A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

gálni, ő kezelte a céhkannát is. „Az öntésnél nagyon kellett vigyáznia, hogy az asztalra ne cseppentsen az italból, vagy fel ne döntsön egy poharat, mert két pint bor büntetést szabtak rá. " Egyes helyeken azokat a felszabadult legényeket, akik céhbeli mesternél tanultak ugyan, és egyszer már szabályszerűen felavatták őket, és a társpoharat is megadták, újabb társpohár adására kötelezték, ha olyan mesterhez állottak be időközben munkára, aki nem tartozott a céhhez (himpellér) és utána újból céhbeli mesterhez szegődtek. (Veszprémi és székesfehérvári tobaklegények alapszabályai, 18. art.).

14 A legtöbb céh megkövetelte a felszabadult legénytől a vándorlást, hogy szakmai tudását gyarapítsa és látókörét bővítse. Ez feltétele volt a mesterré válásnak. A vándorlegény, amikor a városba érkezett, vagy a legényszállásra ment, vagy az atyamesterhez, aki néhány napra szállást adott neki, és ezalatt a dékánokkal helyet kerestetett az új legény számára. Ha sikerült munkát találnia, akkor be kellett lépnie a legények társaságába, ahol bizonyos kisebb összeg ellenében beírták nevét a legények könyvébe. Ezt az összeget felvételi pénznek hívták (Auflaggeld). Ezenkívül társpoharat kellett adnia, ha csak nem tudta igazolni, hogy a 3. Nagyvázsonyi egyesült esztergályos, asztalos, kőműves és ácscéh kannája. 1831. 3. Kanne der vereinten Drechsler-, Tischler-, Maurerund Zimmermannzünfte von Nagyvázsony 1831 3. Pichet de la corporation réunie des tourneurs, des menuisiers, des maçons et des charpentiers de Nagyvázsony 1831 3. Бидон объединенной надьважоньской гильдии токарей, столяров, каменщиков и плотников 1831 г. társpoharat másutt már megadta. Ebben az esetben az ifjú társaság tagjai neki tartoztak ún. „tisztelőpohárral" (Ehrenschenke),

15 vagy mint pl. Marosvásárhelyen, az idegen legény tiszteletére „asztalt tartottak."

16 Amikor megérkezett a szállásra és az előírásos illő köszöntést elmondotta, erre a dékán szertartásos formák között válaszolt. Majd udvariasan kikérdezte körülményei felől. Miután meggyőződtek becsületes mesterlegény-voltáról, a fáradt vándorlegényt szíves istenhozottal fogadták (Willkomm) és megkínálták üdítő itallal (Labentrunk). Innen a céhek, illetve legény társaságok díszes ivóedényének német neve a Willkomm, amelyből a magyar billikom is származik. Ez a rendesen ón, vagy ezüst kupa (Humpen), a „Willkommen" ( =Isten hozott), mindig az asztalon állott. Azt jelképezte, hogy a céhnek, illetve legénytársaság4. Veszprémi kalapos legénytársaság ivóserlege. 1840. 4. Trinkbecher der Hutma cherburs chenschaft von Veszprém 1840 4. Le gobelet de l'association des jeunes chapeliers 1840 4. Болыцой бокал веспремского общества подмастерьев-шляпочников 1840 г. 141