyag szükséglettel kapcsolatos adatokból kideríthető, hogy a termelés visszaesett. A jelentés elmondta, hogy a kereskedők helybe jönnek átvenni az árut, de hogyha borhiány van és kevés a katona az országban, akkor gyenge az elhelyezes... '" A hutáért fizetendő bérleti összeg emelkedése és állandósulása nem bizonyítja a termelés visszaesését. Az eredeti szerződés szerint, mint tudjuk, a bérleti díj évi 400 Ft volt. Ezt az összeget fizetik 1777-ben is.

71 Az 1783-as összeírás adata szerint azonban ,,... Franciscus Adler ab officina Vitraria pendit 1.000 Ft."

72 A bérleti összeg megemelésének két oka lehetett. Ebben az évben járt le az Adler Ferdinánddal kötött 24 éves szerződés, amelynek értelmében a püspökség tulajdonába ment át a huta valamennyi, Adlerék által emelt épülete, ezentúl tehát azokat is bérelni kellett. Másrészt azonban a termelés növekedését is látnunk kell emögött, érthető, hogy a földesúr is részt kívánt a többletjövedelemből. (Egyébként a megye más hutáinál is emelkedtek 1790 körül a bérleti összegek ) A csehbányái huta bérlete a megszűnés évéig, 1796-ig változatlan maradt.

73 A huta-település lélekszáma nyilvánvalóan ugyanolyan módon nőtt, majd fogyott, mint ahogyan ez az előző két esetben is megfigyelhető volt. Sajnos az egyházi összeírások, anyakönyvi adatok nincsenek úgy segítségünkre, mint korábban. 1771-ből ismerjük a csehbányaiak egyházi összeírását. Bár Csehbánya is Városlőd filiája volt mindvégig,

74 a népesedési adatok az anyakönyvben sokkal hiányosabbak. Ezért nehezebb az itteni üvegfúvók sorsát részletesebben megismerni. 1771-ben Csehbányán 242 lelket írtak össze, ezekből 118 volt felnőtt. 30 családot ,,hospes"-ként, csaknem ugyanannyit ,,inquilinus"-ként vettek számba. A szolgálókat, segédeket, inasokat, egyedülálló öregeket-özvegyeket nem számítva ekkor ötvennél több család élt itt. Közülük — más adat híjján — a korábban és később hutamunkásként ismertek vezetnékevei alapján 18 családfőről állíthatjuk, hogy a hutánál dolgozhatott. Ha viszont azt is vizsgáljuk: a délcsehországi munkásgárdából másfél évtizeddel Adler telepítése után ki maradt meg, érdekes adatokat kapunk. Az Adlerrel érkezett 12—13 szakmunkás közül hat családja él Csehbányán,

75 további egyről tudunk még: a Gasteiger-féle urkúti hutánál. A többiek nyilván továbbáltak, ezek 1757-ben 16—22 év közötti nőtlen fiatalok voltak. Három olyan családot is találunk viszont itt, akik eredetileg pilleiek voltak, ők maguk, vagy apjuk még Rubner, vagy Gasteiger munkásaként került ide.

76 A többiek viszont később, nyilván egyenesen Csehbányára vándoroltak be,

77 feltételezhetően szintén Délcsehországból, bár erre adatunk nincsen.

78 Csehbányán 1785-ben, tehát újabb másfél évtized múlva 28 házat írtak össze, 188 lakossal.

79 A huta megszűnése után természetesen tovább fogyott a lélekszám, 1828-ban 13 házban 74 főt írtak össze.

80 A felsorolt 151