A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)
Molnár László: A Herendi Porcelángyár jubileumi szoborpályázata
jának szükségszerűségét és nem utolsó sorban az esetleges festés problémáját, amelyet más alkalommal már részletesen kifejtettünk a jelenkori porcelánszobrokkal kapcsolatban. 5 A 8/b. jelű Hár/ás-nő kompozíció (5. kép), amely nek ugyancsak Török János az alkotója, sokrétűbben fejezi ki a legmodernebbnek vélt porcelánplasztikai elképzeléseket. A 36 cm. magas álló nőalak rácsszerűen kialakított gitárt szorít baloldalához, finomformájú plasztikai felületekkel zárja le a kompozíciót. A fej és a mellek megoldásánál a művész már konvencionálissá váló formai jegyeket alkalmazott. Mindezek a testrészek csak a látvány érzetével hatnak, mert megjelenítésük elvont. Az alkotó ilyen tartalmú közlési szándéka nem marasztalható el, mert művészi koncepciója egységes. A zenei téma alkalmas arra, hogy elvontan mutassa azt be, azonban a gazdagon tagolt felületek harmonikus rendjét zavarja az a körülmény, hogy a lendületes vonalak és formák helyenként megtörnek. A talapzati rész, a kompozíció indítása inkább nehézkesnek mondható. Az aránytalanul kis fej tömeg vertikális elhelyezése nem fokozza azt a vizuális érzetet, amit az alak többi része után a fejtől, éppen a téma elvontsága miatt megkívánhatnánk. A zenei absztrakció porcelánba történő ábrázolására megfelelőnek tartjuk az ilyen lendületes felépítésű, elvont formákban jelentkező kompozíciót. S ha összehasonlítást végzünk az ugyancsak Török Jánostól előbb bemutatott Ülőnő-vel, ezt a Gitáros-t egységesebben felfogott nak, kiérleltnek és szellemesebbnek értékeljük, még az elmondott fogyatékosságok ellenére is. A kompozíció egyike azon pályázati műveknek, amely nem igényel semmiféle színbeli díszítést, de még egy esetleges színes mázat sem. Ali. jelű Lovas-lány alkotója (6. kép) Hanzély Jenő. Kompozíciója a pályázat darabjai között a legbonyolultabb. Lovon-ülő lány mind művészi felfogásban, mind a kompozíció részleteiben, témájában, külső követelményeiben megfelel a pályázat célkitűzéseinek. A herendi plasztikai hagyományok között a nagyobb, két-alakos kompozíciók nemcsak a porcelán szinte korlátlan lehetőségeit bizonyítják, hanem az egyes korszakok plasztikai törekvéseinek is hazai kifejezői voltak. Ebben az esetben nem túlozzuk el, amikor a Lovas-lányt a már klasszikusnak nevezhető — harmincas években készült — hasonló lovas kompozíciókhoz mérjük. A művész kiforrottabb szemléletét tükrözi az, ahogyan a leányt és lovát megmintázta. A nyugodtan lépő ló klasszikus formája, a jellegzetes részletek hangsúlyosabb modellálása alapja a kompozíciónak. A fiatal nő testformáinak aránya, a mintázás formájának egysége ugyancsak a klasszikusság irányába mutat. A jobbkéz tartása, vagy inkább támaszkodása a ló nyakához, a két test egymáshoz való kapcsolatának remek kifejezője, a félve támaszkodás. A balkéz kecses mozdulata vidámságot és könnyedséget fejez ki. A részleteiben talán kissé konvencionálisnak ható mintázás ellenére is jelentős műnek tarthatjuk a Lovaslányt. A lány fejének formája, az arc részletei, amelyek azt karakteressé teszik, talán aprólékosnak nevezhetők, szemben a ló fejének megoldásával, amely megfelelőbb és teljes összhangban van a test többi részével. 4. Török János: Ülő-nő 4. J. Török: Sitzende weibliche Figur 4. János Török: Femme assise 4. Янош Терек: Сидящая женщина. 309