A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Mihalik Sándor: A Winschügel család szerepe a magyar kerámiagyártásban

gyár közönségnek az Ofner Zeitung 1798 márcuis 15-i számában mutatkozik be és egyúttal hírül adja, hogy a József-napi vásáron szándékozik a pesti közönség elé lépni. Krémszínű és egyéb, angolstílű edényei a valódi angliai kőedényeik tulajdonságait bírják és nemcsak minőségükkel, de formáiknál fogva is kiválóak. Ez az osztrák gyár magyarországi üzemekkel és kerámiai dolgozókkal is hamarosan kiépítette kap­csolatait. Egyes munkásai Holicsra, Pápára szegőd­tek át. Magyar földről is több dolgozó. munkálko­dott Alsó-Ausztriának ebben a számontartott kő­edénygyárában. A mi szempontunkból különös fontosságú és je­lentős, hogy korszerűtlenné vált elavult kemencéi helyébe éppen Carl August Windschügel épített újakat. Ezek voltak a prototípusai azoknak a mo­dern kemencéknek, amelyeket azután ez a zseniális keramikus Magyarországon felépített. Windschügel 1804 közepéig maradt a Sankt-Pöl­ten-i gyár kötelékében. Ez év májusa végén érte­sítik Bécsből a holicsi gyár vezetőségét, hogy Carl August Windschügelt azzal a megbízással fogják Holicsra küldni, hogy az angol kőedénytermékekkel kapcsolatos eddigi manipulációt vizsgálja felül és arról jelentést készítsen. Ennek érdekében a gyár felügyelője (Fabriks-Verwaiter) mutassa meg a gyár épületét, részlegeivel együtt, szóval röviden mindazt, ami az angol kőedénykészítéssel kapcso­latos. 7 Ezzel és ettől kezdve Carl August Windschügel élete, egészen haláláig, 17 további éven át bekap­csolódik és teljesen beleépül a magyar kőedényké­szítés történetébe. 1804 június 18-án „Albrecht Edler von Mayer, к. к. winkl. Hofrath, geh. Kammer Zahlmeister und Director der к. к. Familien-Herrschaften" írásos értesítéssel adja hírül a gyárnak, hogy az új Werk­meister Windschügelt június 20-án családjával és „seinen Habseligkitein"-iével Bécsen át Holicsra szállítják „mit dem Geschiirrwagen." Jelzi egyúttal azt is, hogy a vele érkező Anton Windschügel — (akit később Sohn des Herrn Windschügelnek ne­veznek) — „als Ereidherr und zugleich als ein dem Werkmeister in seinem Geschäft unterstützendes Individium" feladattal és megbízással vesz részt a gyári munkálkodásokban. A június 21-i pénztárkimutatás szerint Carl August Windschügel útiköltségeit 1300 forint ki­utalással rendezik, a) 1000 forint „Zur Berichtigung seiner Schuldpost an die k. k. priv. St. PÖltner Steingutfabrik, aus welcher der selbe ausgetreten und b) 300 fit zu verschiedenen sonst nöthigen Erfor­dernissen", részletekben való visszafizetés kötele­zettségével. A közeli hetekben a Sankt-Pöliten-i gyárból a két Windschügelen kívül többen, így Anton Kaiser Dreher, Leopold Steigendorfer Glasurer és még mások is, valóságos kerámiai kis gárda és munkás­kolónia, átköltözik és áttelepszik Holicsra. Carl August és Anton Windsohügellel egyidejűleg — 1804 október—decemberében — a holicsi gyár­ban még egy Franz Windschügel is dolgozik. 8 Ezeket alig egy évvel megelőzően, 1803 májusá­ban fennállásának és létének nagy válságát, sors­döntő nehézségeit vészelte át a gyár. A napóleoni hadakozások hatása alatt I. Ferenc a kerámiagyár­tást már végképp meg is akarta szüntetni Holicson s helyébe posztókészítésre kívánta átállítani a gyá­rat. Szándékát szerencsére megváltoztatta, folytat­ták a gyártást s 1804 őszétől nagy ütemben — egyre-másra váltakozó eredményességgel — tovább folynak a próbák. Tichlernek, a gyár régi Werk­meisterének és szakmai oszlopának hat próbája is sikerül, mindegyikük „gut und schön." Windschügel nehezebben boldogul: sokfajtával, sokféleséggel próbálkozik és emiatt is eredményei sokszor a várakozás alatt maradnak. Könnyebb, ol­csóbb, vékonyabb és tartósabb, tehát versenyképe­sebb edények előállítására alkalmas masszát várnak tőle. Minthogy ezt kilátásba helyezite, a bizakodó gyári vezetőség a készítmények eladási árát le is szállította. Ezzel szemben, már 1905 február 5-én, arról panaszlkodnak, hogy Windschügel Werkmeis­ter sok baklövése, sikertelensége és szerencsétlen tette miatt a leszállított áru készítményeiket vesz­teség nélkül nem bírják tovább árusítani. A gyári dolgozók összetartása is megbomlott. Egyenetlenség támadt közöttük és „undorodást keltő" rendetlen­ség keletkezett. A gyűlölködés 1805 május végén odyan mérvű, hogy Windschügel művezető, valamint a vele érke­zett segítő erők távozását a gyárban már eldöntött dolognak vélték. Helyébe a bécsi porcelángyár egyik legnagyobb hírességének, Joseph Leithner személyének 'a holi­csi gyártásba való bekapcsolását vették tervbe és hamarosan alkalmat teremtettek arra is, hogy a ki­szemelt utódnak tekintett nagy mester akkor tájé­kozódhatott Holicson, amikor Windschügel még ott tartózkodott. 73

Next

/
Thumbnails
Contents