A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Szentléleky Tihamér: Az örvényesi bronzmécses

3. Az örvényesi római telep alaprajza 3. Plan der römischen Siedlung von Örvényes. bronz- mind az égetettagyag fejalakú mécsek. Az égetett agyagmécsek oly nagy számban és változatosságban kerültek elő, hogy könnyebb fejlődési sorukat felállítani, mint a bronzmécsekét. Ugyanakkor ez a fejlődési sor időhatárok közé is szorítható, mert egy-egy agyagmécs használati ideje általában nem volt hosszú — legfeljebb néhány évtizedre terjed —, szemben éppen a tartós és sokáig használt bronzmécsekkel. A rétegekből így kevésbé meghatározható bronzmécsek esetében a készítés idejének szűkebb határok közé szorításánál legalkalmasabb, ha az égetett agyagmécseken megjelenő elemeket vesszük tekintetbe, melyeket azoknál a rétegek 20 — 30 évi pontossággal meghatároznak. 3. Plan de l'habitation romaina d'Örvényes 3. Общий план эрвеньешского римского населенного пункта., A fejalakú mécsek kialakulási területe Egyiptom felé mutat.

9 Az égetett agyagmécsek fejalakú típusainak döntő többsége itt került elő, és kimutatható a Földközi-tenger délkeleti gazdag világának hatása Itáliára és az északi területekre, éppen az i. e. I. és i. sz. I. század folyamán. Egyiptomi hatásokra mutat a gyakori szerecsenfej-ábrázolás a bronzmécsesek körében is. Az Egyiptom felé mutató eredet azonban nem jelenti azt, hogy Itália területén, később átvéve a fejalakú mécsek készítésének szokását, nem alakulhattak ki újabb változatok. A Bakonyi Múzeum egyéb Veszprém-megyei leihelyű fejalakú bronzmécseit megvizsgálva, láthatjuk, hogy eltérően az örvényesi fejalakú bronz105