A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Mihalik Sándor: A Winschügel család szerepe a magyar kerámiagyártásban

A holicsi gyárból távozni szándékozó Windschügelnek volna visszatérési lehetősége a Sankt-Pölten-i gyárba, ahol kitűnő képességeire nemcsak jól emlékeztek még, hanem a gyár nemrég épített hatalmas kemencéi állandó fényes bizonyságát adták Windschügel tudásának. Mehetett volna a Bécsben működő Hardmuth-féle kőedénygyárba is, amelyet éppen akkoriban, 1804-ben mint modernizált „к. k. priv. neuerdings verbesserten Steingut Fabrique"-ot hirdetnek. Ez azonban igen szerény kenyeret biztosítana, hiszen csupán csak kék szegéllyel díszített fehér típust, egyfajta kőedényt gyárt. Az ötvenedik életévét ekkoriban elért Windschügel nem akar csendes révbe húzódni. Még nagy erők feszülését érzi magában. Megelégedéssel néz vissza egykori engelhartszelli gyárára, jólesőleg melengeti még őt a Sankt-Pölten-i gyár korszerűsítéséért kapót elismerés és rangot nyert azzal is, hogy a holicsi császári királyi fajansz- és kőedénygyárnak egyik vezetőjeként, fontos pozícióban és nagy feladattal megbízva működhetik. De ez a holicsi gyár sem a régi már. Mint fajánszgyár, a legrégibb alapítású és a legrangosabb üzem volt az egész monarchiában. A XIX. század elején azonban a régi művészeti törekvések hátraszorultak és merkantil célokat szolgáló üzemmé vált, amelyet nemrégiben még maga a császár is fel óhajtott hagyni, s kerámiai gyár helyett posztógyárrá kívánt változtatni. A dolgozók egymást kellőleg nem becsülő hangulatban „viperafészek"-ké vált gyárban már Windschügel sem érzi jól magát. Űj létesítmény alapítására, annak fellendítésére vágyik. Élénk figyelemmel hallgatja az 1802-ben Pápán már gyáralapítással próbálkozott Postbichal és Schneller holicsi gyári dolgozók információit és amikor még magáról Pápáról is érintkezésbe lépneik vele, egyszerre elsöprődnek a külföldre való visszatérés tervei és elhatározássá szilárdul meg benne, hogy Magyarországon marad, itt telepszik le és sorsát véglegesen a magyar kerámiagyártáshoz köti. Ezért csakhamar hivatalosan be is jelenti a holicsi gyárnak azt a szándékát, hogy Pápára megy, mert ott egy gyár létesítéséhez társulatot kíván szerezni. A holicsi gyár vezetőségéhez 1805 augusztus 30-án küldött írásában vállalkozását „Esterházy gróf, Tax und Taxa gróf, több pápai és pesti kereskedő által társulási alapon létrehozott gyár"-nak nevezi.

B 1805 július havában még öt nagy égetést eszközöl. S bár már állandóan menetkész és máris szívesen távozna Holicsról, mégis kénytelen ott rostokolni, az angol kőedénygyártást tovább irányítani, mert a gyár vezetősége visszatartja, nem engedi távozni. Október 3-án ismételten és újra kéri elbocsátását, a Pápára való átköltözéséhez szükséges 100 forint útiköltség utalványozásával együtt. De még ekkor sem bocsátják el a gyár kötelékéből. Szabadulása érdekében és szabadságáért végül is felajánlja, hogy az általa ismert, titkát képező а г с о n a - t, vagyis a készítményeihez szolgáló anyag receptjét, az Arcanumot a holicsi gyár hasznára átadja. Rá is kényszerítették, hogy titkát Joseph Tuwora gyári Verschleissbeamter (kereskedelmi szakember) előtt fedje fel és mondja tollba. Ennek mgtörténte után, az október 14-i jelentéséből értesülünk a gyárból való kilépéséről. Előzőleg, már július végén Anton nevű fia is otthagyta a gyárat és Pápára utazott Anton Kaiser korongossal és Franz Schneller-rel, a holicsi pék fiával."

1 Rajtuk kívül még Postbichal, Alexander Ritter „iuven. Fabricator", Steigersdorfer Lipót mázkészítő, Steigersdorfer József mintázó is Holicsról Pápára mennek. Egy kis sereg, szervezett gárda tömörült tehát Holicson Windshügel köré, amelynek tagjai a pápai gyáralapítási terv realizálására tényleg programszerűen léptek ki és telepedtek át Pápára, az ott tervbevett kőedénygyár létesítésére, a kőedénygyártás gyakorlati megvalósítására. Amikor Windschügelék Pápán nagyszabású terveik gyakorlati megvalósításába fogtak, az általuk alighogy elhagyott Holicsra rázúdultak a napóleoni hadakozások csapásai, a lőporfüstös viharnak a veszélyt, rombolást, szerencsétlenséget hozó hullámai. Az akkor már hat évtizede működő, a Monarchia büszkeségévé nőtt gyárba behatoltak a cári orosz csapatok. Az 1806 március 1-én felvett jegyzék az oroszok által okozott kárt 8090 forintban összegezte. (Ebből 3879 frt 45 kr a gyárat ért kár.) Másfél évtized múlva, 1821-ben, annak a Tuwora irodatisztnek, akivel Windschügel annakidején az arcanum titkát közölte, — az akkor már nyugállományban levő Paul Horn Werkmeister részletesen elmondta, hogy a cári orosz sereg 1805-ben, önkényes beszállásakor az edényekkel telt ládák tömegét törte fel, az edényekt kidobálták.

11 Windschügel tehát eléggé kellő időben távozott Pápára. A napóleoni tumultusok ugyan ide is elértek, mégis lényegesen nyugodtabb körülmények között tudta választott új hazájában a pápai kőedénykészítést segíteni, fejleszteni és fellendíteni. Annak ellenére, hogy a holicsi gyárban az ő távozása után a Windschügel-féle arcanumot a kő74