A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Mihalik Sándor: A Winschügel család szerepe a magyar kerámiagyártásban

tett és még ugyanaz nap halt meg 1857 november 5-én. Mesterünk, mint a városlődi kőedénygyár munkása, fiatalon, 1858 január 29-én távozott az élők sorából.

31 I

1 i „Posthumus" fia Mihály 1858 szeptember 24-én született és 1 hónappal rá, Városlődön elhunyt.

32 A ma már Herenddel teljesen egybeépült, de egykor a Szentgálhoz tartozott horchi nevű részben is élit még egy másik Vindschügel János napszámos. Vinsigl Ferenc ottani lakos és napszámos fiaként született 1857-ben. 1882 február 6-án Vaisz Máriával (Veisz Mária) kötött házasságából öt gyermek született: 1. József. Meghalt Herenden 1885-ben, 2 éves korában. 2. Katalin. Meghalt negyedéves korában 1888-ban Herenden. 3. József (újra). Született és meghalt 1890-ben. 4. János. Született és elhunyt 1892-ben. 5. János (újra). Keresztvíz alá tartották 1893 május 16-án. A reá vonatkozó feljegyzések nagy részében neve ekkorára már Vincelli Jánosra torzult.

33 Ismeretes még egy Vindschügel Anna, akinek 1845 június 9-én keresztelik meg Pápán Vindschügel Jozefa törvénytelen leányát.

3

'

1 A leányanya hihetőleg azonos Windschügel Antal Fabricator és Anreszek Anna nevű nejének 1818 július 16-án született gyermekével, aki a keresztségben anyja után nyerte az Anna nevet. A Holicsról jött nagy Windschügel mesternek az unokája tehát ez az 1845-ben gyermeket keresztelő leányzó. Apja még 1832-ben hunyt el, nyomorgó édesanyját éppen 1845 elején veszik fel a pápai szegényházba. A Windschügel ivadékoknak sanyarúságra forduló sorsuk, szüleik és saját nyomorúságaik — jellemző példái a hazai iparban történeti nagy szerepeket vitt és teljesített szakmunkások kiszolgáltatottságának, elnyomorodásának. A leányanya édesapja, — mint a holicsi gyár kőedényrészlegét vezető nagy Werkmeisternek a fia —• egész életében sikerrel, áldozatos munkálkodással segítette elő a magyar művészi kerámiagyártás nagy teljesítményeket eredményező működését. A hazai gyárak közül a pápait, körmöcbányait és tatait virágoztatta fel és 46 éves korában mégis vagyon, „fillér nélkül" halt meg. Több évtizedes igen értékes és odaadó tevékenységgel nem bírt magának vagyont, tőkét gyűjteni. Családjáról emiatt nem is tudott gondoskodni, s ezért felesége, gyermekei, hozzátartozói fokról-fokra elnyomorodtak, özvegye könyörületből egy szegényházban lel menhelyet. Anna leánya házasságon kívül szül gyermeket. És ez nem is elszigetelt eset. Egy év múlva Vindschügel Rozáliának is törvénytelen gyermeke születik. A Bándra kerülő leányanyáról 1856 február 10-én a márkói római katolikus egyház anyakönyvébe jegyezték fel, hogy Münschüttel József nevű törvénytelen gyermeke 7 hetes korában meghalt. Az év végén újra kisfia születik. December 16-án keresztelik a szentgáli templomban és ő is a József nevet nyeri el. 1860 május 17-én ismét törvénytelen fia (Wünschüttel Ferenc) születik Bándon, a márkói egyház anyakönyvi bejegyzése szerint Windschügel Rozália „ancilla" — vagyis szolgáló leánynak. A leányanya annak a Vindsigl Ferenc és Jung Borbálának a leánya, aki a herendi kerémiagyárat alapító Stingl Vince partnere volt Herenden és akinek a feje fölött ellicitált házát éppen Stingl vásárolta meg. A Windschügel családból ismeretes előttünk még Vinschigl Erzsébet. Mint horchi lakos, 18 éves korában, 1854 február 5-n férjhez megy a 22 éves herendi Staub József takácshoz és 55 éves korában, 1883-ban hunyt el. Említik még Vinsigl Annát, aki 20 éves korában az ugyancsak horchi lakos Vagenhoffer Gábor napszámos felesége lett 1883 február 1-én.

38 A Windschügel nemzedékek közös munkája A Wiindschügel családnak a magyar gyáriparban nemzedékeken keresztül való bekapcsolódása is azt igazolja és példázza, hogy a magyar kerámiaművészet folytonosságát, a fajansz és a kőedény fejlődését csakis a nemzedékek együttműködése teremthette meg. A Windschügelek közül Andreas, Carl August és Antal, tehát a család általunk ismert legidősebb három generációjának nagy keramikusai (arkanisták) emléke maradandó a legjobban. Mert nemcsak korszerű nagy fejlesztők voltak, hanem főleg amiatt, hogy a nagyapa a fiának, az meg a gyermekének, egyikük a másikának adta tovább a hagyományokat és a tapasztalatokat, Az egymás után következő nemzedékéé' egymást istápolták. Nemzedékek titka, tudása, gyakorlata így hűen folytatódott és megőrződött, egyúttal mindez termelő erővé növekedhetett. A hagyományoknak hatékony és egészséges továbbképződése csakis az idősebb és a fiata-