A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

és szegényebb falusi céhekre, másrészt inkább szlovák és magyar jellegű céhszervezetekre jellemzőek és főleg a XVIII.—XIX. század divatját tükrözik. Ez az elhatárolás ós megállapítás azonban csak nagy általánosságban érvényes. Érdekes példák igazolják, hogy sem a fém céhkannáknál, sem a cserép céhkorsóknál nem minden esetben forog fenn az előbb felsorolt három kritérium. A nyugatmagyarországi, Sopron-megyei Csáva (Stoob, Ausztria, Burgenland) falusi fazekas céhének 1619-ből szabályszerű, ónból készült céhkannája maradt fenn. A készítés időpontja (XVII. század eleje) és a német jelleg ad rá magyarázatot, hogy még a kis falusi fazekascéh, amely maga is elkészíthette volna díszes cserópkorsóját, inkább ónkannát használt.

31 De a fordítottjára is van példa. 1679-ből ismerünk egy szép habán korsót,

32 amelyen az ónöntő-céhek nemzetközi viszonylatban elterjedt címere látható. Ez a korsó a Felvidék valamelyik Erdődy-birtokáról származik és minden valószínűség szerint valamely városi ónöntő céhnek volt a korsója, bár felirat — mint a régebbi habán korsók nagyrészén — nincs rajta. Itt tehát még maguk az ónöntők is, akiknek pedig elsőrendű mesterségbeli feladatuk volt a céhkannák készítése, fajanszkorsót használtak. A fent elmondottakkal magyarázható, hogy Veszprém megyéből mindössze 5 db fémből készült céhedényt ismerünk. A legrégibb, egyben az egyetlen XVII. századi céhedényünk a veszprémi csizmadiák egyszerű kis ezüst ivópohara 1669-ből (függ. 1. — 1. kép). Ezenkívül 2 db vörösréz céhkanna maradt fenn, mindkettő egyfülü, öblös, kiöntőszájjal és csuklós fedővel van ellátva. Az egyik 1831-ből, a nagyvázsonyi egyesült esztergályos- asztalos-, kőműves- és ács-céhé volt és fülén kívül még külön felső csuklós fafogantyúja is van (függ. 4. — 3. kép). Elején és kétoldalán sárgarézrátétes szerszámok: körző, szekerce, fejsze, derékszög; körző, kőműveskalapács, vakolókanál, derékszögmérő; körző, derékszögmérő és gyalu. A másik a veszprémi magyar vargalegónyeké 1820ból (függ. 2). Egészen hasonló típusú, oldalán az öreg „degany" és „öreg legény" nevével. Érdekes ritka darab a veszprémi magyar vargacéh vörösréz, belülről szűrőlemezzel ellátott, feliratos tölcsére (függ. 3.—2. kép.) 1830-ban készült, oldalát 11. Berhidai (?) fazekascéh korsója. 1744. 11. Krug der Hafnerzunft von Berhida(?) 1744 11. Chope de la corporation des potiers de Berhida (?) 1744 11. Кружка гильдии гончаров с. Берхида (?) 1744 г. egy rövidszárú sarkos csizma (?) vagy saru rajza, a céh mester, a nótárius és a szolgálómester nevének bevésett felirata díszíti. Végül 1840-ben ónból készült a veszprémi kalaposlegények fedeles, talpas céhserlege (függ. 5.-4. kép), amelyet 1857ben újítottak meg felemás magyar és német felírással. A magyarországi, cserépből készült céhkorsók két nagy csoportra oszthatók: 1. A színes, ónmázas ún. habán, vagy újkeresztény-technikájú korsókra. Ezeket a habán kerámia külön csoportjaként tartják nyílván, mint az ún. „tót majolika" termékeit.

33 2. A zöld (igen ritkán barna) ólommázas magyarországi népi fazekas-technikával készített korsókra. Az első csoport céhkorsóit túlnyomórészt a XVII. és XVIII. században készítették, elsősorban Északmagyarországon. Első darabjai, amelyek a mester149