A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

hasznosításában jelentős szerepet kaptak az építkezések egyre szélesebbkörűvé válásakor a fafeldolgozó üzemek (deszkametszők) mellett a hamuzsírfőzők is, már a

XVII l.sz. első évtizedeiben. Teljesen magától érthetődőnek tűnik tehát az üveghuták létrehozása is, mint az egyébként gazdaságilag alig, vagy egyáltalán nem hasznosíható erdőségek felhasználásának aránylag legkifizetődőbb módja. Jóllehet az első huták évi bérletösszegei nem voltak jelentősek, kétségtelen, hogy létrehozásuk az egyes uradalmak számára hasznos volt saját üvegszükségletük biztosítása érdekében. így a távoli nyugatmagyarországi vagy felvidéki, de jelentéktelen hazai, méginkább a drágább külföldi üvegáru egy rérésznek beszerzése vált mellőzhetővé. A manufaktúrák, melyek létesítésénél a nyersanyag adott volt, még így is a kívántnál és szükségesnél kisebb mértékben létesültek országszerte, így vidékünkön is. Ennek oka a tőke- és a szakemberhiányban kereshető. Azonban éppen az első bakonyi üveghuta helyének kiválasztása s az ugyanezen a környéken működő kisebb ipari üzemek „alapítása" utal egy határozott gazdasági koncepcióra. Ennek megvalósításán a veszprémi püspökség fáradozott. Városlőd és környéke a középkorban a dúsgazdag itteni — lövöldi — karthauzi kolostor birtokában volt.

13 A török hódoltság idején teljesen elpusztult uradalom a veszprémi püspökség birtokába került.

14 A XVJI1. sz. elején az itteni adottságok: az úthálózat, bőséges erdőségek, sebesfolyású patak, agyag- és ércelőfordulások, mészégetési 2. A bakonyi üveghuták. 2. Die Glashütten vom Bakony 2. Verreries du Bakony 2. Баконьские стекольные мануфактуры lehetőség stb. arra bírták a püspököket, hogy Városlőd újratelepítésével egyidejűleg kisebb üzemeket is létesítsenek itt. Az üveghuta, vashámor, deszkametsző, hamuzsírfőző, mészégető üzemek, majd később keménycserépgyár létesítésének szorgalmazása jelzi az adottságokat figyelembevevő korszerű gazdálkodásra törekvő szándékot. A Városlőd-Kislőd határából kialakított Pille nevű területrészt a helytörténeti lexikon szerint 1747-ben jelzik először önálló településként,

15 bár a szerzők utalnak arra, hogy korábban is lakott hely lehetett. Benépesülését Kis- és Városlőd 1730 utáni, németekkel történt újratelepítésével hozzák összefüggésbe, bár hangsúlyozzák, hogy Pille „keletkezését, faluvá válását üveges üzemének köszönheti." A két falu, illetőleg Pille benépesítési körülményei nem túlságosan ismertek. Városlőd első monográfusa szerint a két falu jobbágynépességét Eszterházy Imre veszprémi püspök a Rajna mellékéről hívta be."

1 Acsády alapján a helytörténeti lexikon is írja, hogy ez a telepítés már a harmadik volt, mivel az 1715-ben Városlődön összeírt 15 magyar telepescsalád, majd az 1720-as összeírás szerint itt élt 4 család időközben elköltözött.

17 (Mint alább látni fogjuk, Városlődön, illetőleg Pillén találunk a XVIII. sz. közepéig magyarokat, nincs tehát arról szó, hogy 1720 után mintegy tíz esztendeig a település néptelen lett volna — ezt bizonyítja éppen az üveghuta fennállása is.) Azt azonban a már említett monográfus, Gulden István, a falu plébánosa száz esztendővel előttünk (ennélfogva a helyi hagyományokat is jobban ismerve) megírta, hogy Pille népessége nem a Rajna mellékéről vándorolt be:" . . .1733-ban üveghuta állott fel, s németektől betelepítve — kiknek maiglan a város-lődi falubeliektől eltérő szójárásaik osztrák származásra mutatnak — külön bíró alatti községet képezett. . . "

18

. Adataink Gulden megállapítását igazolják. 1744-ben, 84 esztendős korában halt meg a városlődi plébánia anyakönyvébe tett bejegyzés szerint Rubner János Péter, „fuitus Magister antea vitrariae Pileensis". Ő volt tehát az itteni huta első mestere, feltehetőleg alapítója is. Rubnerrel azonban már jóval korábban találkozunk, mint városlődi lakossal. 1718-ban Horváth János, ugyancsak városlődi lakos Ádám nevű gyermekének keresztszülője, Veronika nevű feleségével együtt.

19 A már ekkor is idős mestert tehát Városlőd első betelepítése kapcsán hívhatta ide a püspökség 146