A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

tett. A többieknek földje nincs, csak egy-egy tehene s együttesen 30 Ft-tal váltják meg magukat, ez az összeg a lényegében változatlan lélekszámú falunál 1749-ben 45 Ft-ra emelkedett. A tíz adófizető család tagjai közül (Gasteigerrel együtt) a hutában az összeírás szerint 3 szakmunkás dolgozott, ide sorolhatjuk azonban valószínűleg az 5 munkás-napszámost, sőt még az 1 kőművest is. Ezenkívül 1 takácsról tudunk. A foglalkozásra utaló anyakönyvi bejegyzések, az adó- és a két egyházi összeírás alapján bizonyosan a hutánál dolgozó szakmunkások közül hétnek ismerjük 1745—48 között a nevét.

27 Az ezekre a személyekre vonatkozó adatok kb. 1735-től folyamatosak, megállapítható tehát, hogy Gasteigeren kívül 6 üvegfúvó alkothatta a huta ,,törzsgárdáját" több mint egy évtizeden keresztül. Hozzájuk csatlakozhattak kb. hasonló számban a folytonosan vándorló szakmunkások. Bizonyos azonban, hogy a település lakosságának másik része is jobbára a huta körüli munkáknál (favágás, homok-, agyagbányászás, hamuzsírégetés, fuvarozás stb.) találhatta megélhetését. A munkások számán, a bérleti díj összegén kívül alig van más adatunk a huta működésére. Úgyszólván semmit sem tudni arról, hogy mit és milyen mennyiségben termelt a huta. 1749 őszén Horányi Gábor rendelt a püspökségnél üvegkarikákat ,,pro fenestris necessarios Vitreos Circulos".

28 Biró Márton püspök egy hónap múltán már arról értesítette, hogy öt, ezerezer darabot tartalmazó csomagban elszállították az ablaküveget, áruk összesen 50 Ft.

29 Horányi 1757-ben az épülő tordasi templomhoz szintén Biró Mártonhoz intézett levelében kéri 2000 ablaküveg elkészítését.

30 A termékek értékesítésében, felhasználásában tehát, akárcsak másutt, Pillén is döntő szerepe lehetett a földesúrnak. Gasteiger vagyoni helyzetére nézve legfeljebb az általa nyújtott kisebb-nagyobb kölcsönök öszszege adhat felvilágosítást.

31 Az 1750-es évek elején merült fel annak gondolata, hogy a régi huta körüli erdők ritkulása miatt az üzemet át kellene telepíteni, újat kellene építeni. Biró Márton püspök szorgalmazta a püspökség birtokainak minél intenzívebb kihasználását. Az egyházmegyében folytatott nagyszabású rekatolizáló tevékenysége, mely egyházi épületek emelésével, restaurálásával járt együtt, egyre nagyobb összegeket igényelt. Annak érdekében például, hogy alkalmazottai, bérlői kizsákmányolását egyedül a püspökség végezhesse, visszaélve főispáni hatalmával, ezeket a nem nemeseket felmentette az adófizetés alól. Az ellene indított 1752-es vizsgálat 29 vádpontjának egyike is felrója ezt s külön megemlíti a pilléi hutamestert is a mentesítettek között.

32 Gasteigerrel 1753-ban köti meg Biró Márton az új szerződést, melyben egy új huta létesítésére is megbízást adnak neki.

33 A szerződésből kitűnik, hogy a pilléi „öveg bányász" évente már 200 Ft bérletet fizet s a majdani huta bérlete is ennyi lesz. Megengedte Gasteigernek a püspök azt is, hogy új házat építhessen. A szerződés rövid időre, alighanem három évre szólt. Az új huta építése rövidesen megkezdődött, 1756-ra készen is lehetett. A munka ezalatt természetesen Pillén sem szünetelt. Időközben azonban, valószínűleg az évi bérleti összeg és a szolgáltatások emelésének szándéka, Biró Márton további fejlesztési tervei következtében a püspökség és Gasteiger között nézeteltérés keletkezhetett. Ezért Biró 1755-ben versenytársat keresett és talált Adler Ferenc délcsehországi hutamester személyében. Neki szándékozott átadni a régi pilléi huta bérletét — természetesen magasabb, évi 400 Ft-os bérlet fejében. Ezzel egyidejűleg a már üzemelésre készen állott új, németbányai huta bérletét is emelni kívánta. A szorítóba került Gasteiger kénytelen volt engedni.

34 Csak azt kérte, hogy az 1756/57-es évben

35 az új huta mellett még a régiben is dolgozhassék, míg Adler munkához nem lát — de még a 200 Ft-os bérlet fejében.

30 A pilléi hutában az új bérlő 1757-től dolgozott. A vele megkötendő szerződésbe azt kérte bevenni, hogy az am úgyis elavult pilléi hutában három éven keresztül, évi 400 Ft árendáért fehérüveget (Kreideglas) készíthessen, ez idő alatt egy új huta építését kezdhesse meg s 6—6 évre kötendő szerződések alapján abban dolgozhassék.

37 Az 1757-es egyházi összeírás Pillére vonatkozó adatai igen érdekesek. Megtaláljuk bennük a Gasteigerféle hutához tartozókat is —• hiszen még csak kevesen tudtak Németbányára átköltözni, ott házat építeni —, de szerepelnek benne az Adler-hozta jövevények is, egyelőre még zsellérként. A település népessége megkétszereződött: 174 felnőttet és 156 gyermeket írtak össze, 47 családot és mint inquilinusokat, Adleréket. A lélekszám megnövekedése nem magyarázható egyedül az új hutamunkások megérkezésével, hiszen ők mindössze 24-en voltak, ezek között három család 5 gyermeke. A lakosság cserélődését mutatja, hogy az 1748-as 33 családból már csak 19-et találni, a 14 elköltözött család helyére viszont 28 új érkezett. Gasteigerrel együtt 9 hutabeli szakmunkás él a törzslakosság között.

38 Az egy-egy háztartásnál összeírt inas, segéd, vagy a foglalkozás kifejezett megjelölése alapján 11 családfő lehetett iparűző.

39 A lakosság összetételében észrevehető változás arra utal, hogy Pille ekkor már korántsem egy huta-környéki kolónia csupán. Bizonyára nőtt a huta teremtette munkaalkalmak száma is, de inkább a település viszonylag kötetlenebb jogállása vonzhatott sokakat ide. A zsellérek száma is jelentős : 35 felnőtt. 12 gyermek. Mint említettük, Adler munkásai, mesterükkel együtt még csak inquilinus-ként kerültek összeírásra. 13 le148