A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

19., 19/a. Balatonfőkajári (?) bognárcéh korsója. 1774. 19., 19/a. Krug der Wagnerzunft von Balatonfőkajár(?) 1774 nál (gömbkorsó), másrósze. fehér alapszíne és színes domború díszítésénél fogva, habán hatást árul el.

48 Erdélyből mindössze néhány németnyelvű, zöldmázas, domborműves céhkorsót ismerünk, de ezeknek teljesen eltérő alakjuk van.

49 A zöld, ólommázas, domborműves, karcolt feliratos céhkorsók elterjedési területe tehát általában a Dunántúl, szűkebb hazája "pedig minden bizonnyal Veszprém megye és a közvetlen közelébe eső Zala, Somogy és Fejér megyei vidékek. Keletkezésük és elterjedésük valószínűleg annak köszönhető, hogy a török hódoltság alól felszabaduló falusi és mezővárosi iparosság a XVIII. század elejétől kezdve egymás után szervezkedik céhekbe, s mivel a költségesebb, parádésabb nemesfém, vagy ón céhedényekre nem futotta, illetve alapanyag hiánya miatt azok hely19., 19/a. Chope de la corporation des charrons de Balatonfőkajár (?) 1774 19., 19/a. Кружка гильдии каретников иэ с. Валатонфёкаяр (?) 1774 г ben nem is voltak elkészíthetők, így helyi készítésű fazekastermékkel, a cserépkorsóval is meg kellett elégedniük. A zöldmázas céhkorsók készítésének évszámai is erre engednek következtetni; a XVIII. század 20-as éveiből ismerjük a legelsőket. Korábbról egyetlen egy sem maradt fenn, holott a habánjellegű felvidéki céhkorsókból igen sok készült a XVII. században is, ami csak arra bizonyíték, hogy a Dunántúl céhei a XVIII. század elején alakultak újjá, de nem arra, hogy a zöld ólommázas fazekastechnika azelőtt nem lett volna ismert. Elég ha itt a zöld ólommázas domborműves középkori kályhacsempékre utalunk. A Veszprém, Fejér, Zala és Somogy megyei, kifejezetten magyarlakta vidékek magyarfeliratú céhkorsóm kívül Sopron és Vas megyében találunk 156