A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

— családjával együtt — s ennek célja — véleményünk szerint — már az üveghuta létesítése lehetett. Ennélfogva, bár csak közvetett adatok alapján, a pilléi üveghuta működésének megindítását nem 1747-re, vagy 1733-ra, hanem már az 1710-es évekre kell tennünk. Az idős mester három felnőtt fiával érkezett Pillére. Egyiküket, Rubner Ferencet az 1730-as években a városlődi anyakönyvben „colonus et socius vitrarius"ként említik, itt él az 1745-ös és 1748-as egyház összeírások szerint is, a későbbiekben nevével már nem találkozunk. De neve szerepel már 1722—25 között is a veszprémi anyakönyvben : két leányát és egy fiát keresztelteti itt. A két másik fiúnak, R. János Györgynek és János Mihálynak nevét ugyancsak a veszprémi anyakönyv 1728-as, illetve 1719—29 közötti bejegyzései őrzik. Bár foglalkozásukat nem említik, igen valószínű, hogy ők is a hutánál dolgoztak. A család harmadik generációjába sorolható Rubner András, aki, mint fiatal házas él Pillén az 1748-as összeírás idején. Rajtuk kívül — nem tudjuk, hogy a második, vagy harmadik generációba tartoznak-e — még két Rubner-leány nevét is meg kell említenünk. Az egyik 1745-ben Köller János „colonus et magister ferrarius Wároslődiensis"

20 felesége, a másikkal 1738-ban köt házasságot Városlődön Gleiszner Márton „socius vitrarius Pile ensis". A Rubner-család megtelepülése és a pilléi huta létesítése közötti összefüggés további bizonyítást nem igényel. Adósak vagyunk azonban még a huta munkásainak névsorára, származásukra vonatkozó bizonyítékokkal. Vegyük előbb a származást. Schmoll Ádám üvegfúvó 1739-ben köt házasságot Városlődön. Egyik házassági tanúja éppen Gasteiger Mihály, a pilléi huta második mestere. A bejegyzés szerint a vőlegény „honesti Jacobi Schmoll coloni Luckenhausiensis" fia. Miután ismeretes, hogy Léka, Szalónak, Rohonc vidéke Nyugatmagyarország híres üveggyártó központja volt,

22 kiindulópontunk — s egyben Gulden feltevésének igazolása — ez az adat lehet a pilléi huta szakmunkásainak eredeztetésére vonatkozóan. 1743ban Spistinger Ferenc „socius vitrarius, filius Austriacus Berghnetziensis" nősülését jegyzik fel Városlődön. Egyelőre ez a két adat támasztja alá feltevésünket: a pilléi (majd az ebből kiszakadó németbányai) üveghuta munkásai az osztrák határszéli üveghutákból települtek át. Az említett két üvegfúvóval, Gasteiger Mihállyal és a Rubner-család tagjaival együtt 1734—1745 között az anyakönyvi bejegyzések alapján 15 hutamunkás nevét ismerjük Pilléről, némelyikük további életútja természetesen évtizedeken át nyomonkísérhető az üveghutánál.

23 Miután a huta első évtizedeiről úgyszólván csak ezek az adatok szolgálnak felvilágosítással, sok következtetés levonását nem teszik lehetővé. Annyit mindenesetre megállapíthatunk — még ha a munkások vándorlásának tényét figyelembevesszük is — hogy az 1730—50 közötti időszakban a huta átlagosan 8—10 szakmunkást foglalkoztathatott, termelése, felszerelése nem különbözhetett az ország más részeiben működött s adatok alapján jobban ismert hutákétól. E korban s különösen a bakonyi huták működésénél természetes volt, hogy egy-egy huta bérlője, irányítója szerepét egy-egy család tartotta a kezében. Ez, bármilyen szerény méretű, de mégis bizonyos vagyon : tőke, felszerelés meglétét, gyarapításának lehetőségét jelenti. Érdekesnek tűnik, hogy Pille első hutamesterének tevékenységét nem valamelyik fia folytatta, noha itteni munkálkodásukról későbbi adataink is vannak, hanem egy, a Rubnerekkel kimutathatóan még csak rokonságban sem álló személy, id. Gasteiger János Mihály került, mégpedig- még az idős Rubner életében a huta élére. őt mindenesetre azok közé, az 1730-as évektől kimutathatóan Pillén dolgozó szakemberek közé sorolhatjuk, akik a Rubnerék alapította hutához érkeztek — feltehetően szintén a nyugati határszélről. Magister vitrarius-ként a már idézett 1739-es anyakönyvi bejegyzés említi először, de róla szóló, itteni adatok korábbról is vannak. Valószínűleg 1713 körül született s az 1734—35 fordulóján megkezdett városlődi anyakönyv első bejegyzései között, már 1735 tavaszán említik nevét. Felesége Colbert Annamária, ekkor keresztelik meg harmadik gyermeküket. Házasságkötésének, első két gyermekük születésének helye, időpontja nem ismeretes, feltehetően 1733—34 ezek időpontja. Gasteiger sem egyedül jött Pillére. Néhány évvel fiatalabb öccsét, Fülöpöt 1743-ban már vicemagisterként említi az anyakönyv. Pilléi tevékenységének első, több mint egy évtizedes időszakáról semmit sem tudunk, csupán az anyakönyvben találkozunk nevével, saját, vagy munkásai gyermekeinek keresztelése, vagy házasságkötéseknél történt tanúskodása alkalmával. Pillének, az 1730-as évektől lakosai foglalkozása, jogállása tekintetében is önállósult településnek első, egyházi összeírása 1745-ből való.

24 Eszerint Pillén ekkor 35 családfő élt, a felnőttek lélekszáma 78, a gyermekeké 82. Az 1748-as újabb összeírás 33 családfő és 3 özvegy nevét tartalmazza, 76 felnőtt és 80 gyermek nevével. A lakosok között találunk magyarokat is.

25 Figyelemreméltó, hogy a két összeírás között eltelt időszakban 10 család költözött el s ugyanannyi érkezett ide, a lakosok kb. 30%-a cserélődött tehát ki. Az 1747-es adóösszeírás viszont csak 10, egésztelkes német jobbágycsaládot tüntet fel Pillén.

26 Közülük Gasteiger a legvagyonosabb: kertje, 12 pozsonyi mérős írtásföldje és 6 ökre van. Ő a település ura, a bormérés jogáért és a hutabérlet fejében évente 175 Ft-ot fizető* 147