A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Molnár László: A Herendi Porcelángyár jubileumi szoborpályázata

tét érzékeltető szerkezeti és plasztikai elemeket elvontan mintázott testet mutat. Nem ismerjük a művész szándékát a kompozíció festésével kapcsolatban, de véleményünk szerint azt nem úgy mintázta, hogy bármiféle színes festést, akár az egyes részek lazúrozott pasztelszínű díszítését igényelné. A probléma, felveti a korszerű forma kérdését, a megoldás keresését. Ezt azonban olyan irányban látjuk haladni, ami magában véve nem vezethet eredményekhez, sem a mintázás, sem az anyagszerűség irányában. Ez a felépítés szükségtelenné teszi a külön posztamens vagy lábazat készítését, ennek ellenére mégsem érződik az egész kompozíción az egységes művészeti szemlélet, az anyag törvényszerűségének ismerete, illetve annak a művész elképzelését szolgáló eszközzé alakítása. A 26-os számú Almaszedőlány kompozíció (3. kép) tervezője Torma Istvánné. A diagonálisan felfelé nyúló nőalak az előzőhöz hasonlítva mérték308 3. Torma Istvánné : Almaszedő-lány 3. Frau Torma: Apfelpflücker in 3. Mme István Torma: Jeune fille cueillant des pommes 3. Иштванне Торма: Девушка, собирающая яблоки. tartóbb plasztikai felületi kialakítást mutat. A 34 cm. magas figurában a művész konzervatívabb szemlélete tükröződik a reálisabb formák, a konkrét cselekmény irányában. Az egyszerű, lekerekített élű háromszög talpazaton jobb lábára támaszkodó, balkezével felfelé nyúló nőalak mozgása harmonikus. Az egész kompozíció kiegyensúlyozott, amit a formák és a drapéria ritmusa szerencsésen tagol, illetve vezet át a test egyik részéről a másikra. A fej kialakítása is megfelel a test többi részénél elmondottaknak, de az aprólékos és igen lágy formák, a mázfelület alatt elvesztik finom hatásukat, az árnyékolt részeket eltorzítja a máz ragyogása. Az egész művészi felfogás, a közölni szándékolt gondolat egyértelműsége, a jlisztikai részek kissé konvencionális megoldása csökkenti a művészi értéket. A porcelánban való kivitelezés — a gyárthatóság — követelményeinek megfelel az Almaszedőlány, de összességében mégsem tekinthetjük olyannak, amely túljutott volna a kísérletezés szintjén és valóban gyarapította volna legújabbkori porcelánművészetünket. A 8/a. jelű Ülő-nő 26,5 cm. magas kompozíció (4. kép) tervezője Török János. A szobor néhány vonásában rokonságot mutat az Ágnes figurával. Mégis azt kell megállapítani, hogy ez utóbbi sok tekintetben előremutatóbb, mint a pályázat legtöbb díjazott darabja. — A gömbön ülő, két lábát keresztbe helyező karcsú test érzékeny mintázása, a nyújtott nyakon elhelyezett tojásdad fej és haj dísz — ami egy finomiormájú antik kerámiaedényre emlékeztet — szépen zárja le a kompozíciót és megfelelője a gömbnek, amin az egész alak elhelyezésre került. A két ívesen hajló kar a térdre támaszkodik, a kézfejek beleolvadnak a térdnél végződő drapériába. A többszörösen áttört háromszög-kompozíció ritmikus mozgása, a nyitott részek ugyancsak háromszögeket bezáró térformáigazdagítják a szerkezetet és lehetővé teszik a mű többirányú tökéletes szemlélhetőségét. A nyugodt formák harmóniája azonban takar néhány megoldatlan részletet. Nem megoldott a szoknya, vagy a ruha, mert bár a művész szándéka helyes volt amikor a testet térdig drapériába burkolta, de annak felfelé való továbbvitelénél, már nem volt következetes, így a drapéria elvész a leegyszerűsített testformák között. Ez ugyancsak felveti a formai egység kérdését, a felületek összhang-