A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

A FORRÁSOK Minthogy a Bakonyban egykor működő üveghuták­ról összefoglaló feldolgozás még egyáltalán nem látott napvilágot s az adatközlések is szórványosak, 10 első­ként az idevágó írásos forrásokat kívántuk feltárni. Sajnos e források a veszprémi püspökség és káptalan gazdasági levéltárának szinte teljes, a megyei és egyes családi levéltárak anyagának részbeni elpusztulásával igen megcsappantak. A megyére, mint közigazgatási egységre egészében kiterjedő ipar-, gazdaságtörténeti kutatásokhoz múl­hatatlanul szükséges ipartörténeti adattár létesítéséhez a Bakonyi Múzeum 1964-ben tette meg az első lépése­ket. A levéltári anyag gyűjtésével elsősorban dr Pfeiffer János foglalkozott. A folyamatosan végzett munka eredményeként — bár a papírmalmokra, vashámorra s a hamuzsírfőzésre vonatkozóan is jelentős adatok gyűltek már össze — a leggazdagabb anyag éppen az üveghutákkal kapcsolatosan került kigyűjtésre. Az ed­dig végzett kutatás az alábbi forrásokra terjedt ki : 1. Átvizsgálásra kerültek azok a plébániai anyaköny­vek, melyekben az egykori üveghuták munkásaira vo­natkozó adatok találhatók. A keresztelési, házassági és halálozási bejegyzéseket elsősorban akkor jegyeztük ki, ha a foglalkozási ágat is feltüntették. (Pl. magister vit­rariae, socius v. sodalis vitrarius, stb.). Másodsorban vizsgáltuk mindazon személyek adatait is, kiknek lakó­helyeként volt megemlítve egy-egy üveghuta kis lakó­telepe (ex officina vitraria). Ez utóbbiakat természetesen erősen megrostáltuk, hiszen még az egyes huták inten­zív működése időszakában is éltek e telepeken az üveg­gyártással csak részben, vagy egyáltalán nem foglal­kozó személyek; amint pedig a huták működésüket be­szüntették, e települések helybenmaradó lakossága job­bágysorba került s fokozatosan áttért az írtásföldeken folytatott földművelésre. Ahol tehát a foglalkozás meg­jelölése a bejegyzéseknél hiányzott, a családnevek, ille­tőleg családi kapcsolatok mérlegelése alapján próbál­tuk az egyes huták szakmunkásgárdáját kiegészítő név­sort összeállítani. Átvizsgálásra kerültek a Veszprém városi plébánia (csak a XVIII. sz. első harmadára vonatkozó), Város­lőd, Lókút, Kislőd, Bakonybél, Bakonyjákó és Tósok­berénd XVIII— XIX. sz.-i anyakönyvei. 2. Ugyané helyeken a História Domus-ok, egyházvizs­gálati jegyzőkönyvek is szolgáltattak adatokat. 3. A veszprémi egyházmegye Conscriptio animarum-jai az 1745., 1748., 1757. és 1771. évi évekről egy-egy hu­tatelepülés lakosainak megbízható névsorait adták. 4. A veszprémi püspöki levéltár Protocollum-a és Do­minale-ja a XVIII. sz.-ból helyenként utalásokat tartal­mazott a hutabérlőkkel kapcsolatos ügyekre, készítmé­nyekre is. 5. Ugyancsak a bérlőkkel kapcsolatban tartalmazott adatokat a káptalan hiteleshelyi levéltára, peres és örö­kösödési eljárások leírásával. 6. A veszprémi Állami Levéltárban a városi és vár­megyei közgyűlési jegyzőkönyveket nézettük át. 7. Ugyanitt őrzik a Zichy-család nagyvázsonyi uradal­mának részben fennmaradt vegyes gazdasági iratanya­gát, melyben az urkúti hutára utaló feljegyzések talál­hatók. 8. Végül az Országos Levéltárból egyelőre a Zichy-le­véltár egyes, ugyancsak az urkúti üveghutára vonatkozó számadásait, összeírásait másoltattuk le. Mindezen források átvizsgálása és kicédulázása, mint már említettük, dr Pfeiffer János feladata volt. Lelkiismeretes és alapos munkájáért fogadja ezúton is köszönetünket. A FELDOLGOZÁS MÓDJA Az összegyűjtött forrásanyag (a publikációk adatai­val is összevetve), elsősorban személyi vonatkozások­ban hozott sok újat. Ezért, minthogy a huták működé­séről, termeléséről, felszereléséről egyelőre lényegesen kevesebb adatunk van — se tekintetben a jövőben sem sok adat előkerülésére számíthatunk — a feldolgozás menetében is szükséges volt a hutamesterek és a munká­sok személyét részletesen vizsgálat tárgyává tennünk. Minthogy a hutákat létrehozó és irányító családok, az azokban dolgozó, egyik helyről a másikra vándorló szakmunkás-generációk élete, működése amúgyis el­választhatatlan az üzemekétől, úgy gondoljuk, hogy az életrajzi adatok egy részének közzététele nem mellőz­hető. 11 Az időrendbe csoportosított életrajzi anyagot a kisebbszámú, kizárólag a hutákról szóló történeti ada­tok vázához igazodva említjük meg. Tekintettel azon­ban arra, hogy első, Városlőd-pillei huta működésének beszüntetése idején, közel egyidőben több új huta kezdte meg működését, ezek történetének tárgyalásánál az egy-egy hutamester családjának további szereplése szabta meg a sorrendet. Mai ismereteink szerint Veszprém megyében, köze­lebbről a Bakony-hegység keleti részén nyolc önálló üveghutáról tudunk. Ezek munkáját folytatta kilence­dikként az Ajkai Üveggyár. E huták közül három a veszprémi püspökség városiődi uradalmának erdőségei­ben működött (Városlőd-Pille, Német- és Csehbánya). Szintén három az Eszterházy-család cseszneki uradal­mában létesített huták száma (Lókút-Óbánya, Pénzes­kút-Újbánya és Somhegy). Lényegében ugyanazon a helyen, Úrkúton állította fel a Zichy-család, majd nagy­vázsonyi uradalmukat megszerezve a bécsi Todesco­familia a maga hutáját, ám az első megszűnése után a második csaknem negyven év múlva kezdett termelni, így ezek különválasztása is indokolt. 144

Next

/
Thumbnails
Contents