A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Mihalik Sándor: A Winschügel család szerepe a magyar kerámiagyártásban

gyár közönségnek az Ofner Zeitung 1798 márcuis 15-i számában mutatkozik be és egyúttal hírül adja, hogy a József-napi vásáron szándékozik a pesti közönség elé lépni. Krémszínű és egyéb, angolstílű edényei a valódi angliai kőedényeik tulajdonságait bírják és nemcsak minőségükkel, de formáiknál fogva is kiválóak. Ez az osztrák gyár magyarországi üzemekkel és kerámiai dolgozókkal is hamarosan kiépítette kapcsolatait. Egyes munkásai Holicsra, Pápára szegődtek át. Magyar földről is több dolgozó. munkálkodott Alsó-Ausztriának ebben a számontartott kőedénygyárában. A mi szempontunkból különös fontosságú és jelentős, hogy korszerűtlenné vált elavult kemencéi helyébe éppen Carl August Windschügel épített újakat. Ezek voltak a prototípusai azoknak a modern kemencéknek, amelyeket azután ez a zseniális keramikus Magyarországon felépített. Windschügel 1804 közepéig maradt a Sankt-Pölten-i gyár kötelékében. Ez év májusa végén értesítik Bécsből a holicsi gyár vezetőségét, hogy Carl August Windschügelt azzal a megbízással fogják Holicsra küldni, hogy az angol kőedénytermékekkel kapcsolatos eddigi manipulációt vizsgálja felül és arról jelentést készítsen. Ennek érdekében a gyár felügyelője (Fabriks-Verwaiter) mutassa meg a gyár épületét, részlegeivel együtt, szóval röviden mindazt, ami az angol kőedénykészítéssel kapcsolatos.

7 Ezzel és ettől kezdve Carl August Windschügel élete, egészen haláláig, 17 további éven át bekapcsolódik és teljesen beleépül a magyar kőedénykészítés történetébe. 1804 június 18-án „Albrecht Edler von Mayer, к. к. winkl. Hofrath, geh. Kammer Zahlmeister und Director der к. к. Familien-Herrschaften" írásos értesítéssel adja hírül a gyárnak, hogy az új Werkmeister Windschügelt június 20-án családjával és „seinen Habseligkitein"-iével Bécsen át Holicsra szállítják „mit dem Geschiirrwagen." Jelzi egyúttal azt is, hogy a vele érkező Anton Windschügel — (akit később Sohn des Herrn Windschügelnek neveznek) — „als Ereidherr und zugleich als ein dem Werkmeister in seinem Geschäft unterstützendes Individium" feladattal és megbízással vesz részt a gyári munkálkodásokban. A június 21-i pénztárkimutatás szerint Carl August Windschügel útiköltségeit 1300 forint kiutalással rendezik, a) 1000 forint „Zur Berichtigung seiner Schuldpost an die k. k. priv. St. PÖltner Steingutfabrik, aus welcher der selbe ausgetreten und b) 300 fit zu verschiedenen sonst nöthigen Erfordernissen", részletekben való visszafizetés kötelezettségével. A közeli hetekben a Sankt-Pöliten-i gyárból a két Windschügelen kívül többen, így Anton Kaiser Dreher, Leopold Steigendorfer Glasurer és még mások is, valóságos kerámiai kis gárda és munkáskolónia, átköltözik és áttelepszik Holicsra. Carl August és Anton Windsohügellel egyidejűleg — 1804 október—decemberében — a holicsi gyárban még egy Franz Windschügel is dolgozik.

8 Ezeket alig egy évvel megelőzően, 1803 májusában fennállásának és létének nagy válságát, sorsdöntő nehézségeit vészelte át a gyár. A napóleoni hadakozások hatása alatt I. Ferenc a kerámiagyártást már végképp meg is akarta szüntetni Holicson s helyébe posztókészítésre kívánta átállítani a gyárat. Szándékát szerencsére megváltoztatta, folytatták a gyártást s 1804 őszétől nagy ütemben — egyre-másra váltakozó eredményességgel — tovább folynak a próbák. Tichlernek, a gyár régi Werkmeisterének és szakmai oszlopának hat próbája is sikerül, mindegyikük „gut und schön." Windschügel nehezebben boldogul: sokfajtával, sokféleséggel próbálkozik és emiatt is eredményei sokszor a várakozás alatt maradnak. Könnyebb, olcsóbb, vékonyabb és tartósabb, tehát versenyképesebb edények előállítására alkalmas masszát várnak tőle. Minthogy ezt kilátásba helyezite, a bizakodó gyári vezetőség a készítmények eladási árát le is szállította. Ezzel szemben, már 1905 február 5-én, arról panaszlkodnak, hogy Windschügel Werkmeister sok baklövése, sikertelensége és szerencsétlen tette miatt a leszállított áru készítményeiket veszteség nélkül nem bírják tovább árusítani. A gyári dolgozók összetartása is megbomlott. Egyenetlenség támadt közöttük és „undorodást keltő" rendetlenség keletkezett. A gyűlölködés 1805 május végén odyan mérvű, hogy Windschügel művezető, valamint a vele érkezett segítő erők távozását a gyárban már eldöntött dolognak vélték. Helyébe a bécsi porcelángyár egyik legnagyobb hírességének, Joseph Leithner személyének 'a holicsi gyártásba való bekapcsolását vették tervbe és hamarosan alkalmat teremtettek arra is, hogy a kiszemelt utódnak tekintett nagy mester akkor tájékozódhatott Holicson, amikor Windschügel még ott tartózkodott. 73