A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Szentléleky Tihamér: Az örvényesi bronzmécses

4. АН. sz. épület víztároló medencéje a kiöntő-kővel 4. Wasserspeicher des Gebäudes No. II. mit dem Gusstein. 4. La citerne du bâtiment no II, avec la pierre d' écoulement 4. Водохранилище здания из 2-го века с выливным камнем mécsestől, kizárólag négerfejek jelennek meg. Megemlíthetjük az 55. 187. 1. leltári számú, Hathalomról származó mécset, továbbá az ismeretlen lelhelyû 55. 275. 569. sz. mécset. Míg az előbbi fejalakú mécs arca a Belső- és Középnyugat-afrikai néger arcokhoz hasonlít, addig az utóbbi núbiai vonásokat mutat. Mécsünk Pán-fej ábrázolása nem tartozik a most említett két mécs ábrázolási körébe. Maga az ábrázolás tárgya is eltérő és görögrómai hatások felé tereli a figyelmet. Erre utalnak a hajnak nem gyapjas, hanem hullámos fürtjei, a kopasz homlok és a visszakunkorodó végű, eléggé tömött bajusz-megoldások. Ha még szűkebb időhatárok közé kívánjuk mécsünket szorítani, akkor tekintetbe vehetjük a beöntő lyuk elhelyezését, a fül ós sugárvető hiányát is. Már a Tiberius-kori mécseknél hangsúlyosan jelennek meg az itáliai típusokon a kisebb-nagyobb méretű sugárvetők.

10 Ezeknek igen változatos formái a bronzmécseken is nyomon követhetők. Sőt, ha a sugárvető funkcionális rendeltetését vesszük, feltehető, hogy éppen a bronzmócseseken alakultak ki először. Az örvényesi mécsesen nem találunk sugárvetőt, a beöntő lyuk hátsó vertikális fogó és sugárvető nélkül emelkedik a homlok fölé. így azt mondhatnánk, hogy korábbi, mint a sugárvetős mécsek típusa. Azonban itt legfeljebb annyit lehet hangsúlyozni, hogy egy korábbi típus-változat, de semmiesetre sem jelenti, hogy éppen a mi példányunkat nem készít106