A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

erősödésükhöz. Élükön eleinte a céh által delegált, később maguk által az öreg mesterekből válasz­tott „atyamester" állott, aki a gyűléseken elnökölt, a legények ún. társládáját és korsóját őrizte és a vándorlegényeket a legényszálláson (Herberge) el­szállásolta. Ezenkívül két ún. „bejárómestert" (öreg és kis bejárómestert) is küldött ki a céh a le­gények társaságának ellenőrzésére (Beisitzer). A társaság közvetlen elöljárója, a legények sorából kikerülő „dékán" volt, néhol „dékánvmester", 5 másnéven öreglegény. 6 Több helyen öreg, vagy nagy dékán és ifjú, vagy kis dékán is működött. 140 1. Veszprémi csizmadiacéh ezüstpohara. 1669. 1. Silberbecher der Veszprémer Stiefelmacher zunft 1669 1. Gobelet d'argent de la corporation des bottiers de Veszp­rém 1669 1. Серебряный бокал веспремской гильдии сапожников 1669 г. A legényavatásnak különböző előfeltételei vol­tak. Legtöbb helyen ún. keresztelő előzte meg az avatást, amikoris a felavatandó legény fejét „a ke­resztszülők" előtt, a legények jelenlétében borral leöntötték. 7 Az asztalosoknál „meggyalulták" 8 a felavatandót, a lakatosoknál „kulcsharapás" (Schlüsselbeissen, Bartbeissen), a kádároknál „kö­szörülés" (Schleiffen) 9 előzte meg a felavatást. A debreceni ácsoknál tréfásan fafésűvel megfésül­ték, 10 a bajai céheknél pedig megborotválták 11 a felavatandó legényt. Majd ezt követte az ún. társ­pohár-ivás, amivel a legény végre teljes jogú legény, társlegény, másnóven társpoharas legény lett. Az öreg legény, vagy előljáró dékán a szoba közepére állította a felavatandó legényt, melléje a kereszt­szülőket, a bokrétás legényeket stb., majd „jobb­jába fogta a céhkorsót, vagy céhkannát, baljába pedig egy meszely űrtartalmú poharat, vagy kö­zépszerű klázlit, színültig megtöltve borral, s áld­jon Isten — szóval a társpoharas legénynek nyúj­totta." 12 Az első poharat a király, a másodikat a város, a harmadikat a céh éltetésével kellett ki­üríteni. Volt hely, ahol a királyért, a földesúrért, a főcéhmesterért, az ócéhmesterért, az új atyames­terért, az óatyamesterért, az új bejárómesterért, az óbejáró mesterért, majd a nemes céhnek meg­maradásáért, végül minden egyes mesterlegényért kellett egy pohár bort üríteni, tehát az első kilen­cen kívül még kb. tíz-tizenötöt. 13 Egyes céhek a keresztelőn és társpoháriváson kívül előírták még az ún. társpoháradást is, ami annyit jelentett, hogy a társpoharas legényt fel­avató lakoma adására kötelezték. (Veszprémi és székesfehérvári tobak legények alapszabálya, 19. art.). Ez a felavatott legény zsebére ment. A lako­mát a szálláshelyen (Herberg), vagy a céhmester házánál tartották. Az új legény tartozott felszol­2. Veszprémi (?) magyar vargacéh tölcsére. 1830. 2. Trichter der ungarischen Schuhmacherzunft von Veszp­rém (?) 1830 2. Entonnoir de la corporation des cordonniers hongrois de Veszprém 1830 2. Воронка веспремского (?) венгерской гильдии сапожников 1830 г.

Next

/
Thumbnails
Contents