A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kéry Bertalan: A pápai keménycserépgyár története

44. Teáscsésze sárga V. M. ltsz. 53. 4. 33. 44. Teetasse, gelb V. M. Inv.-Nr. 53. 4. 33 44. Tasse à thé, jaune. Musée de Veszprém. № d'inv. 53. 4. 33 44. Чайная чашка, желтая, BM, Инв. № 53. 4. 33. bői a gyárnak a kiváltságra való alkalmassága, évenkénti kiadásai és bevételei ki nem tűnnek, további felvilágosító tudósítás felküldésére utasítja a megyei tanácsot.

42 Jelentés küldések és pótló felvilágosítások kívánása, a jó másfél esztendeig tartó huzavona nem csökkenti a Mayer lendületét, újra jókarba helyezi a gyárat. A felraktározott alapanyag fogyóban van, a kislődi földszállításkor a még az 1837-ben Drachsitz által hozatott 317 1/4 mérő földnek árát, 87 vft. 42 xr.-t is ki kell fizetnie. Szeptemberben a már eddig is használt „Szütsi földből" hozat 20 szekér vörös agyagot, szekerenként 30 xr-t számítva. Uradalmi engedéllyel újabb agyaglelőhelyek után is kutat földfúróval a pápai, ugodi és devecseri uradalmak erdőiben és legelőin — úgy látszik a „Szütsi földek" között vél alkalmasat találni, mert novemberben onnan hozat próbára egy kocsival.

43 1839 nyarán kiválik a gyárból Mayer Johann, az eddigi művezető és Herenden a Stingl Vince által már előbb megkezdett porcelángyártásba kapcsolódik be, amelyhez most már Fischer ad anyagi segítséget. (1839. augusztus 11-én 1.800 pengőit.)

44 1840 júniusában Fischer Móric — a Mórócz-féle ház esetében vele, mint szenvedő féllel szemben a Köntzöl János közbenjöttével Neuman Salamon kezérejuttatás példájára — Nagyalásonyi Barcza Pál segítségével megveszi a Stingl Vincétől, mint nemtelen személytől törvény erejével visszaváltott telket, amelyre az a herendi porcelángyárat építeni kezdte. Mayer György, a Helytartótanácshoz továbbított kérésében már nem éri be a Winter részére adott keménycserépgyártási szabadalom kereteivel. A Winter által bizonyos ideig már készített „angol" edény gyártására és porcelánkészítósre is jogot kér. A Herendről valószínűleg 1840 nyarán Pápára visszatérő Stingl Vincétől nyerhetett erre biztatást. Az 1840. szeptember 30-án tett hivatalos vizsgálaton Pap János főszolgabíró és Vermes Illés uradalmi ügyvéd a tulajdonos fiának vezetése mellett megtekintve a gyárat, tapasztalja:

45 „hogy portzellán edények égetésére megkívánható kementze most van még munkában, melly már rövid idő alatt elkészülend. Angol edény pedig igen csekély, sőt említést is alig érdemlő mennyiségben égettett volna, mióta Mayer György ezen Gyárt által vette, mellynek azon okát adták... , hogy mind addig, míg a kir. kiváltság az angol edényekre is kiterjesztve nem lesz, a lerakó helyeken árulni efféléket nem szabad, itt helyben pedig csekély fogy el, úgy hogy most még nem volna érdemes angol edényeket nagyobb mennyiségben égetni." A kívánt szabadalmat végre az 1840. november 3-i helytartótanácsi rendelet meg is adja számára.

46 Stingl a keménycserépgyártással ekkorra már teljesen felhagyott, porcelánkészítés az egyedüli törekvése. Erre Mayer szívesen teremt lehetőséget, 43. Teáskanna, sárga V. M. ltsz. 53. 4. 34. 43. Teekanne, gelb V. M. Inv.-Nr. 53. 4. 34. 43. Théière jaune. Musée de Veszprém. № d'inv. 53. 4. 34 43. Чайник, желтый, BM, Инв. № 53. 4. 34. 259